S, mint Sámson és Delia Talán nem is gondolta David Roberts, amikor elkészítette első egyiptomi témájú litográfiáit, hogy miféle divathullámot fog elindítani az öreg kontinensen. Az orientalizmus sokakat ejtett rabul, többek között természetesen a zeneszerzőket is. Sorra készültek az egzotikus szimfonikus költemények (közülük az egyik leghíresebb Goldmark Károly Sakuntala-ja), táncok, és az olyan operák, mint Meyerbeer Afrikai nője, vagy Massenet Lahore királya. Merthogy a zenei fűszerezéshez akkoriban a franciák értettek a legjobban. Camille Saint-Saens (1835 – 1921) megszállott utazó volt. Kíváncsian járta be azokat a vidékeket, ahova az európaiak ezekben az időkben kezdtek csak elmerészkedni. Így első kézből szívhatta magába a mesés kelet minden varázsát. A jeles komponistát élete főműve mégis olykor maga alá gyűrte. Nem bízott a sikerben és ezért a második felvonás után félre is tette operáját néhány évre. Liszt Ferenc bíztatására volt szüksége, hogy befejezze. Szokatalan módon a bemutatóra sem francia földön, hanem Weimarban került sor, s csak évekkel később jutott el megérdemelt helyére, a párizsi Opéra színpadára.
Miről szól a darab? A zsidó nép – viharos történelme során nem meglepő módon – éppen elkeseredetten rabságban senyved. Vigaszt szívükbe Sámson, a nagyerejű hadvezér önt, aki annyira feltüzeli népét, hogy amikor a megjelenő Abimelech gúnyolni kezdi Jehovát, megölik a filiszteus hadvezért, majd kiszabadulva elhagyják rabságuk színterét. Dagon főpapja döbbenten szemléli a pusztítást és bosszút esküszik. Nem a had erejében bízik, hanem a szépséges Delilában. A Főpap jól számított, Sámsot egyből megigézi Delila. Némi elbizonytalanodás után végül megígéri, hogy felkeresi otthonában.
Delila a zsidó hőst várja kéjlakában egy újabb találkozóra, de helyette a Főpap érkezik. Sürgeti, hogy az asszony derítse már ki Sámson bűvös erejének titkát. Amint elmegy, Delila erőt vesz magán, hiszen nemsokára megjelenik a férfi, de búcsúzni jött. A hadak élére kell állnia. Delila minden eszközt bevet, és végül célt ér: a férfi elárulja, hogy a hajában van ereje. Amikor éjszaka elalszik az asszony karjai között, az azonnal levágja a haját, majd behívja a közelben rejtőzködő filiszteus katonákat és átadja nekik a magatehetetlen férfit.
Sámsont megvakították és egy malomba zárták, ahol igásállatként dolgoztatják. Györti az önvád és imádkozik. De szégyenének még nincs vége. A Főpap a közelgő ünnep legfőbb attrakciójának szánja az emberi roncs végső megalázását. A bacchanália után, a nép kacagásától kísérve vezetik be Sámsont, akinek áldoznia kellene a filiszteusok istene előtt. Az egykor hős Jehovához imádkozik. Amikor eloldozzák a láncait és a templom oszlopai között vezetik az oltár felé, megragadja az oszlopokat és miután régi ereje visszatért, kitépi őket. A templom mindenkit maga alá temet.
Mitől izgalmas a darab? Opera vagy oratórium? – vitatkozott a zenetudomány évtizedekig Saint-Saens művéről. A magasztos csevegés a mindenkori közönség műélvezetét természetesen egyetlen másodpercig sem befolyásolta. Miután az utóbbi időkben Händel jóval statikusabb bibliai tárgyú művei is rendre a színpadon végezték, a vita végképp akadémikussá vált. Noha a Sámson valóban hatalmas tablókból áll és a színpadi cselekmény nem különösebben gördülékeny, a darab mégis túlfeszíti a koncerttermek adta lehetőségeket. Nemcsak a színes bevonulások, és balettek gyönyörködtetik a szemet, de a drámai cselekmény sem tűri a kottaállványt szorongató izzadó énekművészeket.
A Sámson ugyanis dráma a javából, három ember izzó, elfojtott küzdelme. Jellemük nem bonyolult és nem fejlődő. A nemtelen főpapnak el kell pusztítania egy vágyakkal teli férfit és erre egy világszép nő szolgálatait veszi igénybe. Saint-Saens, – aki maga is a férfiakhoz vonzódott – érezhetően Sámsonnal rokonszenvez. Az ő kiválasztottsága és esendősége izgatja. Az ő erejét nem tudja megtörni a hamis isteneket képviselő Főpap, csak egyetlen eszközzel: asszonyi csáberővel, melyet tulajdonképpen maga is megvet. A főhős távoli rokona Lenszkijnek vagy Billy Buddnak, olyan fiúknak, akiket alkotójuk olyan gyöngéd szeretettel vett körül, s talán pont ezért pusztította el őket. Ha a mélyére ásunk, rájöhetünk, hogy miért fontos és korszerű opera a Sámson és Delila, tele gyönyörű zenékkel. Sajnos mégis meglehetősen ritkán kerül színpadra, pláne méltó körülmények között.
