Meg lehet menteni énekkel egy nemzeti parkot? Van olyan, hogy hegyi zene vagy balkáni hangzás? A BALKAN:MOST Fesztivál, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa egyik kiemelt programjának fellépőit kérdeztük természet és a félsziget végtelenül sokszínű zenei hagyományának kapcsolatáról.
Akit a hegyekben fedeztek fel
Ha a népdalok és természet kapcsolatáról kérdezzük, Zarina Prvasevda a lélekről kezd beszélni, teljes átéléssel. Ahogyan énekel. A BALKAN:MOST egyik legjobban várt fellépője makedón népdalokat énekel, a jelenbe ültetve. Saját elmondása szerint a hegyeknek köszönheti, hogy énekesnővé vált. Öt éve egy baráti társasággal túrázott, és örömében dalra fakadt, egy barátja pedig felvette és a közösségi médiában megjelentette a dalt. A videó órák alatt virálissá vált, és ez adta meg a kezdő löketet Zarinának, hogy az énekesi karriernek szentelje magát.
„A természet a második anyukám” – vallja azóta is, amit konkrét aktivizmussal is kifejez. „Szeretem kihasználni a nekem jutó öt perc hírnevet, hogy a környezetvédelemről beszéljek”, mondja a nyilvános profilját a Šar-hegység nemzeti parkká nyilvánításáért is latba vető autodidakta énekes. A természettel való kapcsolódást közvetlenül az énekléshez köti: „A színpadon a lelkemmel vagyok jelen. Szerintem csak így lehet a hagyományos énekeket hitelesen megszólaltatni: szívből, helyet adva azoknak a természetes érzelmeknek, amit a mindennapokban elfojtunk. A közönség visszajelzéseiből tudom, sikerült-e.”
Az a bizonyos felvétel, ami elindította Zarinát az énekesi pályán:
Zarina Prvasevda második albuma készülőben van, első lemeze az Eho 11 népdalt vonultat fel, 4 nyelven, fúziós feldolgozásban. A BALKAN:MOST-on szombat este, a veszprémi várban énekel.
Soknyelvű duó
A komolyzenében és népzenében is otthonosan mozgó duó, Almir Meskovic és Daniel Lazar a norvég Zeneakadémián találkoztak. A klasszikus képzettség mélyén mindkettőjüknél a balkáni népzene húzódott mint zenei anyanyelv, ami szintetizálva, sok hatást egyesítve tört felszínre. A szokatlan hegedű-harmonika páros a skandináv népzenéből is merít, ahol sokkal nagyobb teret kap a harmonika, emellett a balkáni zenei dialektusok széles skáláját beszélik magabiztosan. „Elképesztő keveredés van a balkáni zenében, ezért is annyira szép” – vallja Daniel Lazar, a prímás. „A természet lenyomatát abban látom, ahogy faluról falura változik a zenei nyelv, a ritmikában, a díszítésekben. Mi Almirral mindig igyekszünk elsajátítani egy adott dialektust, aztán persze a zenén keresztül átalakítjuk” – avat be a komponálási gyakorlatába a szerb hegedűs.
Októberben várható a virtuóz duó második albuma, ahol a hangszerek kiegyensúlyozottabban jelennek meg, és a kompozíciók szabadabbak a debütáló Roots albumnál. Veszprémben péntek este, a FOTON színpadán játszanak.
Városban élő erdei tündérek
A „kritikus folk” címkével azonosuló Perija a fesztivál egyik kakukktojása – első ránézésre. Az együttes teljes természetességgel ötvözi a balkáni és közel-keleti zenét, és nem fél kritikus üzeneteket megfogalmazni. A természetben kezdtek együtt zenélni, aztán a társadalmi szerepvállalás a városba szólította őket. Nevük a török „tündér” és „szerető” szavakra is visszavezethető, és a folkon belül egy öntörvényű, hibrid esztétikát követnek. Mindezt a balkáni zene urbánus tradíciójával, a török hatás, makámok és közel-keleti hangszerek büszke felvállalásával. „Ami élő, változik, így a népzene is” – sommázza Katerina Dimitrovka, aki énekel és tamburázik a zenekarban. „Minket az igazságtalanság inspirál, például a rendőri túlkapások. Emiatt két hónapja sincs, hogy meghalt egy fiatal menekült lány a makedón határon – erről is írtunk dalt. Azért énekelünk több balkáni nyelven, hogy a nemzetek közötti szolidaritást erősítsük.”
A Perija koncertje az első csütörtök délután a FOTONban.
