Nagy Emma egyike azoknak a fiatal tehetségeknek, akik idén átvehették a Junior Prima Díjat az MVM Zrt. által támogatott zeneművészet kategóriában. Ezúttal vele beszélgettünk az elismerés kapcsán.
- hirdetés -

– Mit jelent számodra az, hogy megkaptad a Junior Príma Díjat?
– Elsősorban mindenképpen egy óriási visszaigazolást. Attól függetlenül, hogy sosem voltam olyan alkat, akinek az volt az elsődleges, hogy megerősítsék, jó, amit csinál – sokat jelent ez a díj. A zeném kicsit műfajokon kívül esik, és úgy érzem, hogy ezzel a díjjal befogadott egy olyan közeg, amelybe egyébként nem vagyok besorolható.
– Először hegedültél, és utána fordultál csak az éneklés és a zeneszerzés felé. Hogy történt a váltás?
– Ennek tulajdonképpen nagyon egyszerű oka volt: elfáradtam. Négy éves koromtól kezdve hegedültem, biztos voltam abban, hogy hegedűművész leszek. Tizennyolc évesen rádöbbentem, hogy nem látom magam egy szimfonikus zenekarban. A motivációvesztés miatt nagyon nehéz lett a gyakorlás. Egyre többet ültem le a zongorához, amelyen elkezdtem zenéket szerezni: elképzeltem, hogy szólalna meg egy zenekarral.
– Most pedig már alkalmazott zeneszerzést tanulsz a Zeneakadémián.
– Először a Bartók konzi jazzének szakán tanultam két évet, majd szintén ott két évig zeneszerzést. Ezután választottam végül a Zeneakadémiát, ahol most vagyok elsőéves, és úgy érzem, hogy itt nagyon a helyemen vagyok.
– Zenekarod, a Nagy Emma Quintet 2018-ban alakult: azóta szinte évente jelent meg lemezetek, és számos díjat nyertetek. Hogy jellemeznéd a zenét, amit játszotok?
– Nehéz jellemezni azt az egyedi műfajt, de talán a legjobban jazz-pop-rock keverékeként lehet. Mindegyik lemezünk más-más hangzást képvisel, talán a harmadik, 2022-ben megjelent Synced lett a legpopulárisabb köztük – de nyilván ezt sem tudnám elképzelni egy gyorsétteremben háttérzeneként. Ez a lemez azonban a kísérletező kedvünknek és Fenyvesi Márton producernek is köszönhetően tényleg könnyedebb lett. Egyébként inkább azt mondanám, hogy nem könnyű a zene, amit játszunk.
– Van olyan énekes vagy formáció, akire példaképként tekintesz?
– Anna Meredith-et emelném ki elsősorban: ő egy angol zeneszerző, aki nagyon nehezen besorolható zenét csinál, filmzenéket is. Most voltam a Hari_drama zenekar koncertjén, és nagyon tetszett: ők egy olyan formáció, ahol többen is énekelnek, cserélgetik a hangszereket. Elgondolkodtam azon, hogy mennyire jó, hogy már itthon is van ilyen. Inspiráló volt.
– Ha ki akarsz kapcsolódni, akkor milyen zenét hallgatsz?
– Elsőként biztos Anna Meredith-et mondanám ismét: a zenéje nagyon dallamos, de van mélyége is. A másik egy szintén angol zenész, James Blake, aki egy elektronikusabb vonalat visz, de azt is nagyon szeretem. Szóval kikapcsolódásként inkább könnyűzenét hallgatok.
– Mit tekintesz szakmai életed legmeghatározóbb élményének?
– A Müpa nagytermében Harcsa Veronikával, Gyémánt Bálinttal, Dresch Mihállyal játszani. Az, hogy az ember olyan művészekkel koncertezhet együtt, akikre felnéz, önmagában is nagy élmény. Hatalmas löketet adott, hogy velük játszhattunk. Emellett pedig rengeteget lehet tanulni a próbafolyamat alatt például arról is, hogy működik egy ilyen profi zenekar.
– Hogy látod a saját és a zenekarod jövőjét?
– Nagyon szeretnék többet külföldön koncertezni a Quintettel és további lemezeket készíteni. Szeretném továbbra is váltogatni a műfajokat, talán a populárisabb vonal után valami mélyebbet, és aztán ismét mást. Most, hogy ezen a szakon tanulok, ebben a közegben mozgom, remélem, hogy egyre több lehetőségem lesz a saját zenéimmel foglalkozni, és jobban el tudom magam engedni a zenekarban is.
További információ: mvmjuniorprima.hu