Alig múlt húsz éves, de már olyan világnagyságokkal játszhatott együtt mint Takács-Nagy Gábor vagy Valerij Gergijev. Devich Benedek 2021-ben vehette át az MVM Zrt. által támogatott zeneművészet kategória Junior Prima díját. Erről és németországi tanulmányairól is kérdeztük, hiszen jelenlegi mestere, a Berlini Filharmonikusok szólamvezető nagybőgőművésze.
– Zenész családban nőttél fel, hegedű-, klarinét- és csellóművészek vettek körül. Mennyire volt egyértelmű, hogy ezt a pályát választod?
– A szüleim alapvetően nem erőltették, hogy a nyomdokaikba lépjek, de természetesen támogattak, amikor látták, hogy szinte megszállottan érdeklődőm a zene iránt. Először hegedülni tanultam, hatéves voltam. Naphosszat hallgattam különböző felvételeket, sokat jártunk hangversenyekre és operába is. Végül a különböző koncertélmények alapján döntöttem el, hogy a nagybőgő lesz az én hangszerem.
– Mi az, ami megfogott benne?
– Sokan azt mondják, hogy a cselló hasonlítható leginkább az emberi hanghoz, én viszont úgy érzem, hogy a nagybőgő még közvetlenebbül ki tudja fejezni a különböző emberi érzéseket. Gyermekként teljesen magával ragadott az a melankólia és mélység, ami ezen a hangszeren meg tud szólalni.
– Jelenlegi tanárod prof. Esko Laine, a Berlini Filharmonikusok szólamvezetője. Hogyan tudtok együttműködni?
– Személyesen hozzá jelentkeztem, és nagy örömömre rögtön fel is vett az osztályába, így 2018 óta dolgozunk együtt. Órái számomra eddig nem tapasztalt élményt jelentenek. Az első pillanattól kialakult közöttünk a kölcsönös bizalom, egy harmonikus munkakapcsolat. Nagyon hatékonyak a foglalkozások, rengeteget tanulok tőle, technikát, frazírozást, stílust.
– Fiatal korod ellenére olyan művészekkel játszottál már együtt, mint Valerij Gergijev vagy Jurij Basmet. Mit jelentenek ezek a lehetőségek számodra?
– Valerij Gergijevvel Szentpéterváron, a Mariinszkij Színház zenekarába becsatlakozva lehettem egy színpadon. Csajkovszkij VI. szimfóniáját vezényelte, amit én akkor játszottam először, neki pedig ez az anyanyelve. Rengeteg zeneiség van a mozdulataiban, sokat lehet tőle tanulni, ahogy Jurij Basmettől is, akivel a Verbier Fesztiválon játszhattam még 2016-ban. Nagy hatással volt rám legutóbb Várjon Dénes és Szűcs Máté is, akikkel az idei Kamara.hu fesztiválon szerepeltem. Nyáron Kurtág Györgynek játszhattam el egyik saját darabját, és Brahms e-moll szonátáját. Még most is az akkori találkozás hatása alatt vagyok.
– Mi illik a legjobban a hangszeredhez? A nagybőgő esetében is beszélhetünk virtuozitásról?
– A nagybőgő egyre népszerűbb mint szólóhangszer, hiszen többen lettek azok, akik világszínvonalon tudják megmutatni a hangszernek ezt az oldalát. Természetesen én is sok szóló lehetőséghez szeretnék jutni, de tudom és fontosnak tartom, hogy a bőgő eredeti funkciója szerint egy kísérőhangszer. Ezt sosem szabad elfelejteni és minden feladathoz kellő alázattal kell fordulni, arról nem is beszélve, hogy a szólórepertoár meglehetősen korlátos.
– Mi a helyzet az átiratokkal?
– Léteznek jó átiratok, de olyanból nagyon kevés van, ami tényleg hiteles és jól is áll a hangszernek. Ahogy már említettem, a bőgő az emberi hangot juttatja eszembe, ezért leginkább a különböző dalokból készített anyagok foglalkoztatnak, például Schumann vagy Schubert művei. Jómagam is szeretek kísérletezni, jelenleg Clara Schumann románcaiból készítek átiratot. Akkor lennék a legboldogabb, ha ezeket egyszer ki is adhatnám egy kötetben, de ahhoz még sokat kell dolgoznom.
– Több rangos versenyeredményed is van, köztük egy első helyezés a Nemzetközi Dittersdorf Nagybőgőversenyen. A Junior Prima díjra miként tekintesz?
– Ez egy nagyon nagy elismerés, főként azért, mert nem csak nagybőgőművészek értékelték a munkámat, hanem zeneszerzők és más hangszeresek is. Éppen ezért komoly felelősség is, ami még több igényességre sarkall munkámban.
– Vannak példaképeid?
– Hangszeresek közül Esko Laine és Pinchas Zukerman, rajtuk kívül pedig Takács-Nagy Gábor és Keith Jarrett fontosak a számomra. Az ő zenei felfogásuk végtelen inspirációt jelent, lenyűgöző az az alázat és szenvedély, ahogy zenélnek.
– És Plácido Domingo? Ha jól tudom, tőle kaptad a jelenlegi hangszeredet?
– Így van, a Domingo Foundation az egyik álmomat váltotta valóra, hiszen mindig is szerettem volna egy saját hangszert. Hálás vagyok Rácz Barnabásnak is, aki elkészítette a nagybőgőt. Jól ismerjük egymást, a hangszert tulajdonképpen testre szabta nekem. Fantasztikus élmény játszani rajta, hiszen egy új hangszerről van szó, aminek hangja velem és a befektetett munkával együtt alakul.