Hollerung Gábor vezényletével április 12-én különleges hangversenyt ad a Bartók Tavaszon a Budafoki Dohnányi Zenekar. Először Richard Strauss szimfonikus költeménye, az Imígyen szóla Zarathustra szólal meg, majd a közönség részletet hall Milton Elveszett paradicsomából — ennek főszereplője Lucifer, a bukott angyal. E két műsorszám készíti elő az est legizgalmasabb fejezetét, Gyöngyösi Levente Tragœdia temporis című szcenikus oratóriumának ősbemutatóját. A Müpa 2020-as Zeneműpályázatának díjazott alkotásáról a szerzőt kérdeztük.

- hirdetés -

– Mit kell tudnunk a mű keletkezéstörténetéről és alapgondolatáról?
– A Tragœdia temporis című szcenikus oratóriumot Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeménye nyomán, Kiss Judit Ágnes és Visky András szövegkönyvére írtam. A darabot ketten találtuk ki Visky Andrással. Ő teológiai, metafizikai, színháztörténeti szempontból egyaránt rendkívüli szakember, magasrendűen képzett, ugyanakkor dramaturgiai tudása is elsőrangú. A négy megszokott szereplő — az Úr, Lucifer, Ádám és Éva — mellé gyermekszopránt kértem, aki hangzás tekintetében különválik a többiektől. Rövid gondolkodás után Visky máris hozta a háttértörténetet. A Példabeszédek könyvében van egy mondat egy messiási előképről. „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. […] Gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor.” Amennyiben az Úr és Jézus egy (ahogyan azt az Atya–Fiú–Szentlélek egysége is sugallja), a Gyermek is isteni princípium, az Úr mása. Olyan szereplő, aki filozófiailag egy az Úrral, művünkben azonban az Úr és ő különálló lények, nagyapa és unokája — ők ketten együtt teremtik a világot.

– A gyerek beleszól a teremtés folyamatába?

– Olyannyira, hogy valójában a Gyermek a teremtő, az Úr csak segít neki. A Gyermek rajzol, és rajzából valójában kibomlik a világ: ezt halljuk a zenében is. A szimfonikus zenekar mellett lesz két szintetizátor (a későbbi tételekben rockzenekar is). A Prológusban (a 0. tételben), amely a semmiben, az idők kezdete előtt játszódik, az Úr tanítgatja a Gyermeket beszélni. Ezalatt egy zeneileg meghatározhatatlan szintetizátorhangzást hallunk, ez reprezentálja a káoszt. A Prológus legvégére, amint a Gyermek megtanulta és kimondja az első szót („Fény!”), ez a bizonytalan, artikulálatlan hangzás D-dúr akkorddá alakul át. Megérkeztünk az 1. tételhez, a Teremtéshez, amelyet a gyermekangyalok kórusa indít, szintén a „fény” szóval.

– Ez lesz a Cantemus?

– A nyíregyházi Cantemus Kóruscsalád kétféle formájában jelenik meg: a Cantemus Vegyeskar (többek között) az angyalok kara, a Pro Musica Leánykar pedig a gyermekangyaloké. Az első tétel tehát a cappella indul, majd ahogy a világ fokozatosan létrejön, csatlakoznak a hangszerek is. Amit Haydn másfél óra alatt fejt ki A teremtés című oratóriumában rendkívül szofisztikáltan és részletgazdagon, nekem tíz perc alatt kell megoldanom a saját eszközeimmel.

– A Gyermek szerepe véget is ér a teremtéssel?

– Nem. A Gyermek erős: félig olyan, mint egy törékeny kisgyerek, ám mégsem csupán az — nagy hatalmú angyal is, s ez a tény rendkívüli jelentőséget kap. A 3. felvonásban a Gyermek szembefordul az Úrral, mert elege lesz abból, hogy minden elromlik, mindegyik szín rosszul végződik (ez Madách drámájának vezérelve, amit mi is megtartottunk). A Gyermek úgy érzi, az általa teremtett világ csupa szépség, csupa jóság, csupa felemelő játék kellene, hogy legyen — nem tudja elviselni a sikertelenséget, a tökéletlenséget: azt, hogy érzése szerint az Úr őt cserben hagyta. Drámai koloratúráriája jelenti majd a mű csúcspontját a Falanszter szín előtt, amikor a Gyermek összeomlik és kivonul a történelemből. Viszonylag kevés marad meg tehát Madách művéből — és nem is az a szándékunk, hogy vele vitázzunk. Ő a maga korának esztétikáját írta bele drámájába. Számunkra nem az a mű végső mondanivalója, hogy „ember: küzdj és bízva bízzál”, hanem az, hogy „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a Föld”.

A program a 10. Színházi Olimpia részeként valósul meg.