Idén is tíz fiatal muzsikus vehette át az MVM Zrt. által támogatott magyar zeneművészet kategória Junior Prima Díját. Ezúttal Gudics Marcell dobművésszel beszélgettünk a díjról, a családi háttér fontosságáról és a példaképekről.
– Mikor került először dobverő a kezedbe?
– Hobbi szinten már édesapám is dobolt, ezért szinte mindig valamilyen zene szűrődött ki a házunk garázsából. Én kilenc éves voltam, amikor érdekelni kezdett a dolog, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre többször elvonulok és csak gyakorolok. Egy évig autodidakta módon tanultam, aztán beírattak a bicskei zeneiskolába.
– Ott klasszikus ütőt tanultál?
– Igen. Az alapvető fogásokat, alapritmusokat itt meg tudtam tanulni, de négy év után végül úgy döntöttem, a dobszerelést választom.
– Vannak példaképeid? Kik inspirálnak?
– A világ egyik legjobb dobosa kétségtelenül Borlai Gergő, akire komolyan felnézek. Rengeteget köszönhetek egykori mestereimnek: Szendőfi Péternek, Mazumel Istvánnak, Mohai Győzőnek, Potesz Balázsnak és Baló Istvánnak is, akik egytől-egyig kiváló művészek és tanárok.
– Egy dobos érvényesülését mennyire határozzák meg a zenésztársai?
– Amellett, hogy a lehető legjobbat kell nyújtani, valóban fontos, hogy az ember olyan szakmai tudással és felkészültséggel rendelkező zenésztársakat válasszon maga mellé, aki őt is viszik előre. Sok dobos van, aki szólóprojekteket tudott létrehozni, vagy olyan zenét játszik, mely inkább dobcentrikus, de ez mindenképpen egy hosszú út. Én fontosnak tartom a sokoldalúságot, és azt, hogy ha kapok egy meghívást, ott maximálisan megálljam a helyem. Az emberi és szakmai megbízhatóságnak előbb-utóbb megjön a gyümölcse.
– Mi volt eddig a legmeghatározóbb zenei élményed?
– Tulajdonképpen ide tartozik az, amikor először léptünk fel a családi zenekarunkkal. Abban a pillanatban valami elindult bennem, és tudam, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Később is értek egyébként ilyen élmények, például amikor Jesús Molina kolumbiai zongoristával állhattam egy színpadon a Müpában.
– Ikertestvéred, Martin is díjazott lett. Milyen a viszonyotok?
– Az igazat megvallva, hazánkban rengeteg kiváló basszusgitáros van, akikkel nagyon szeretek játszani, de valahol természetes, hogy a testvéremmel valami más is összeköt bennünket, amit mi biztosan érzünk a színpadon is, és azt gondolom, hogy ez egy olyan pluszt ad a játékunkhoz, amiből a közönség is csak profitálhat.
– Te magad hogyan fogadtad a Junior Prima Díjat?
– A mai napig nem tudom elhinni, hogy megkaptam. Ez egy hatalmas elismerés a szakma részéről, ami egyben az első díjam is azontúl, hogy a közönségtől persze folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket.
– Mi az, ami most előtted áll?
– Egyrészt a jazzen belül és azon kívül is nagyon sok műfaj inspirál, amiben úgy érzem, hogy érdemben meg tudom magam mutatni. Egyelőre ott tartok, hogy minél több kaput szeretnék magam előtt megnyitni, másrészt pedig a testvéremmel közös Gudics Twins formációba szeretnék minél több energiát belevinni.
További információ: mvmjuniorprima.hu
Támogatott tartalom.
