A Színház- és Filmművészeti Egyetem közleményt adott ki az intézmény modellváltása kapcsán az elmúlt időszakban kialakult helyzetre reagálva, melyben az egyetemet a jövőben irányító alapítvány kuratóriumának elnökéhez fordulnak:
Egyetlen kérdést szeretnénk intézni Vidnyánszky Attilához – aki Kossuth-díjas színházrendező, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház főrendezője, az Emberi Erőforrások Minisztériuma döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak elnöke, a színházművészet szakmai érdekeinek védelmét ellátó Magyar Teátrumi Társaságnak elnöke, a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának művészeti képzésért felelős rektori megbízottja, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetője, a Déryné program szakmai bizottságának tagja és 2020. szeptember 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány tulajdonosi jogkörrel felruházott, korlátlan időre kinevezett kuratóriumának elnöke, és aki számtalan nyilatkozatának egyikében a következőt mondta: „A kuratórium és a szenátus, valamint a HÖK együttműködésére és tárgyalásra van szükség. Párbeszédet, szakmai vitákat folytatni, megalapozott álláspontokat ütköztetni. Ez a következő hónapok feladata”[1] – áll a Színház- és Filmművészeti Egyetem közleményében.
Miként képzeli a megalapozott álláspontok szakmai ütköztetését, a párbeszédet azok után, hogy
- kinevezése előtt is és azóta is folyamatosan becsmérli az egyetemünkön folyó munkát, annak minőségét köztudomásúan alacsony színvonalúnak tartja,[2]
- nagy mestereink életművét lenullázza,[3]
- a tanári kart megengedhetetlen jelzőkkel illeti, egy részét bagázsnak[4] (etimológiai szótár: csőcseléknek) nevezi,
- többekről név szerint valótlanságokat terjeszt,[5]
- feltételezéseken alapuló határozott kijelentéseket tesz;
- az egyetem működését, elmúlt évtizedeit egyáltalán nem ismeri, de olyan érveket ismétel meggyőződéssel, amelyek nem igazak,[6]
- azok tényekkel, adatokkal bizonyított cáfolataival [7] nem törődik, és ezzel megtéveszti a közvéleményt;[8]
- a hallgatókat rendszeresen infantilizálja és sértegeti,[9]
- az egyetemen felhalmozott tudást nem tiszteli, az elért eredményeket nem létezőnek tekinti, az oktatási hagyományokat megkérdőjelezi,[10]
- az egyetemen végzett munka iránt nem mutat kíváncsiságot;
- saját bevallása szerint már 2014-től tervezi a változtatást, de ez ügyben az egyetem vezetőségét soha nem kereste, kurátori felkérése kapcsán sem kezdeményezett párbeszédet, ezzel szemben szüntelen erődemonstrációt folytat kormányzati felhatalmazással;[11]
- a modellváltás folyamatában kialakult vitát buzgón politikai erőtérbe helyezi, egyértelműen ideológiai harcot vív, direktívákat fogalmaz meg; [12]
- az egyetem ügyében is következetesen és cinikusan végzi azt az áldozatos munkát, amit a magyar színházi szakma kettészakításáért vállalt magára;
- vérbeli kultúrpolitikusként meghatározza a magyar filmművészet iránymutató témáit; [13]
- jövőbeni terveinek egyeztetés nélküli, határozott megfogalmazásával súlyosan és alaptörvénybe ütközően sérti az egyetemi autonómiát;
- megszólalásainak manipulatív retorikája kikezdhetetlen, önmagát mártírként és áldozatként tünteti fel,[14]
- összekeveri egyetemünket kimondott és ki nem mondott ellenségképekkel, miként a „balliberálist” a szabad szellemiséggel;
- összeesküvés-elméletei és mellérendelt jelzői burkoltan kirekesztőek;[15]
- megkérdőjelezi véleménynyilvánításhoz való jogunkat, nemzeti identitásunkat és elkötelezettségünket a magyar kultúra iránt, morális hozzáállásunkat a hallgatókhoz — röviden:
miként képzeli a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet, mi lesz az első mondat?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szenátusa
[1] Építeni akarunk, nem rombolni, szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.
[2] „Az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja. Az SZFE tudományos munkája csak egy partikuláris értéktartományban elemezhető, és ezt az értéktartományt sem az általános elfogadottság, sem az időállóság nem jellemzi. Az SZFE nemzetközi tevékenysége, kapcsolatrendszere – különösen az e területen a múltban felmutatott sikerekhez képest – folyamatosan gyengül.” Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele Novák Eszterhez és Podlovics Laurához, 2020. 06.20.
[3] „Na most ezt a nimbuszt, ezt az első színházi voltot sikerült az elmúlt húsz-harminc évben lerombolni porig. A hetvenes évek közepétől kezdődik el intenzíven ez a folyamat, és hát ezt kell nekünk újraépíteni.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás), Kossuth Rádió, 2020. 08.13.
[4] „Itt egyszerűen attól van szó, hogy ott van egy klikk, egy bagázs, és tisztelet a kivételnek, mert én úgy gondolom, hogy egy sor nagyon tisztességes, komoly szakember ott van, aki szívesen várná meg azt, hogy mi történik, és reménykedve néz a változások elé.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás), Kossuth Rádió, 2020. 08.13.; „A hallgatók politikai bujtogatása, előre tolása nem etikus egyetlen tanár részéről sem, mivel a hallgatók a legkiszolgáltatottabbak.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.
[5]„Ennél sokkal veszélyesebb nyilván Gyurcsány megszólalása, vagy Ascher Tamásé, aki viszont a diákokat hergeli. Tehát a másik felháborító dolog, hogy semmi se szent. Tehát a diákok úgy vannak használva, úgy vannak manipulálva, ahogy az már, hogy mondjam, semmilyen, morálisan, tehát egyszerűen gazemberség.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás), Kossuth Rádió, 2020. 08.13.
vö. Ascher Tamás nyilatkozatával: „Ha a másik oldalt nézzük, akkor Gyurcsány Ferenc legutóbbi, Vidnyánszky Attila tönkretételéről szóló fenyegetőzése hasonló módon kínos és káros, többek között azért, mert egyetlen hatása, hogy legitimálja az ellenoldali gyalázkodást.” Fogy a levegő, interjú Ascher Tamással, Magyar Hang, 2020.08.07.
„A mostani Színházi Intézet vezetőjével egy olyan négy hónapja két és fél órát, és a kancellárral beszélgettem és jeleztem, hogy problémák vannak, beszélgessünk, nyissanak, tegyenek lépéseket, hogy ezen problémák változzanak, és hangsúlyozom, ez nem az én, hanem a szakma nagy részének a véleménye.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.; „… az elmúlt években számos alkalommal tárgyaltam a Magyar Teátrumi Társaság nevében az SZFE aktuális rektorával, M. Tóth Gézával, valamint Hegedűs D. Gézával, Bagossy Lászlóval, illetve az egyetem kancellárjával, ezek a megbeszélések időnként biztatónak tűntek, de gyakorlati eredményhez végül nem vezettek. Viszont jelenleg az SZFE vezetése nem igazán mutat hajlandóságot a párbeszédre”. Konopás Noémi beszámolója, Mandiner, 2020.06.27.; „Pár hónappal ezelőtt találkoztam a kancellár jelenlétében a másik rektorjelölttel, Bagossy László rendezővel, aki maga is elismerte az intézmény zártságát. Az ő rektori pályázata a változás lehetőségét és szándékát tartalmazta. Ám vele szemben Upor Lászlót támogatta a szenátus, aki a változatlanság híve.” Balogh Gyula interjúja VA-val, Népszava, 2020.07.02.
vö. Bagossy László közleményével: „Az elmúlt napokban Vidnyánszky Attila többször is véleményt nyilvánított az SZFE rektori pályázataival kapcsolatban, progresszívnek nevezve a dolgozatomat és maradinak Upor Lászlóét. Ennek kapcsán azt is nyilatkozta, hogy »nemrég találkozott velem«, továbbá, hogy ezen a találkozón magam is az SZFE »zártságáról« beszéltem, amivel azt a látszatot keltette, mintha a modellváltás időszakában és annak apropóján folytattam volna vele informális háttérbeszélgetéseket. Az igazság ezzel szemben az, hogy találkozónk másfél évvel ezelőtt történt, és nem a mostani botrány, hanem egy másik, a TAO megszüntetésének botránya volt az ok.” 2020.07.04.
“Hát én egy néhány hónappal, egy évvel ezelőtt találkoztam Bagossy Lászlóval és a kancellárral, és úgy találkoztam vele, mint potenciális rektor-jelölttel.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.
[6] „Ennek elsősorban az az oka, hogy az egyetem oktatói közössége a független szféra felé orientálja a hallgatókat, mely bár szakmailag érdekes és fontos kihívás, ugyanakkor az ország színháznézőinek kiszolgálása szempontjából megengedhetetlen. A tanári kar nem viseli a felelősséget a közpénzből fenntartott kőszínházaink szakemberekkel történő ellátása iránt!” Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele Novák Eszterhez és Podlovics Laurához, 2020.06.20.
Az igazság: Az elmúlt tíz évben az SZFE-n végzett hallgatók 68%-a kőszínházakban van szerződésben, 22% szabadúszó, kőszínházi szerepekkel és 6%-a van a független szférában. Nem értenénk a szakmánkhoz, ha nem azt szeretnénk, hogy pályakezdő színészként havi 20–25-öt játszanak a végzett színészek, azt pedig kőszínházban lehet. A fiatal színészek érdeklődése sokféle, mindenevők, és fogékonyak a minőségre – ebben igazuk van. A közpénzből fenntartott kőszínházaknak éppen úgy feladata a felelősségvállalás a jövő nemzedéke iránt, függetlenül attól, hogy melyik egyetemen végeztek. vö: Hitvallás, 8. oldal.
„… az egyetem képzései az elmúlt évtizedben egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy a magyarországi kőszínházakat jól felkészült színészekkel és rendezőkkel lássák el.” Nem teljesíti eredeti küldetését a Színház és Filmművészeti Egyetem (sic!) Hangoló, Karc FM, 2020.06.24.
Az igazság: Az elmúlt tíz évben végzett színművészek 78%-a kőszínházban, ebből 38% vidéki színházban kezdte pályáját társulati tagként.
„Káros, hogy egytónusú, egyfajta ideológiájú képzés folyik a Színművészetin. Igazságtalanság, hogy a szakma jórészét kitevő kőszínházi struktúra egyre kevesebb szakemberhez jut. Két teljesen eltérő szakmai vízióról van szó, ami az MTT-t 2008-ban voltaképpen életre hívta. Az egyik egy projektalapú, alternatív világ felé tolná el a színházi életet, a mi jövőképünk szerint pedig csodálatos érték a kőszínházi struktúra, ráadásul ez szolgálja ki a magyar nézők kilencven százalékát. Ez utóbbi kőszínházi hálózat viszont nem kapja meg a megfelelő számú szakembereket. Ez egy szakmai kérdés, aminek komoly ideológiai alapja van.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.
Az igazság: A Színházművészeti Intézet minden tanára kiemelt értéknek tekinti a kőszínházi struktúrát és a társulatban létezést. Csakúgy mint a gazdag és sok formációban létező magyar színházi életet, amit elválaszthatatlan egységként tart számon. A kettő szétválasztása és szembeállítása szakmaiatlan gondolat, lehetetlen vele azonosulni.
„Az egyetemen végzős rendezők közül megnéztük, az elmúlt öt évben, ebben a bizonyos 21 nagy színházból álló körben, ahol kb. 200 produkció született, össz-vissz hárman fordultak meg, és nem is akarják az igazgatók visszahívni. Képtelenek nagy térben működni, képtelenek azt a gyönyörű struktúrát, azt a rendszert kiszolgálni, és hát a közönséget kiszolgálni, amit mi rendkívül fontosnak tartunk.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.; „A Magyar Teátrumi Társasághoz tartozó 21 kőszínház kevesebb mint tíz egykori SZFE-s hallgatót tudott leszerződtetni, és ebből a kétszáz előadásból pedig mindössze hármat rendezett olyan fiatal rendező, aki az elmúlt öt évben a budapesti színművészeti egyetemen végzett.” Konopás Noémi beszámolója, Mandiner, 2020.06.27.; „Az elmúlt öt évben a Magyar Teátrumi Társaság 21, fővárosi és vidéki kőszínházának több mint 200 előadásából mindössze hármat állított színre az SZFE- ről kikerült pályakezdő rendező, és egyiküket se hívták meg újabb rendezésre ugyanoda.” Balogh Gyula interjúja VA-val, Népszava, 2020.07.02.
Az igazság: 2011-től 25 végzett és gyakorló rendező együtt több mint 310 előadást rendezett 2011 óta, amelyből 218 magyarországi kőszínházi előadás volt. Ebből 83 bábelőadás (74 vidék, 9 Budapest). A fennmaradó 135 kőszínházi rendezésből 74 vidéki kőszínházban, 61 pedig fővárosi kőszínházban valósult meg. A kőszínházi rendezések 54,8 %-a tehát vidéki előadás. A 135 bemutatóból 71, azaz 52,6 % MTT tag színházban volt. A 2009 óta végzett rendezők 71 alkalommal dolgoztak 21 különböző MTT tagszínházban. vö: Hitvallás, 9.oldal.
„… azzal érveltek /a hallgatók/, hogy én azt mondtam, hogy a 21 színházban három fiatal rendező rendezett, míg ott van közöttük, aki rendezett az Operában kétszer, és én azt mondtam, hogy a zenés színházakat nem vettem be, de ha bevettem volna a zenés színházakat…. (…) akkor igen, és akkor még rosszabb lett volna az arány, mert az Operában sok bemutató van. Ez volt az egyetlen olyan érvük, ami kimondatta azt velük, hogy én hazudok… a Színművészeti Egyetem, a szakma utánpótlásának, képzésének a csúcsintézménye. Ehhez képest nem szolgálja ki a szakma egészen-egészen jelentős részét. (…) Nem kapunk színészeket megfelelő mennyiségben, nem kapunk rendezőket, nem jönnek a Pesten végzett diákok vidékre, de budapesti színházakba sem. Ugye minden mindennel összefügg. (…) Nagyon sokan mennek oda, nagyon sokan [a függetlenekhez]. (…) Ez egy, ez egy nagyon-nagyon komoly probléma, és számokkal igazolható probléma.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.
Az MTT nyílt levele után több MTT-tag kőszínházi igazgató egybehangzóan azt nyilatkozta, hogy nem alkalmasak az SZFE-n végzett hallgatók a pályára, annak ellenére, hogy többségük színházában nagy főszerepeket nagy szériában játszanak tanítványaink. Többen azt is nyilatkozták, hogy nem látogatják vizsgaelőadásainkat.
„… az előadóművészeti törvény immár előírja, hogy a kőszínházakban dolgozó színészek között magas arányban kell felsőfokú végzettségűeket alkalmazni. Nem mellékes megemlíteni, hogy a fenti szabályozást több, jelenleg is az Egyetemen tanító oktató ellenezte.” Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele Novák Eszterhez és Podlovics Laurához, 2020.06.20.; „Higgyék el [a hallgatók], hogy azt szeretnénk, azt akarjuk, hogy ez az egyetem megerősödjék, hiszen, mi, akik most a változást generáljuk, tettük bele az előadóművészeti törvénybe a diákok védelmét. Az ő tanáraik a Hiller-félébe nem tették bele azt, hogy a kőszínházakba kötelező a diplomásoknak bizonyos aránya. Mi tettük bele, pedig akkor még semmi közünk az egyetemhez nem volt.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.06.
Az igazság: a Hiller-féle törvényből az említett passzus valóban az igazgatók ellenállása miatt került ki, közülük az egyetemen jelenleg senki sem tanít, ezzel szemben az egyetemen tanít Csizmadia Tibor, Hegedűs D. Géza és Novák Eszter, akik már az eredeti törvénybe is szerették volna ezt beilleszteni, és a Magyar Színházi Társaság akkori elnökségeként Vidnyánszky Attilával egy asztalnál ülve, vele teljes egyetértésben, örömmel üdvözölték az újítást. Ezt Vidnyánszky Attila azóta feltehetően elfelejtette.
„Palkovics László miniszter két nagy egyeztetésén vettem részt a közelmúltban. Az első a szakmai szervezetek képviselőivel, a másik a Hallgatói Önkormányzat képviselőivel történt. Ott ki volt vetítve a tucatnyi szakmai egyeztetés listája dátumokkal – azóta sem cáfolták ennek a listának hitelességét.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.
Az igazság: Nem kell cáfolni, sosem tagadtuk, hírleveleinkben minden alkalom fel van sorolva. Ezek nem egyeztetések voltak, hanem tájékoztatások és feladatkiosztások.
Az ITM-ben egyetlen szakmai találkozót tartott Palkovics László miniszter, amelyre nem hívta meg az egyetem képviselőit. Ezért Novák Eszter mb. oktatási rektorhelyettes és Podlovics Laura a HÖK képviseletében megszólította a jelenlévő szakmai szervezeteket egy párbeszédet kezdeményező levélben. A levél itt olvasható.
A Magyar Teátrumi Társaság sértő és megengedhetetlen hangnemű, tájékozatlanságról árulkodó nyílt (!) levele erre érkezett válaszul. A levél az egyetem tizennyolc szakán és szakirányán folyó munkát nagyjából két szakkal (színművész és rendező) azonosítja. A levelet ráadásul egy másik felsőfokú színművészképzés művészeti rektorhelyettese és osztályvezető tanára is aláírta. Az öt aláíró közül az elmúlt években ketten fordultak meg egyetemünkön. Vidnyánszky Attila legutóbb három éve kapott meghívást, hogy zenés mesterséget tanítson egy osztályban. Az órákat feltehetően idő hiányában nem tudta megtartani, így a tervezett Háry János nem tudott elkészülni.
„A mostani Színházi Intézet vezetőjével egy olyan négy hónapja két és fél órát, és a kancellárral beszélgettem és jeleztem, hogy problémák vannak, beszélgessünk, nyissanak, tegyenek lépéseket, hogy ezen problémák változzanak, és hangsúlyozom, ez nem az én, hanem a szakma nagy részének a véleménye.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.; „… az elmúlt években számos alkalommal tárgyaltam a Magyar Teátrumi Társaság nevében az SZFE aktuális rektorával, M. Tóth Gézával, valamint Hegedűs D. Gézával, Bagossy Lászlóval, illetve az egyetem kancellárjával, ezek a megbeszélések időnként biztatónak tűntek, de gyakorlati eredményhez végül nem vezettek. Viszont jelenleg az SZFE vezetése nem igazán mutat hajlandóságot a párbeszédre”. Konopás Noémi beszámolója, Mandiner, 2020.06.27.
Az igazság: Vidnyánszky Attila konkrét kritikával vagy ajánlatokkal az egyetemet nem kereste, egyetemek közötti szakmai párbeszédet kaposvári rektorhelyettesi funkciójából, nem pedig MTT-s elnökségéből kezdeményezhetett volna a Színházművészeti Intézet vezetőjével, de nem tette.
„Megemlítette, hogy öt évvel ezelőtt a fenntartó új épületet is adott volna a színművészetinek a MÜPA és a Nemzeti Színház mellett, ám azt az SZFE visszautasította.” Konopás Noémi beszámolója, Mandiner, 2020.06.27.; „A minisztérium telket ajánlott a Nemzeti és a Müpa mellett erre a célra. Ma egy irodaház épül ott, ahol már javában működhetne a korszerű egyetem. (…) Komoly politikai szándék mutatkozott arra, hogy ez a helyzet megoldódjon, lett volna pénz is a beruházásra, de akkor is rövidlátó politikai, ideológiai döntés született az egyetem részéről.” Balogh Gyula interjúja VA-val, Népszava, 2020.07.02.; „És amikor az a vád jön, hogy ezt a fenntartónak kell megoldani, a fenntartó meg akarta oldani 5 évvel ezelőtt. Ott volt a Nemzeti mellett a telek, oda épült volna fel az új, egyetemi kampusz. Ellenállt az egyetem, túl közelinek tartották ezt a helyet a Nemzeti Színházhoz. Ez téboly.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.; „Az egyetem mai vezetése és a sajtó egy része hajlamos bagatellizálni: már működhetne egy modern campus a Nemzeti és a Müpa mellett, ha az SZFE akkori vezetése felül tudott volna emelkedni politikai elfogultságán. Az ajánlat a minisztériumtól megvolt, a pénz is rendelkezésre állt. Ezt az ajánlatot és lehetőséget az SZFE akkor visszautasította.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.09.12.; „…És ez sok-sok rektor felelőssége húsz évre visszamenőleg, tehát itt most lehet hárítani, és itt mondanám el, hogy 2014-ben Balogh miniszter úr egész határozottan javasolta, itt volt a telek a Nemzeti Színház mellett, már állna az új épület. Az egyetem szintén politikai okok miatt ezt nem akarta, nem tartotta jónak, hogy itt, a Nemzeti mellett épüljön fel az új campus, erről is fogunk nagyon-nagyon sokat tárgyalni.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.
Az igazság: Vidnyánszky Attila nem ismeri a történteket, és nem tudja, hogy a szóbeszéd vagy hallomás politikai kontextusba helyezése rosszhiszemű híresztelésnek számít. 2014 és 2019 között a következő helyszínek merültek fel: a Magyar Rádió épülete (megvalósíthatósági tanulmányterv 7,5 millió forint), a Déli pályaudvar felszabaduló területei, a Millenáris Park meghosszabbítása, a Nyugati Pályaudvar mellett a volt BM kórház (ehhez 30M forintos tervpályázatot írnak ki, meghiúsul mert az MMA igényt tart a területre), ezután két területet ajánlottak a Nemzeti Színházhoz közel: a volt Közvágóhíd (erről kiderült, hogy magántulajdon) és a IX. kerület Máriássy-Nádasdy utcák által határolt terület: 2018 januárban az SZFE SZENÁTUSA az erre vonatkozó kormányelőterjesztést jegyzőkönyvvel igazolhatóan TÁMOGATTA, csak sajnos kiderült, hogy a terület magántulajdon és lakópark épül rajta, a kormányelőterjesztés így elmaradt. A történet itt nem ér véget. vö: Hitvallás, A nagy campus story, 28–32. oldal.
„Az SZFE-n Kerényi Imre volt az utolsó, aki nyíltan vállalta jobboldali meggyőződését és osztályt vezethetett, de elküldték, amikor diplomázott az osztálya”. Balogh Gyula interjúja VA-val, Népszava, 2020.07.02.; „Tulajdonképpen lassan 15 éve, hogy elküldték az egyetemről Kerényi Imrét. Ő volt az utolsó olyan valaki, aki fölvállaltan egy konzervatív értékrend mentén gondolkodott, dolgozott.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.; „Abban az intézményben az utolsó „másként gondolkodó” – idősebbeknek ismerős megfogalmazás – Kerényi Imre volt, akit 15 éve, miután végzett az osztálya, a saját hallgatói diplomaosztóján kirúgtak.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.; „Én valahol úgy gondolom, hogy amikor Kerényi Imrét kirúgták a Színművészeti Egyetemről, és annak is van pikantériája, hogy aznap diplomázott az osztálya, akkor adták át neki a felmondólevelet.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás), Kossuth Rádió, 2020.08.13.
Az igazság: Kerényi Imre nem kapott mesésen drámai körülmények között felmondólevelet, részben azért, mert nyugdíjasként határozott idejű megbízási szerződése volt, részben azért, mert 2009-ben diplomázó osztálya után még egy évig (2010 májusáig) tanított az egyetemen. Kétségtelen tény azonban, hogy az egyetem akkori vezetése nem ajánlott neki újabb osztályindítási lehetőséget. Nem jobboldali nézetei miatt, hanem mert a napi politikában való egyébként kellemetlenül túlexponált részvétele elszólította őt tanári kötelezettségei mellől, figyelme elfordult a tanítástól, és ez erősen éreztette hatását akkori osztálya munkáján. Kerényi Imre évtizedeken át az egyik meghatározó tanára volt egyetemünknek, különleges képessége volt felismerni a tehetséget, sikeres tanítványai közül sokan jelentős művészek, színházvezetők lettek. Emlékezzünk ezekre az időkre.
„… azóta tulajdonképpen más gondolat nem kerülhet be a Színművészeti Egyetemre. Csak egyféle, balliberális gondolat mentén megy a képzés. És aki azt mondja, hogy nincs ideológiai ráhatás, az hazudik.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás), Kossuth Rádió, 2020.08.13.
És aki meg tudja mondani, hogy ki miként gondolkodik azok közül, akiknek sem pályáját, sem tanári munkáját nem ismeri, az igazat mond.
[7] Színház- és Filmművészeti Egyetem szakmai hitvallása; Gáspár Máté: Vakablak – A Magyar Teátrumi Társaság nyílt leveléről, s arról, amit kitakar. 2020.06.24.; Turbuly Lilla-Török Ákos: Hangolódás a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása kapcsán, 2020. 07.22.
[8] A 6. lábjegyzetben említetteken kívül pl. a szakma kettéosztottsága és hatalmi erőviszonyai tekintetében:
„Viszont fogadják el végre, ők, akik a másságért kiállnak, hogy mi másként gondolkodunk, ahogy az ország nagy része is másként gondolkodik. Kapja meg végre az országnak ez a része is kulturális téren azt, ami neki jár.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.
Itt az idő elemezni, hogy milyen okok vezettek a magyar színházi szakma példátlan kettészakadásához, kinek-kinek elvállalni érte a felelősséget, itt az idő feltárni történetileg azokat a sérelmeket és/vagy nézetkülönbségeket, illetve a háttérben húzódó minőségről szóló vitákat, amelyek létrehívták a Magyar Teátrumi Társaságot 2008-ban. Szintén elemezni lehetne a magyar kulturális és tudományos élet kettéosztottságának szellemtörténeti gyökereit. A két oldalban gondolkodás nem szakmai kérdés és nagyon veszélyes.
Gyurcsány Ferenc Facebook-üzenetéről:
„Viszont mélységesen aggaszt, hogy a színházi szakma magát demokratikusnak mondó része szó nélkül megy el egy ilyen kijelentés mellett. Nem emelték fel a szavukat azok, akik a szólás-, a gondolatszabadság, a művészet szabadsága mellett szoktak érvelni, tüntetni. A „szabadság” fogalmát kisajátítják, de ezt a bolsevik fenyegetést elengedik a fülük mellett.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.
Az igazság: az interjú talán korábban készült, Vidnyánszky Attila még nem ismerhette az augusztus 10-én megjelent közleményünket, melyben elítéljük a szélsőséges megnyilvánulásokat, Gyurcsány Ferencét és a Pesti Srácokét egyaránt. De a Kossuth Rádióban Vidnyánszky Attila két nap múlva megismétli mindezt:
„Viszont az, hogy milyen szinten hallgat a művészvilág, az, hogy a közéleti személyek közül csak Tamás Gáspár Miklós szólalt meg, arról az oldalról viszonylag józanabbul, ő is persze a kultúra, a magyar kultúra elárulójának tart engem meg a társaimat, és…” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13.
És sem a riporter, sem Vidnyánszky nem hozza szóba az egyetem tiltakozását.
„Az aláírásgyűjtés, a petíciózás és a tüntetésszervezés eszközeit kisajátította a balliberális oldal. Ha pedig mi is ezekkel élünk, akkor mélységesen felháborodnak. Amikor megláttuk a 70 balliberális művész, író, színházi ember aláíráshalmazát, eldöntöttük, mi is megfogalmazunk egy petíciót, és fél nap alatt összegyűlt több mint 70 aláírás. Ezután a mi aláírónkat e-mailekkel, telefonokkal zaklatták. Hatalmas megfélemlítés uralkodik a háttérben, és nagy a nyomás a fiatal színészeken.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.
Az igazság: Ragályi Elemér türelemre, tiszteletre és békés párbeszédre kérő levelét hat nap alatt négyszázan írták alá (vö. Modellváltó hírlevél III., 34-35. oldalig), díjazott és nem díjazott művészek, politikai irányultsága szerencsére csak kevésnek ismeretes. Azt a levelet, amit Vidnyánszky Attila említ, kis részben megfogalmazták, nagyobb részben felhasználták Ragályi szövegét.
[9] „… hergelik sajnos a diákságot, a diákság azt se tudja igazából, hogy miért tüntet, de tüntet, nagyon szomorú történet.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.; „Amikor Palkovics miniszter úrnál találkoztunk a diákokkal, kiderült, menekülnek meghallgatni az érveinket. Szomorú látni az igazodási kényszert, ami lehetetlenné teszi párbeszédet.” Balogh Gyula interjúja VA-val, Népszava, 2020.07.02.; „Mindig azt mondom a saját tanítványaimnak, hogy legyenek bátrak, járjanak egyenes gerinccel, ne akarjanak mindenáron megfelelni. Azt hiszem, az az igazodási kényszer, amit idehaza tapasztalunk, annak tudható be, hogy erre nem hívják fel a hallgatók figyelmét: a színészek már nem is reflektálnak a képzés során a szakmai megfelelés és az igazodás közötti határvonalra.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.; „Nagyon fontos, hogy a diákok megértésék: szakmainak nevezett érvekkel manipulálják őket. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy akarja-e hagyni azt, hogy a politikai csatározásban eszközként használják fel.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.09.12.; „Én abban bízom, hogy a diákok, szóval, eljutnak egy pillanatig, vagy egy pillanatban addig, hogy hogy hogy józanul ránéznek erre a helyzetre, és… és nagyon-nagyon sokan ki fognak ebből szállni, és nem fogják ezt a cirkuszt, hogy mondjam, hogy amelyik általuk lesz majd levezényelve vagy próbálkozás. Forradalmat szerveznek, nem fogják tudni megcsinálni. Mindenesetre tanulságos, én magam tudok sok diákról az egyetemről, aki egész másként gondolkozik, és ők sem mernek megszólalni. Tehát olyan félelem uralkodik, olyan igazodási vágy, olyan… olyan szintű megfélemlítés a háttérben, ami a leg… legsúlyosabb kommunista időket idézi.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13. „Ezek a színészek, ezek nagy terekben nem nagyon tudnak létezni. Az egyetemen végzős rendezők közül megnéztük, az elmúlt öt évben, ebben a bizonyos 21 nagy színházból álló körben, ahol kb 200 produkció született, össz-vissz hárman fordultak meg, és nem is akarják az igazgatók visszahívni. Képtelenek nagy térben működni, képtelenek azt a gyönyörű struktúrát, azt a rendszert kiszolgálni, és hát a közönséget kiszolgálni, amit mi rendkívül fontosnak tartunk.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13.
[10] „Változatlanul ugyanazon szakmai kör folytat oktatási gyakorlatot az egyetemen, merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén.” Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele Novák Eszterhez és Podlovics Laurához, 2020.06.20.; „A Teátrumi Társaság 21 kőszínházának adatai azt mutatják, hogy alig van kommunikáció azzal a szférával, amelyik a közönség nagy részét szolgálja ki, alig van átjárás. Egy szűk kör működteti az egyetemet. Ez a folyamat, még egyszer mondom, másfél évtizede kezdődött el, és azt látjuk, hogy egyre inkább bezárul. Míg régen a nagy budapesti színházaknak voltak osztályaik, változatos, színes volt a paletta, most egy, a Katona József Színházhoz kötődő kör működteti az egész intézményt.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.; „Évekkel ezelőtt ajánlottam Szarvas Józsefet és Nagy Marit. Nem hiszem, hogy szakmailag bármelyikükkel gond volna. Nem fogadták el. Legyen olyan osztály, amely a Katonához, az Örkényhez, a Radnótihoz kötődik, de az képtelenség, hogy a Nemzetihez vagy az Operettszínházhoz ne tartozzon soha egyetlen osztály sem. A szűkülő tendencia bizonyítéka – ezt az érintettektől tudom –, hogy még a Vígszínházhoz köthető osztály indítása is veszélybe került: komolyan felmerült, hogy már Hegedüs D. Géza sem indíthatna osztályt.” Balogh Gyula interjúja VA-val, Népszava, 2020.07.02.
Az igazság: Az SZFE-n éppen úgy, mint minden egyetemen, tanári, professzori és mestertanári pályák vannak, és az egyetemi szokásokhoz híven az SZFE-n is jellemzően az idősebb tanárok saját tanítványaikat, kollégáikat hívják meg tanársegédnek vagy társ-osztályfőnöknek, akik aztán évek alatt megtanulnak tanítani. Ez a hagyomány. Az ún. zártság ezen kívül forráshiányból és abból az önmérsékletből is fakad, hogy a Kaposvári Egyetemen elindult színészképzés óta csak egy színművész osztály indul évente, kivéve öt évente zenés és ötévente báb szakirány. Az SZFE-n nem tartoznak színházakhoz osztályok (szemben a kaposvári, nyitottnak nevezett ún. duális képzéssel, ahol az osztályok egy bizonyos vidéki színházhoz vannak delegálva), a hallgatók gyakorlataikat nem csak osztályfőnökeik színházában végzik, hanem szerte az országban (egy példa), nem beszélve azokról az osztályfőnökökről, akik nem is tartoznak színházhoz. Az SZFE-n nagyon sok vendégtanár dolgozik az osztályok mellett. A sokszínű és változatos tájékozódás, a többféle lehetőség nyitottabbá és felkészültebbé teszi a hallgatókat a szabad elhelyezkedésben. Vidnyánszky Attila az egyetem Színházművészeti Intézetének egyik vezetőjét sem kereste sohasem konkrét ajánlattal, hogy valaki osztályt indítson, így nem volt esélyük az ajánlatot nem elfogadni.
[11] “Palkovics László miniszter elmondta már tucatszor, és ezt én is megerősítem, 2014 óta téma az SzFE a minisztériumban. Számos terv született, végtelen számú egyeztetés volt ezek alatt az évek alatt.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.
Az SZFE 2019-ben értesült először az akkor még az összes művészeti egyetemet összevonó tervekről.
[12] „Tehát átadunk egy értékrendet. És akkor lesz tisztességes és igazságos a dolog, ha mindenféle értékrend mentén lehet majd tanítani az egyetemen. Most nem lehet.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.; „Tehát, lehet kapacitást bővíteni, meg lehet jeleníteni a másik fajta értékrendet és gondolatot. És el fogunk egymás mellett férni, ahogy Kaposváron Cserhalmi György elfér Eperjes Károly mellett. Tehát lehet így tanítani.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.; „Elsősorban a kisember esendőségét, nyomorát, mocskát ábrázolják a színpadon, és ehhez a megszólalási módhoz válogatták ki a jövő színészeit az egyetemen. A hős típus, a tiszta naiva olyan, mint a fehér holló az elmúlt évtizedben végzettek között. Átállt a képzés valami másra, ami öngyilkos dolog, mert a néző még mindig a hősökkel szeretne azonosulni, s olyan tetteket akar végrehajtani és olyan érzéseket szeretne átélni, amelyek a hétköznapokban nem adatnak meg neki.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.; „Az igaz, hogy Kaposváron nem sikerült megvalósítani a komplex képzést, mert esélytelen a magyar akkreditációs bizottságnál rendezői, dramaturgi osztályt indítani. Sajnos ez a helyzet tíz év polgári kormányzás után. Nem az a bajom, hogy liberálisok, baloldaliak rendeznek, hanem hogy nem kap teret más – főleg a fővárosban.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.; „Értük, a sokáig cserbenhagyott nézőkért dolgozunk, és a sárdobálást is miattuk viseljük – ha nem is jó kedvvel, de amennyire tőlünk telik – türelemmel. Mondjuk inkább elviseljük. A másik oldalt nagyon zavarja, hogy egy kétezer vagy ötszáz fős település is igényli a magas kultúrát, holott a Nagykörúton kívül is élnek emberek.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17. „Csak az lesz, az a rendszer lesz igazságos, ha mindenféle gondolat mentén lesznek tanárok, mindenféle esztétika helyt kap. Mert a német színház egész Európát ledózeroló uralma után most már másnak kéne jönni, jön is hál Istennek, azért lazul ez a, ez a történet. De nálunk még mindig ez preferáltatik, az oktatásban is. Tehát ahogy én látom, hogy milyen előadások, milyen darabok készülnek, vizsgaelőadásként, tehát szóval sok minden látszik, elég (…) elég ránézni, felszínesen is sok minden látszik.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás), Kossuth Rádió, 2020.08.13.
A kuratórium névsorát július 31-én, az újságban olvastuk. Hivatalos értesítés erről azóta sem érkezett. A másik két, a szakmát képviselő kurátor, Lajos Tamás és Rátóti Zoltán az azt követő napok interjúiban Vidnyánszky Attila véleményét szinte mindenben osztotta, a direktívák tekintetében sem lehet jelentős különbséget felfedezni.
„Az a cél, hogy az SzFE is önállóan gondolkodó, nemzeti kultúrájukra büszke szakembereket és művészeket bocsásson a pályára. Olyanokat, akik nem sodródnak, akik büszkén és őszintén vállalják eltérő értékrendjüket, véleményüket, és akik elfogadják másokét. Akiket semmilyen politikai erő nem tud manipulálni, akik józanul és pragmatikusan végiggondolják, hogy szakmai fejlődésük érdekében milyen változásokra volna szükség.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.; „Itt olyan dologhoz nyúlunk hozzá, amelyhez hozzá kellett volna (nevet) a rendszerváltáskor nyúlni, és akkor se nyúltak hozzá. Mármint a színész, rendezőképzéshez, a filmes képzéshez, ez mindig ideológiai alapon történő dolog volt. Nagyon fontos intézménye volt a kommunista rezsimnek is, és hát sajnos most is az. Tehát tudtam, hogy lesznek támadások, ezt a szintű gyűlöletet azért nem gondoltam, hogy megjelenik.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13.
Hallgatóink nem sodródnak, ezt díjaik és pályakezdésük sikerei számokkal, adatokkal bizonyíthatóan igazolják. Az SzFE az utóbbi harminc évben tizenegy új szakot indított, köztük három nemzetközi képzést, emellett minden szakját alaposan megreformálta egyre szűkülő lehetőségei ellenére is. Részletesen vö. Hitvallás.
[13] „És hogy ha megnézzük pl a filmes képzést, ott meg azt látjuk, hogy egy hangulatú, egy gondolatú, egy ízlésvilágú filmek tömkelege születik a vizsgák szintjén. Tehát nem jó ez a zártság, ki kell nyitni.” Jó reggelt, Magyarország! (műsorvezető Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.06.23.; „igazságtalan, mert olyan rendezők jönnek ki, mondjuk a filmszakon, akik nem fognak akarni Zrínyiről nemes, nagy filmet csinálni, nem fognak akarni…” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.; „Én a filmes téren szoktam mindig mondani ez a példát, hogy akkor, amikor a Kassai Lajosról készült, fű alatt elkészül film… Lovasíjász film kijött, többen nézték meg, mint a Filmalap összes filmjét együttvéve. Mekkora igazságtalanság az, hogy mi nem kapjuk meg ezeket a filmeket? Nem jönnek olyan rendezők, olyan dramaturgok, nem jönnek, akik ilyen filmeket hoznak létre, és ez most már három évtizede.” Magyarország élőben, Hír TV, 2020.07.09.; „A színművészetisek vizsgafilmjeit látva, tudom, hogy ezek a fiatalok, még a tehetségesebbek sem fognak Zrínyi Ilonáról filmet készíteni, nem beszélnek majd lelkesülve 1956 csodájáról, és nem mesélnek történeteket a családi élet szentségéről. Így áll elő az a helyzet, hogy a Kassai Lajosról fű alatt készített A lovasíjász című dokumentumfilmet többen megnézik Magyarországon egy év alatt, mint az akkori filmalap által készült összes filmet együttvéve. Tehát a magyar ember szeretné megkapni, ami neki jár, és végtelenül igazságtalan, hogy immár harminc éve nem kapja meg. Döbbenetes, hogy a kommunista világban több olyan magyar film készült, ami ma is megmelegíti a szívünket, mint az azóta eltelt időszakban. Lehet engem nem szeretni, sőt gyűlölni, de akkor is kimondom, hogy ez igazságtalan! Tény, hogy emellett sokkal több mozgalmárt sikerült kitermelni az elmúlt évtizedekben, mint minőségi rendezőt.” Medveczky Attila interjúja VA-val, Magyar Fórum, 2020.07.17.
A mozgalmárnak nevezett filmművészek Magyarországon és a nemzetközi piacon is jelentős sikereket érnek el folyamatosan, akárcsak jelenlegi hallgatóink. A Film- és Médiaintézet tíz különböző szakján az elmúlt tíz évben végzettek 90%-a aktívan dolgozik szakmájában. vö. Hitvallás és 2019-es eredmények.
[14] „Az a háttérerő, ami a konfliktus mögött áll, elvárja az efféle megszólalásokat. Úgy működik ez, mint egy gépezet, amelynek hajtóereje az igazodási és megfelelési kényszer és a gyűlölet. Tudtam, hogy lesznek támadások, személyeskedések, de hogy nyílt fenyegetés is elhangzik az ellenzék vezetőjétől, megriaszt, tovább megyek: félelmet kelt. Ez már az a szint, amit nem lehet szó nélkül hagyni. (…) Azok a tanárok is meg vannak félemlítve, akik nyitottak volnának a kuratóriummal az együttgondolkodásra, a közös munkára? Esetleg attól félnek, hogy retorzió éri őket? Sajnos a szakmánk tele van ilyen történetekkel. A fent említett gépezet könyörtelenül működik.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.08.12.; „Nem gondoltam a nyílt fenyegetéseket, nem hittem azt, hogy eljut idáig a szakma, ennyire (sóhajt) bántó megnyilvánulásokat se gondoltam, hazugságok mennyiségét sem, ami megnyilvánult, és megjelent most. És hát természetesen a gyurcsányferenci megszólalást meg végképp nem vártam. Ilyen formában meg egyáltalán nem.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13.
[15] „Tipikus: aki nem igazodik a balliberális elit szűk körének elvárásihoz, kiközösítik, arról egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy már nem is olyan tehetséges.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.09.12. „Az egy bűnös dolog mai napig, ennek a klikknek a, ennek a körnek a szemében, hogy itt dolgozik valaki a Nemzeti Színházban.” (…) „Szóval látjuk, hogy hogy működik ez a ez a háttérhatalom. És ez egy nagy nemzetközi háttérhatalom. Szóval ezt is tisztán kell látni.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13.; „Egy pillanat alatt a nyugat európai turnéim eltűntek, merthogy az egy nagy nemzetközi hálózat, Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikus cég, elintézte szépen azt, hogy én Strasbourgban tanítottam volna, egy pillanat alatt nemkívánatos személlyé vártam, a beregszászi társulatom nagyon sikeres, Európában sok helyen megfordult előadásai egy pillanat alatt nemkívánatosok lettek Európában, szóval ez egy nagyon-nagyon komoly erő.” A nap kérdése (riporter Kakuk L. Tamás) Kossuth Rádió, 2020.08.13.; “Visszajutott hozzám, kik voltak a bojkott hazai felbujtói. Nagy felismerés számomra, hogy nagyjából ugyanazok szólaltak meg akkor is, mint most, ugyanazon gondolatok mentén, ugyanolyan kirekesztően és gyűlölettől fűtötten. Nagyon fontos látni, hogy nem a szakmáról van szó, nem a színházi felsőoktatás jövőjéről van szó, hanem politikai, ideológiai kérdésekről.” Szerkesztőségi interjú VA-val, Origo, 2020.09.12.
Éppen ezért vagyunk megrendülve, mert láthatóan nem szakmáról van szó, nem a színházi felsőoktatás jövőjéről, hanem politikai, ideológiai kérdésekről.
