Milyen öltözékben tölthették szabadidejüket a strandon, a délutáni tea vagy egy estély alkalmával a hölgyek a 19-20. század fordulóján? Milyen hosszúságú ruha, szín vagy forma illeszkedett egy-egy társasági eseményen való megjelenéshez? Kérdéseinkre az Iparművészeti Múzeum Dresszkód: szecesszió című, a napokban nyílt kiállításán kaphatunk korabeli öltözékekkel illusztrált válaszokat.
A századforduló időszaka új témákat, impulzusokat és világlátást hozott az emberek életébe. A korszakon végigfutó társadalmi, gazdasági és kulturális változások a divat világát sem kerülték ki. Sőt! A hétköznapok és társasági események viseletei és öltözködési szabályai az élet megváltozott ritmusával együtt alakultak át. A viseletek megreformálását a nők munkába állása – az emancipáció és gazdasági kényszer hatására – és a számukra is elérhető sportok, szabadidős tevékenységek is indokolttá tették.
A Belle Époque (aranykor) divatja elhozza a hölgyek számára az elegáns, egyszerű divatot és a praktikusság vezérelte öltözékeket,
így végleg száműzve a korábban szorongató, sokszor kényelmetlen, merev fűzős, terebélyes, és nehézkes ruhákat. Új szabású, frissebb, lezserebb és a mozgást kevésbé korlátozó öltözékek jöttek divatba, a ruhák anyagszükséglete 3-4 méter lett a korábbi 25-30 (!) helyett. A századforduló időszakára a textilipar és a textilnyomó technikák fejlődése, az első szintetikus anyagok megjelenése, az új gépesített technikák, az első divatáruházak mind-mind éreztették hatásukat a divattervezés területén.
A női ruhákon megjelentek az ornamentális díszítőelemek: zsinórok, csipkéből készült szecessziós virágok és finom ívek, a szecesszió női alakja, ruházata és tartása kecses S betűt formáz. A századforduló divatját a fűzőtől való megszabadulás vágya is vezérelte. A míder a derekat 10-15 centiméterrel szűkítette halcsontok és fémmerevítők segítségével, amelynek – mint egészségtelen kiegészítő – viselése ellen főként orvosok kezdték meg a harcot. A sport mint szabadidős tevékenység a 19. század végén népszerű kikapcsolódási formává és a társasági élet fontos terepévé vált, az ekkor elterjedő rugalmasabb fűzők már lehetővé tették a hölgyek számára a szabadabb mozgást.
Ekkoriban vált például a fürdőzés is a társasági élet egyik meghatározó szabadidős tevékenységévé. A középosztály kiszélesedésével és az infrastruktúra fejlődésével pedig egyre gyakoribbá vált a különféle gyógyvizekkel rendelkező fürdővárosok látogatása, amelynek központi eleme a társasági élet, ismerkedés és a szabadidő minél kellemesebb eltöltése volt.
A hölgyek esetében a napszakok változása és az ezekhez kapcsolódó események más és más öltözékek felöltését hozta magával, a társadalmi státusz pedig tökéletesen kiolvasható volt egy-egy ruha viselőjéről. Az íratlan illemszabályok be nem tartása akár a társaságból való kiközösítéssel is járhatott.
A nők éjszaka használt pongyolakabátját délelőtt az uszály nélküli szövetruha váltotta fel, a déli korzózáson már elegánsabb, akár csipkével díszített öltözet dukált, földet seprő aljjal. Ebédmeghíváshoz vagy bemutatkozó látogatáshoz magas nyakú selyemruhában volt illendő érkezni.
Az esti rendezvények etikettje pedig a szintén magas nyakú, de uszályos selyemruha viselését írta elő, míg a premiereken a hölgyeknek is új ruhát illett bemutatniuk.
A kulturális események mellett bálok, lóversenyek, piknikek biztosítottak lehetőséget a család anyagi státuszának megvillantására. A ruhák mellett kalapok, arcfátylak, esernyők, legyezők és hosszú, könyök fölé érő kesztyűk, kistáskák egészítették ki a nők kifogástalan toalettjeit.
Az augusztus 15-ig látható Dresszkód: szecesszió című kiállítás a 20. század hajnalán kibontakozó életforma és stílus változásait mutatja be az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének darabjain keresztül, látogatóink az egyes napszakokban ildomos viseletek megtekintése révén ismerkedhetnek meg a századforduló újszerű divatjával.
Dresszkód: szecesszió
Ráth György-villa, Városligeti fasor 12.
2021.06.26.-2021.08.15.
