Arcus Temporum, azaz időívek. A pannonhalmi fesztivál nemcsak a klasszikus zenét kapcsolja össze a kortárssal, hanem a zenei élményeket is az irodalmi, képzőművészeti és spirituális alkalmakkal. Ahogy Ferenc pápa fogalmazott: a Pannonhalmi Főapátság a testvériség hídja. A bencés közösség pedig a fesztivál napjaiban – augusztus 25–27. – szeretné tovább építeni ezt a hidat, hogy művészek, szerzetesek és a közönség felmerészkedve rá találkozzanak egymással.
A Pannonhalmi Főapátság nem szeretne és nem is tud csak mint egy nemes háttér, kulisszaként szolgálni. Hisz a Szent Hegy egy élő szerzetesközösség otthona, ahová az Arcus napjaiban meghívják az irodalom, a képző- és zeneművészet jeles képviselőit és a közönséget. A monostorban így találkoznak egymással a létrehozói, a befogadói és a testvérek, mint őrzői a kultúrának. Ahogy Dejcsics Konrád OSB, a fesztivál igazgatója mondja: küldetésüknek érzik, hogy a Főapátságba érkezők turistákból zarándokká váljanak ebben a három napban.
Az átalakulás részben a fizikai út megtételére vonatkozik, hisz a vendégek elzarándokolnak Pannonhalmára, de még inkább azt a lelki folyamatot jelenti, amely során közelebb juthatunk önmagunkhoz és a bencések hite szerint Istenhez. Az Arcus zarándokútján a keretet a szerzetesközösség imádságos napirendje adja, amely során bekapcsolódhatunk az évezredes hagyományokba, és a szerzetesekkel együtt vehetünk részt az imaórákon. A liturgikus alkalmak mellett a testvérek által felajánlott programokon monostorukat, a gyűjteményeiket és az életüket mutatják be a látogatóknak a bencések.
A „Zsoltár a buszmegállóban” program igazán különlegesnek ígérkezik. Ezen az alkalmon arra igyekszik rámutatni Lőrinc testvér, hogy a zsoltárimádságok hogyan szolgálhatnak megállóként a hétköznapok zarándokútján. A szerzetessel ugyanis budapesti tanulmányai alatt többször előfordult, hogy a buszra várva zsoltárokat imádkozott. Ebből a tapasztalatból merítve hívja az érdeklődőket, hogy előbb a Főapátság kapuja előtt, szinte a buszmegállóban mondjanak el vele egy-egy zsoltárt. Majd – ahogy a mindennapokban is elkísérnek bennünket – odakintről valahova belülre, egy otthonosabb környezetbe visszük magunkkal a szövegeket. Miközben felsétálunk a Diákkápolnába, talán észrevesszük, hogy a Szentírás szavai zarándokútra kelnek bennünk, és keresik úticéljukat, ahol igazán találkozhatnak velünk.
Várszegi Asztrik emeritus főapátot hallgatni mindig egyedülálló élményt nyújt, s ebben az idei Arcuson is részünk lehet. Asztrik atya Fülöp testvérrel egy izgalmas beszélgetésben keresi a választ a Ferenc pápa által feltett kérdésre: Miként kellene a harmadik évezredben közösségben és párbeszédben Isten zarándoknépeként élni? A Szentatya ugyanis e gondolatkör mentén hívja közös „szinodális” gondolkodásra a katolikusokat 2021 és 2024 között.
Az Arcus vendégei azt is felfedezhetik, hogy a Főapátság nem csak az épített és természeti örökség, de a hangszerek tekintetében is különleges hely! Az apátság többszáz éves orgonáiról Konrád atya ad szemléletes eligazítást, és Kiss Zsolt, a pannonhalmi bazilika karnagya pedig meg is szólaltatja azokat, miközben további érdekességekbe is beavatják az Orgonatúra résztvevőit.
Hogy mit jelent úton lenni – fizikálisan és lélekben –, azt a fesztivál művészeti vezetői, Győri Noémi és Madaras Gergely, valamint Halmos Ábel és Ontko Henrik bencés szerzetesek is tudják. Vajon tanulhatunk tőlük, vagy ők egymástól? Zarándoktapasztalataikat megosztják a vendégekkel is, akik a zenéről, spiritualitásról, művészetről szóló beszélgetésükbe kapcsolódhatnak be.
Zarándok, vagy ahogy a program címében szerepel, (élet)úti tapasztalataiba Barnás Ferenc, a fesztivál irodalmi díszvendége is beavatja a jelenlévőket. Életútja egyfajta rendhagyó zarándoklat. A kortárs író a munka világában – múzeumi teremőr és utcazenész is volt, máskor pedig zeneesztétikát tanított az ELTE-n – és fizikailag is nagy utat járt be. Lelki síkon azonban talán még messzebbre jutott. „Kereső ember vagyok, amolyan hivatásos zarándok, aki a világban járva-kelve életünk-létezésünk alapkérdésein töprengve próbál gondolataival, elképzeléseivel, hitével és meggyőződésével összhangban élni és cselekedni.”
Barnás Bagatell című műve is megelevenedik az Arcuson. Seress Zoltán Jászai Mari-díjas színművész felolvasószínházi előadáson kelti életre, Mispál Attila rendezésében. A könyv ugyancsak reflektál a fesztivál idei témájára, hisz a zarándoklat allegóriájaként is olvasható. A közönség egy igazán különleges előadásra készülhet, amelyben irodalom és zene összeforr. Időről időre egy-egy rezidens muzsikus is feltűnik a színen.
A két művészeti ág azonban nem csak ekkor találkozik a fesztiválon. A hangversenyek mindegyikén mint mottó elhangzik az írótól egy-egy idézet, amelyeket ő maga olvas majd fel. A koncertek a zarándoklat állomásait hivatottak megjeleníteni. Az eredeti elképzelések szerint öt hangversenyen csendültek volna fel a kortárs Arvo Pärt és a klasszikus Joseph Haydn darabjai, de végül öt és fél lett belőle. A szombati Sétálós koncert ugyanis két helyszínen zajlik: az első rész a Boldogasszony-kápolnában, majd a második már a Szent Márton-bazilikában. A kápolna befogadóképessége azonban jóval kisebb, mint a bazilikáé, így hamar teltházas lett a hangverseny. A szervezők a nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttek, hogy külön a második részre is biztosítanak jegyvásárlási lehetőséget.
Az Arcus spirituális, irodalmi és zenei alkalmait a képzőművészeti programok egészítik ki. A Főapátság időszaki kiállítása, a fesztiválra némiképp megújult Zarándoklat tárlat mellett Tompai Noémi alkotásaiban gyönyörködhetünk. Noémi életének és művészetének a középpontjában is a zarándoklat áll. Útjait művészi módon dolgozza fel. Az így készült munkáiból nyílik kiállítás az Arcuson, Fényszövet címmel. Ezek mellett a Képzőművészeti, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak közös performatív előadásának a befogadóivá válhatnak a Szent Hegyre ellátogatók.
