Öt éve kezdődött Palya Bea rendkívül népszerű sorozata a Müpában, a „Selymeim” – Énekesnők a nagyvilágból. Érkezhettek Bea „dalostündérei vagy zenészamazonjai” a világ bármely részéből, újra és újra megbizonyosodhattunk összefonódásuk erejéről. De talán egyikükkel sem azonosult olyan mélyen, mint az iráni gyökerű, izraeli állampolgárságú, de Törökországban élő Michal Elia Kamallal.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Kamalt az interneten szörfözve fedezte fel Bea, és azonnal „a képernyőhöz tapasztották” a videói. Ezzel persze nem volt egyedül, hiszen milliók követik Kamal munkásságát, de azt alighanem csak Bea érezhette, hogy mintha önmagát látná…Vagy legalábbis a testvérét.
„Még szép!” – erősíthetik meg ezt a benyomást, akik ismerik mindkét énekesnőt. Hiszen közös az a megnevezhetetlen mélység, amelyből feltörnek a dalaik, közös a táncuk, közös a techni kájuk, közösek a hangszereik, és mintha ugyanarra a ritmusra verne a szívük. Egyszóval közös a szenvedélyük.
Mielőtt megalapította Light in Babylon nevű zenekarát, Kamal Isztambul utcáin énekelt. Előbb az iráni Metehan Ciftci (santur) és a francia Julien Demarque (gitár) csatlakozott hozzá, majd beszállt a török PAYAM GHASEMI (basszusgitár) és az angol STUART DICKSON (dobok), hogy különféle hagyományaikból színpompás és mégis sajátos zenei világot hozzanak létre.
Olyat, amely egyaránt beszippantja a szefárd zsidó és a török cigány dalok rajongóit, illetve olyat, amely példát mutat a „való” világnak: szabadságból, változatosságból, békességből és ragyogásból.
