Október 27-én az Európai Parlament meghallgatást tartott a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításának ügyében. A beszélgetés a kulturális bizottságában zajlott, melynek célja, hogy európai szinten is sor kerüljön az eszmecserére. Hivatalosan semmilyen döntést nem hoznak az ügyben.
A bizottság elnöke elmondta, hogy a beszélgetés azért fontos, mert az egyetem átszervezése megsérti az oktatás szabadságát, ami európai alapjog. Az egyeztetésre a szemben álló felek két-két képviselőjét hívták meg. A kormány részéről György László államtitkárt, a kuratóriumból Vidnyánszky Attila elnököt, az egyetemről pedig Upor László egykori megbízott rektorhelyettest, valamint Milovitz Hannát, a hallgatói önkormányzat tagját.
György László négy perces felszólalásában elmondta, hogy elengedhetetlen, hogy szakmai vita folyjon méghozzá a magyar felsőoktatás megújítását szem előtt tartva. Beszédében leszögezte, hogy külföldi modellek alapján szeretnék közelebb vinni az egyetemeket a szakmához, miközben az intézményi autonómiát az alaptörvény garantálja. György László hozzátette, hogy nyolc egyetemnél volt ilyen modellváltás, ebből hét sikeresen lezajlott, csak az SZFE ügyében akadtak gondok. Szerinte 12 alkalommal találkozott a kormány és az egyetem vezetése. Elmondta, hogy a világ top 10 filmművészeti egyeteme mind magánkézben van, a legtöbb Oscart pedig azok nyerik, akik magánképzésen tanulnak. Ezután arról beszélt, hogy milyen sikeres lett Andy Vajna időszaka alatt a magyar filmipar.
Upor László kiemelte, hogy az SZFE egy kis egyetem, de az elmúlt héten mégis 15 ezer embert vonzott az utcára Budapesten. Véleménye szerint az átalakítást kikényszerítették, amivel egyidőben elveszítették az autonómia minden biztosítékát. Upor László hozzátette, hogy bár magánosításról beszélnek, az alapítványi egyetemek közpénzt kapnak, méghozzá ellenőrizetlenül, az autonómia pedig végeredményben a minisztérium által kinevezett kuratóriumra száll az egyetem helyett, vagyis megvan az esélye az egyetem életébe való súlyos beavatkozásnak. Upor az említett egyeztetésekre reagálva elmondta, hogy az ő álláspontjaikat egyszer sem vették figyelembe, majd hozzátette, hogy az egyetem nem fogja feladni a küzdelmet azzal a kuratóriummal, aki csak közleményekben kommunikál és ha kell, és naponta változtat a szabályokon.
A meghallgatást az alábbiakban lehet visszanézni:
A hallgatóság képviseletében Milovits Hanna elmondta, régóta tudatában voltak az egyetem-átalakítási szándéknak, amellyel kapcsolatban innovációt és nemzetközi kapcsolatokat ígértek nekik, de valójában nagyon méltatlan volt az egész eljárás, ahogy azt levezényelték, hiszen senkivel sem tárgyaltak. Elmondta, hogy a döntésekről az egyetem közössége a sajtóból szerzett információkat, az újonnan felállt vezetésben nem vehetnek részt, semmilyen beleszólásuk nincs az intézmény vezetésébe. Szerinte a blokádot kénytelenek fenntartani, és időközben minden épületet lezártak előlük, beleértve a kollégiumot is, valamint azt a termet, ahol a demokratikus diákönkormányzat ülésezett. Szerinte ezek látszólag adnak támogatást és autonómiát, valójában a kormány alá besorolást jelentik.
Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök beszédében hangsúlyozta, hogy az egyetemnek mindig problémája volt a fenntartóval való kommunikáció, aminek példája az a borzasztó infrastruktúra, amivel most is működik. Elmondta, korábban jelezték, hogy az a munka, ami jelenleg zajlik az egyetemen, tovább folytatódhat, senkit sem rúgnak ki, csak azt szeretnék, ha színesebb lenne az intézmény.
Leszögezte, hogy szerinte az október 23-i tüntetésen azért voltak ennyien, mert a baloldali politikusok kampánynyitót tartottak, majd elmondta, hogy szerinte már korábban kiképzést kaptak ismert politikusoktól a diákok. „Végig minden történés, ami az egyetemhez kapcsolódik, a baloldali pártok szervezésében és irányításával zajlik. Ennek ellenére szót kell értenünk, még ha a jelen lévő Upor László dehumanizálva emberi tárgynak nevez is engem” – folytatta Vidnyánszky. Beszéde zárásaként megismételte, minden tárgyalásra nyitottak, de ehhez az kellene, hogy a teljesen jogszerűen kinevezett kancellárt beengedjék az egyetemre. Vidnyánszky Attila végezetül fotókat mutatott arról, hogy szerinte milyen borzasztó higiéniai és tűzvédelmi állapotok vannak az egyetemen, ahol egyenesen anarchia uralkodik, ami aggasztó.
Upor László ezután még egyszer elmondta, hogy a tárgyalások nem igazi egyeztetések voltak, és szerinte csak az igazgatótanács autonómiája nő, az egyetemé nem. Szerinte Vidnyánszky évek óta rontja az SZFE tanárainak reputációját, és eddig három különböző összeesküvés-elmélettel állt elő.
Milovits Hanna utolsó felszólalóként elmondta, hogy a tanáraik soha nem manipulálták őket, annak ellenére, hogy a kormánymédia gyerekekként állítja be a hallgatókat. Közölte, hogy őket senki nem fizeti, és csupán autonómiát, valamint szabad oktatást szeretnének. Beszélt arról is, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak.
A négy-négy perces beszédeket meghallgatva a kérdések körében több parlamenti képviselő is felszólalt:
Petra Kammerevert német EP-képviselő szerint az SZFE átalakításával az európai alapértékek sérülnek, a kormánybarát kuratórium létrejöttével teljesen elvész az egyetemi autonómia, hiszen a kinevezésekre és a tantervre sincs ráhatása a jövőben az egyetem polgárainak.
Irena Joveva úgy fogalmazott támogatja az SZFE hallgatóinak törekvéseit és aggodalommal figyeli, ahogy a magyar kormány évek óta korlátozni igyekszik a sajtószabadságot Magyarországon. Elmondta, hogy nem tartja valószínűnek, hogy az SZFE visszakapja szabadságát, de egyetért azzal, miszerint az egyetemeknek függetlennek kell maradniuk.
Milan Zver beszédében hangsúlyozta, hogy a média az, aki dramatizálja a diákok tüntetéseit. Az EP-képviselő úgy látja, lassan érnek el eredményeket a diákok, akik egyre kevesebbet akarnak tanulni.
Romeo Franz arra hívta fel a figyelmet, hogy kereszténység nem azt jelenti, hogy az állam maga alá gyűri a szervezeteket. Meggyőződése, hogy ki kell terjeszteni az autonómiát annak érdekében, hogy az alapítványi rendszer azt szolgálja.
Dace Melbarde EP-képviselő az SZFE-ügy előzményeiről beszélt, folytonosságba helyezve azt az akadémiai szabadság megszüntetésével.
