A fiatal zongorista egymást követően két fontos elismerésben részesült, 3. helyezést ért el a weimari Liszt Zongoraversenyen, majd itthon átvehette az MVM Zrt. által támogatott zeneművészet kategória Junior Prima díját. Magyar Valentin nem gondolkozik sémákban, szerinte inspirálhatják egymást a különböző művészeti ágak. Szeret kísérletezni, és azt is hagyja, hogy elragadja néha a szenvedély, főleg akkor, ha új, izgalmas zeneművel találkozik.
– A weimari 3. helyezés után újabb sikerben van részed, megkaptad a Junior Prima díjat. Neked mint zenésznek mennyire fontosak a megmérettetések, illetve az egyéb elismerések?
– Egy versenyeredmény vagy akármilyen típusú elismerés nagyon sokat hozzá tud adni egy zenész lelkesedéséhez. Olyasfajta visszacsatolás ez, ami megerősít abban, hogy jó úton járunk, és még nagyobb erőbedobással kell folytatnunk. Úgy gondolom, hogy a Junior Prima díj egyben egy ígérettétel is, egy igényes és szép szakmai pálya jegyében, aminek elkezdéséhez nagy segítséget nyújt ez a fajta támogatás.
– Klasszikus zongorista létedre szeretsz improvizálni, ami nem megszokott. Hogyan alakult ki ez az igény benned?
– Nagyon érdekes, pont egy szintén idén díjazott barátomhoz kapcsolódik, Devich Benedek nagybőgőművészhez, akivel a középiskolás éveink nagy részét végig zenéltük. Benedek már akkoriban is jártas volt az improvizálás világában, és előbb-utóbb én is rákaptam az ízére. Amikor szabadidőnkben zongora közelében voltunk, elkezdtük hangokba önteni az aktuális hangulatunkat nagyjából fél perces mini improvizálásokkal, ami aztán gyorsan kialakította bennem az igényt erre a fajta kifejezésmódra.
– Gondolkozol azon, hogy később jazz-zongoristaként is megmutatod magad a közönségnek?
– Ahhoz, hogy valaki jazz-zongoristának hívja magát, nagyon nagy tudás és tapasztalat szükséges, én erre nem érzem méltónak magam, hisz nagyon szerény jártasságom van a műfajban. Viszont a későbbiekben szeretném majd komolyabban beleásni magam a témába, aminek az eredménye akár egy jazzprodukció is lehet, de ez még egyelőre messze van. Próbálkozni azonban biztosan fogok! (nevet)
– Hogy állsz a zenei stílusok átjárhatóságával? Inspirálhatja-e egymást egy jazz és egy klasszikus zenész?
– Meg vagyok róla győződve, hogy a zenei stílusok vegyítése rendkívül inspiráló. Én nagyon bízom benne, hogy lesz alkalmam együttműködni jazz-zenészekkel, egy új világ nyílna ki számomra. Ami izgalmas még, az a festészet és a költészet megjelenése egy zenei produkcióban, így sokszor még kifejezőbbé tud válni egy mű mondandója, és még szélesebb körben tud terjedni.
– Mit gondolsz, gyökeresen más ma koncertzongoristaként létezni, mint mondjuk harminc, negyven vagy ötven éve?
– Az elmúlt másfél évben gyökeres változások voltak tapasztalhatók a világ minden szegletében, aminek hosszú távú következményeit még nem látjuk. Nem tudom, hogy ötven évvel ezelőtt pontosan milyen lehetett zongoristaként létezni, de van egy olyan érzésem, hogy bizonyos szempontból kiszámíthatóbbak voltak a körülmények.
– Meg tudod fogalmazni, hogy miért lettél zenész?
– Én ezen a kérdésen lényegében sohasem gondolkodtam, olyan mértékben hozzátartozott mindig is az identitásomhoz, hogy zenével foglalkozom, mint az, hogy Valentinnak hívnak. Egyszerűen szükségem van rá, hogy a zenén keresztül megnyilvánuljak, és kifejezzem magam, valamint azt, amit a végtelen mennyiségű remekművekről gondolok.
– Interjúidban említetted, hogy most elsősorban a romantikus szerzők állnak a szívedhez a legközelebb? Változhat ez a későbbiekben? Mitől függ, hogy éppen „kire vagy rákattanva”?
– Alapvetően a romantika műfajában érzem a legotthonosabban magam, de ez nem zárja ki, hogy az aktuális „kedvenc” zeneszerzőm például a barokk korból származzon. Emlékszem, hogy az első karantén alatt teljesen magával ragadott Bach h-moll miséje, két héten keresztül csak abban a zeneműben éltem, és minden arról szólt. Általában egy konkrét mű vagy ciklus váltja ki belőlem a szenvedélyt, és ilyenkor automatikusan elkezdem körbejárni a szerző munkásságát. Van, hogy ez pár hétig tart, de olyan is, hogy hónapokig, sőt évekig. Arról nem is beszélve, hogy újra és újra felfedezhető minden műalkotás.
– Mesélnél a jövőbeli terveidről? Milyen koncertekre, versenyekre készülsz?
– Konkrétan kitűzött versenyre jelenleg nem készülök, egyelőre még le kell, hogy ülepedjenek a weimari Liszt-versenyen szerzett tapasztalataim. A következő évre több megtisztelő koncertmeghívást is kaptam, amelyeknek nagyon örülök. 2022 őszén a Müpa Felfedezések című koncertsorozatának keretein belül nyílik lehetőségem eljátszani egy zongoraversenyt, amire már most elkezdtem készülni. Ezen kívül több külföldi és belföldi fellépés is kilátásban van, amelyeket izgatottan várok. Szeretnék sok új muzsikust megismerni, együtt játszani, új dolgokat tapasztalni, és fejlődni.
