1920. április 24-én született Salgóbányán, közvetlenül a vár alatt, és 2006. július 30-án hunyt el Budapesten Zenthe Ferenc, akit kétszer tüntettek ki Jászai-díjjal, megkapta az Érdemes és a Kiváló Művész kitüntetéseket, a Kossuth-díjat, a Nemzet Színésze címet, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is. 2003-ban Salgótarján díszpolgárrá választotta, a város színházát is róla nevezték el.
Négy félév közgazdaság-tudomány után lett a Színművészeti Akadémia hallgatója, amit a háborús évek miatt nem tudott befejezni. Játszott Pécsen, Győrben, Debrecenben, 1952-től a Madách Színház tagja volt. Vendégként a Játékszínben és a Thália Színházban is dolgozott.
A Színházi adattár 159 szerepét listázza. Volt Puck, Zuboly, Lúdas Matyi és Scapin, játszott Molnár Ferencet, Tamási Áront és Neil Simont, de nem elsősorban színpadi színészként ismerte és szerette az ország.
Első filmszerepeit 1953-ban a Rákóczi hadnagyában és a Föltámadott a tengerben játszotta, ezt követték a rendszerbarát sematizmust sem mellőző romantikus vígjátékok főszerepei a 2×2 néha 5-től a Fapados szerelemig. A haláláig töretlen népszerűséget a televízió A Tenkes kapitánya sorozat Eke Mátéja hozta meg neki. Később is több sorozatban szerepelt, ma is el-elkaphatjuk a Bors, a Princ, a katona, a Rózsa Sándor, a Tüskevár vagy az 1987 és 1999 között készült teleregény, a Szomszédok egy-egy epizódjában. A Rádióban is gyakori vendég volt, számtalan hangjáték készült vele. A Szabó családban először a Dunába fulladt Tibor nevű bárzongoristát alakította, majd pedig 2421 epizódban alakította Kárpáti Zoltánt.
Az energikus hősök és humorral teli karakterek mellett Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Oscar-díjra is jelölt filmjében, a Jób lázadásában egészen más oldalát mutatta meg, megrendítő erővel. Visszafogott, tiszta, manírmentes játéka nem volt mentes a karakter megkövetelte derűtől, az Isten adta sorsát elfogadó, abba belenyugvó, de végzetével mégis szembeszálló Jóbban kivételes drámai érzékéről is tanúbizonyságot tett. Az alakításért 1984-ben megkapta a Filmkritikusok díját.
Gyerekként atletizált, futott, rúdugrott, tornázott, később vitorlázott, de a foci lett számára a nagy szerelem, a SZÚR-okon egészen 60 éves koráig állandó tagja volt a színészválogatottnak. Nem véletlen, hogy 1982-ben a Népsport is interjút készített vele. A beszélgetés azonban nem csupán a sportról szólt.
„Vallom, hogy derűsen, vidáman kell élni, s akkor a munka sem lesz teher.
Mindig, mindent türelmesen, igényesen kell csinálni” – adta meg akkor ars poeticáját.
2005-ben, miután a Nemzet Színészévé választották, így fogalmazott arról, hogy pályáján csak tisztességes embereket játszott: „Hát lehet, hogy azért találtak meg – el? – a szerepek, mert igyekeztem magam is rendes ember maradni. Nem produkálni akartam magam – a Madáchnál a többiek sem – hanem játszani, együtt.”
