A nagy érdeklődésre való tekintettel október 31-ig látogatható a FÉSZEK Művészklubban a Konecsni György festőművész, grafikus, plakát- és bélyegtervező, egyetemi tanár pályáját bemutató emlékkiállítás.
Konecsni György 1908. január 23-án született Kiskunmajsán, és 1970. január 29-én hunyt el Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán 1927 és 1931 között festő szakon tanult, mestere Rudnay Gyula volt. Később elsősorban grafikusként dolgozott, főleg plakátterveket készített. A kereskedelmi célú munkák egy része termékreklám, nagy hányada turisztikai plakát, de találunk politikai plakátokat közöttük. Jó néhány külföldi kiállításon ért el sikereket: kétszer, Rómában (1934) és Luzernben (1936) nyerte el a nemzetközi idegenforgalmi kongresszus arany vándorserlegét, az 1937-es párizsi világkiállításon a nemzetközi pavilonban kiállított számos plakátjával Grand Prix-t nyert, illetve Diplome d’Honneur-t (elismerő oklevelet) is kapott a magyar pavilon egyik termének tervezéséért, 1939-ben pedig az Iparművészeti Triennálé nagydíját kapta Milánóban.
Bélyegtervezőként is jelentős, olyan sorozatok fűződnek a nevéhez, mint az 1940-es Művész, az 1942-es Királyok, az egy évvel későbbi Hadvezérek vagy az 1944-es Nagyasszonyok. Az 1950-es években számos nagyméretű történelmi festményt alkotott, ezekre a 19. századi történelmi festészet modora jellemző. Az 1960-as évektől nagyméretű beltéri pannókra és mozaikokra kapott megbízásokat. Ezek a művei szerte az országban láthatók, többek között a győri és a székesfehérvári vasútállomáson, Mezőkövesden, a Bárdos Lajos Ének-zenei Általános Iskolán, valamint a FÉSZEK Művészklubban, ahol műemléki védettséget élvez a klub történetét, alapítását és aranykorát felidéző pannója.
Konecsni György sokféle műfajban és technikában alkotott, közérthető szimbolikát használt, ez a sokszínűség a Magyar Nemzeti Galériában 2005-ben rendezett plakátkiállításának címében – Ellentétek szintézise – is megjelenik. Plakátjai vállaltan érzelmesek, narratív vagy szimbolikus elemeket is hordoznak. Ahogy a 2005-ös kiállítási katalógus jellemzi: a modern felfogás folyamatossága mellett felfedezhetők rajtuk a folklórból és a klasszikus művészetből származó motívumok is. Műveire nem jellemző az illusztrativitás és a formai öncélúság.
„Ameddig csak idegenkedtem, szinte megfontolások nélkül, a tárgyilagos nagybányai szín- és jelenséglátás normáitól, az egyetlen igazán elismert minőségtől, s vonzódtam Rudnay, Tornyai és Thorma külön romantikájához – latolgatva néha az előbbiek időszerűtlenségét és az utóbbinak tragikus megalkuvását Nagybányával – hol találhatta volna helyét a saját romantikus hajlamom? Nem csábított, de pályakezdésül kiutat kínált nekem ebből a szorítóból az alkalmazott, üzleti grafika”
– fogalmazott egy alkalommal. Az ideákat rendszerfüggetlenül képpé transzformáló Konecsni perfekcionista volt. Megőrizte plakátterveit vagy azok fotóit, és azokat több kiállításra is újrafestette, sőt akkor is megfestette plakátjait, ha bár azokat elfogadták és kinyomtatták, de ő elégedetlen volt a megrendelő módosításaival vagy a nyomdai kivitelezéssel.
Megkapta az Iparművészek Egyesületének ezüstérmét, az Iparművészeti Társulat aranyérmét, a Köztársasági Érdemrend és a Munka Érdemrend arany fokozatát, az érdemes művész kitüntetést, két alkalommal pedig a Kossuth-díjat. A Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője, majd a tanszék átköltöztetése után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán vezette a tanszéket.