Szabady Ildikó fuvolaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója is elnyerte az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjat. A fiatal művésszel ennek kapcsán beszélgettünk sikerekről, mentorokról, tanulási folyamatokról és jövőbeli tervekről.
– 2020-ban diplomáztál, azóta pedig a Zeneakadémia Doktori Iskolájának hallgatója vagy Dr. Oross Veronika vezetésével. Mióta van jelen a zene az életedben?
– Tíz évesen kezdtem fuvolázni a pápai Bartók Béla Zeneiskolában, Kozmitsné Tomor Ibolya növendékeként. Valószínűleg tipikus kislány lehettem, a csillogó, lágy hangú, ezüst hangszeren szerettem volna játszani. Arra emlékszem, hogy mindig előre tanultam az etűdöket, leckéket, kíváncsi voltam mindenre, amit ezen a hangszeren meg lehet valósítani. A konkrét választás csak később történt, ugyanis már a zeneiskolában elkezdtem komolyan zongorázni is, versenyekre jártunk, amiken szintén sikerrel szerepeltem. Még a szombathelyi konzervatóriumban is kérdéses volt, hogy melyik hangszer irányába fordulok. Egy darabig két főtárgyat vittem, miközben másodévesen lehetőséget kaptam, hogy a Savaria Szimfonikus Zenekarral közös koncerten lépjek fel. 16 éves voltam, ez az élmény pedig annyira intenzíven hatott rám, hogy a továbbiakban nem volt kérdés, hogy hogyan folytassam. A zeneakadémiai felvételire Kallóné Bertalan Andrea készített fel.
– Számos nemzetközi versenyen szerepeltél már sikerrel. Melyikre vagy a legbüszkébb?
– Talán az első igazi nemzetközi versenyemet említeném 2016-ban, Chieriben. Számomra nagyon inspiráló volt az ottani nemzetközi környezet, hallani a különböző, kiváló felkészültségű versenytársakat, új mesterhangszereket megismerni. A versenyhelyzet a legjobbat hozta ki belőlem, hihetetlen érzés volt, amikor döntőbe kerültem, végül pedig meg is nyertem a versenyt.
Fontosnak tartom egyébként, hogy a siker mindenkinek mást jelent, számomra maga az út, amin fejlődünk, aminek hála közelebb kerülünk önmagunkhoz. Egy versenyen legtöbbször az adott pillanat, vagy a személyes ízlés a döntő, éppen ezért én azt tartom, hogy nem szabad, hogy mások véleménye határozza meg a megítélésünket, személyiségünket.
– Hogyan reagáltál, amikor megkaptad a Junior Prima Díjat?
– A presztízs mellett voltaképpen a fiatal generációba vetett feltétlen bizalmat jelenti ez a díj, amit úgy érzem, hogy egyre nehezebb kivívni. A Junior Prima Díj fontos mérföldkő számomra, hiszen a szakma döntött úgy, hogy érdemes vagyok rá. Lehetőségként és támaszként gondolok rá, amikor bizonytalan és változékony világunkban napi szinten kell a legmagasabbat nyújtani.
– Fiatal korod ellenére olyan művészekkel dolgoztál már együtt, mint a néhai Eötvös Péter, Kobajasi Kenicsiró vagy Oliver von Dohnányi. Milyen tapasztalatokat szereztél?
– Érdekes, hogy épp őket említed, mert mindhárom művésszel a Zeneakadémián keresztül kerültem kapcsolatba. Eötvös Péterrel a spanyolországi Encuentro de Santander Akadémián találkozhattam. Egyéni volt, és hihetetlen precíz, ami engem nagyon megfogott. Ezzel kapcsolatban nagyon sokat köszönhetek Csaba Péter karmesternek is, aki több alkalommal beválogatott ebbe a nemzetközi csapatba.
![Szabady Ildikó fuvolaművész és Szalai Molli zongoraművész produkciója a 2024-es Junior Prima díjátadón](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2024/06/mvm_juniorprima_preview-56.jpg)
Kiemelném Oross Veronikát, aki nem csak a tanárom, de a mentorom is. Sokat játszunk együtt és nyugodtan mondhatom, hogy eddig ezek a lehetőségek formálták igazán a fuvolajátékomat. Egy fuvolás számára a közösségi zenélés fontos pillére a zongorakísérő személye is. Az én korrepetítorom a Zeneakadémián Termes Rita volt, akire mindig stabilan számíthattam mind emberileg, mind szakmailag. Azon kiváltságosok közé tartozhatok, akinek még volt lehetősége Gábor Józseffel is együtt játszani, vele felvételiztem a Zeneakadémiára. 2017-ben bekövetkezett haláláig ő is folyamatos támaszom volt. Egészen elképesztő hangzást tudott megteremteni, muzikalitásával képes volt arra, hogy egy egész zenekart elővarázsoljon a zongora mellől.
– Négy éve már, hogy a Szolnoki Szimfonikus Zenekar szólófuvolása vagy. Hogyan értékeled a közös munkát?
– Szinte csodával határos módon, a Covid-járvány kellős közepén még éppen megvalósulhatott a diplomakoncertem a Zeneakadémia Nagytermében, melyben a szolnoki zenekar is közreműködött. Egy ritkán játszott, de értékes művet választottam, Szervánszky Endre Fuvolaversenyét, amit Antal Mátyás fuvolaművész-karmester vezényelt. Az ő személye hatalmas segítséget és stabilitást jelentett nekem. Már ezen a koncerten éreztem, hogy nagyfokú bizalommal fordulnak felém a zenészek. Kiváló kollégákkal dolgozhatok együtt az együttesben, ami rendkívül motiváló. A zenekari hangzás közepén ülni, a zenekar szívében élvezni a zenét jelenleg az egyik legtöbbet adó dolog az életemben.
– Viszonylag sűrű a koncertnaptárad. Ki tudsz kapcsolódni?
– A zene számomra lételem, így ha nem a színpadon állok, akkor új kihívásokat keresek magamnak. Rendszeresen vállalok stúdió munkákat a Hungarotonnál, mivel fontosnak tartom, hogy a ma élő hazai és külföldi zeneszerzők művei is rögzítve legyenek, legyen szó akár filmzenéről, kamarazenéről, vagy akár csak hangmintákról. Ez egy más típusú munka, ami bár felelősségteljes, mégis kikapcsolódást tud jelenteni.
– A jövőre nézve milyen terveid vannak?
– A következő két évben szeretném megírni a doktori disszertációmat és megrendezni a DLA koncertemet. Idén nyáron már harmadik alkalommal veszek részt a Piedra Zenekar első fuvolásaként a Szentmargitbányai Opera előadásaiban, szeptemberre van egy kamara projekt felkérésem a Szent Gellért Fesztiválra az Anima Musicae Kamarazenekarral, megbeszélés alatt állnak további szólókoncert lehetőségek a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral, és egy távolabbi meghívásom is kilátásban van egy külföldi szólókoncert keretein belül.
További információ: mvmjuniorprima.hu