Holnap, március 7-én vesznek végső búcsút a néhány hete, élete 90. évében elhunyt tenoristától, Szigeti Lászlótól. Két kérdés van, amit megválaszolatlanul hagyott maga után az idős művész: miért nem kérdeztük meg, amíg köztünk volt, hisz bizonyára akadt volna mesélnivalója, és hogy mi maradt meg Szigeti László művészetéből visszavonulása után több, mint három évtizeddel. 1977-ben maga döntött úgy, hogy tizenöt sikeres évad és jónéhány főszerep után fontosabb a magánember, a férj és a családapa, mint az operaénekes. Ezután is vállalt még néhány előadást, majd csendben kivonult az Operaházból, hogy csak a jubileumi köszöntésekre térjen vissza kezet fogni az éppen aktuális igazgatókkal. A folyosókon pedig egyre kevesebben ismerték meg a gyönyörű tartású, hófehér hajú idős urat…
Szigeti László igen későn kezdte énekesi karrierjét, 1958-ban, harmincöt évesen került a Honvéd Művészegyüttesbe, 1960-tól két évadon át a Debreceni Csokonai Színház tagja volt, innen szerződtette az Operaház. Egyből a mélyvízben dobják a kezdő szólistát, a Faust címszerepét kapja meg. A bemutatkozásról ugyan kritika nem maradt fent, de meggyőző lehetetett, ugyanis további öt főszerepet kap az évadban, közöttük a Borisz Godunov Grigoriját, Székely Mihály illetve Losonczy György cárja mellett. Pontos szerepkört nem alakítottak ki Szigetinek, nyilván örültek egy tenoristának a Mozarttól Verdiig mindent el tudott énekli. Ekkoriban még fellépett Udvardy Tibor, Járay József és Pálos Imre; Simándy József, Ilosfalvy Róbert és Szőnyi Ferenc a fénykorukban voltak, Réti József, Barta Alfonz és Kelen Tibor, néhány évvel később Korondy György és Karizs Béla képviselték a fachot a színházban. Mellettük, helyettük kellett színpadra állni, ami nem kis kihívás lehetett, hiszen mindannyian jelentős egyéniségek is voltak. Sziget muzikális énekes hírében állt, több kortárs darab főszerepét is rábízták. Ő volt a Vőlegény Szokolay Vérnászában, majd fellépett a Hamletben, a Sámsonban és Az ember tragédiájában is, Sosztakovics Katyerina Izmajlovának pesti bemutatóján Szergejt játszotta. „… megbízható alakítást nyújtott Szigeti László.” – írja Abody Béla, „Sz. L. jól ragadta meg Don Narciso figuráját, méltatta Kertész Iván. De. Valami de mindig ott szerepet a mondatok másik felében. Hogy igazságosan vagy sem, az utókor nem tudja eldönteni, ugyanis Sziget Lászlót a hazai hanglemezgyárak mindössze három Butterfly! felkiáltásra tartották érdemesnek, Házy Erzsébet portrélemezén. A legnagyobb videómegosztóra is mindössze két Denevér részlet került fel eddig. Egy széphangú, kultúrált tenoristát ismerhetünk meg a röpke számokból. Emlékezzünk rá!
Szigeti László operaházi szerepei: Gounod: Faust – címszerep (1962.X.3.), Erkel: Bánk bán – Ottó (1962.X.12.), Mozart: Szöktetés a szerájból – Belmonte (1962.X.28.), Muszorgszkij: Borisz Godunov – Grigorij (1962.XI.11.), Verdi: Rigoletto – A mantuai herceg (1963.I.20.), Cimarosa: Titkos házasság – Paolino (1963.II.8.), Donizetti: Lammermoori Lucia – Arturo (1963.IX.18.), Mozart: A varázsfuvola – Tamino (1963.X.4.), R. Strauss: Salome – Narraboth (1963.XII.10.), Berg: Wozzeck – Andres (1964.II.16.), Verdi: Traviata – Alfréd (1964.III.20.), Szokolay: Vérnász – Vőlegény (1964.XI.4.), Beethoven: Fidelio – Florestan (1965.IV.21.), Kodály: Székely fonó – Legény (1965.VI.4.), Sosztakovics: Katyerina Izmajlova – Szergej (1965.XII.21.), Wolf-Ferrari: A négy házsártos – Riccardo gróf (1966.XI. 25.), R. Strauss: Ariadné Naxos szigetén – Tenorista, Bacchus (1967.X.29.), Verdi: Nabucco – Izmael (1968.IV.28.), Szokolay: Hamlet – Laertes (1968.X.19.), Puccini: Tosca – Cavaradossi (1969.VI.27.), Ránki: Az ember tragédiája – Rafael, Catullus, Márki, Tanítvány (1970.XII.4.), Erkel: Hunyadi László – címszerep (1972.XII.), Szokolay: Sámson – Thimneus (1973.X.29.), Rossini: A török Itáliában – Don Narciso (1976.II.22.). Az összeállítást Wellmann Nóra készítette.
A fotó a Magyar Állami Operaház Emlékgyűjteményének tulajdona.
