Boarding time
Hogyan kerül az ember Tiranába, Európa talán legtitokzatosabb fővárosába? Természetesen kizárólag a fatális véletlennek, esetleg a vakszerencsének köszönhetően. Történt ugyanis idén tavasszal, hogy Tirana polgármestere az Operaházba látogatott. Megtetszett neki a Ház, a műfaj, vagy a magyar operajátszás? Ki tudja. Mindenesetre megkívánta a dolgot. S egy polgármester szava Albániában is szent. Lassan, de biztosan mozgásba lendültek a dolgok. A rejtélyes tervek szerint szeptember végén egy magyar-estet kell a Tiranai Opera színpadára varázsolni. Valakiknek. Budapest főpolgármesterén keresztül fonódtak a szálak az Operaházig. Ismeretlenek úgy álmodták meg, hogy egy Hunyadi László keresztmetszet és A csodálatos mandarin kiválóan alkalmas nemzeti zenés színházi kultúránk bemutatására. Valóban az. Az ismeretlenek azonban sajnos itt megálltak a gondolkodásban, hiszen a megvalósítás mikéntjéről nem igazán volt fogalmuk. A ping-pong asztalra felkerült a kinti magyar nagykövetség, a Tiranai és a pesti Opera, az albán és a magyar főváros vezetése is. Valószínűleg. Szervezője, vagy felelőse ugyanis a mai napig nincs a projektnek, csak a tehetetlenség gördítheti előre a megvalósulás felé.
Solymosi Tamás balettigazgató Kerényi Miklós Dávidot bízta meg, hogy alkosson egy új Mandarin változatot. Dávid évek óta koreografál, de eddig teljesen szabadon tette azt, kénye-kedve szerint választva meg darabjai témáit, vágva össze zenéit. Ő volt az első, akit őszintén lázba hozott a lehetőség, hogy Bartók közismert balettjét szűzterepen újragondolja. Számtalan ötlettel állt elő, melyek nagyon messzire vezettek, de végülis megadta magát Bartók lehengerlő zenéjének és Lengyel Menyhért történetének. Már a nyár elején bevonult a balett terembe asszisztensével, Varga Kingával, hogy tengerparton fekvés helyett megalkossák a darab lépésanyagát. Dávidnak elsősorban szereplőkről és a jelenetekről voltak nagyon erős víziói, ám ezeket lépéssé kellett formálni. Időközben csatlakozott hozzájuk Tóth Barbara balettművész is, aki betanulta A lány szerepét, hogy azt majd kint átadhassa albán kolléganőjének. Augusztus végére nagyjából megszületett a teljes lépésanyag, amit Tiranában be kellett tanítani, ráformálni a kinti táncosok ismeretlen testére. Azaz készen állt a csontváz, hogy bőröndbe téve kiröppenjen. De egy előadásnak ezen kívül akadnak még felmerülő problémái. Ilyen például a díszlet és a jelmez. Dávid komolyan véve Lengyel Menyhértet, egy mai nagyvárost képzelt el, amely akár Tirana is lehet. Felhagyott a zárt szoba képével, helyette magába a városba, egy térre álmodta a cselekményt. Valami díszlet csak akad a kint raktárban, pénz ugyanis természetesen semmire sincs. Különben is, melyik bába tejelne a közös gyereknek? A jelmezeket végül az Operaház biztosított, Dávid órákig bolyongott Józsival, a balett-ruhák gondozójával a IV. emeleti nagy jelmezraktárban, míg több darab kosztümjeiből összeszedte a neki tetsző együttest.
Mindeközben Déri András karmesterrel összeállítottuk a „Hunyadi-szvit” zenei anyagát. A nyitányon és a Palotáson kívül László és Mária számai kerültek be, és az elmaradhatatlan kórusrészek. A zene- és énekkart természetesen a tiranaiak biztosítják, ahogy a koloratúrszopránt is, Boncsér Gergely pedig magyar részről képviseli majd a színpadon a nemzetek barátságát. Dávid és Barbi szeptember elején érkeztek Tiranába. Azonnal munkához is láttak. Meglepetésükre egy nem rosszul képzett és iszonyúan lelkes csapatot találtak, akik örömmel vetették magukat a számukra is újszerű munkába. Kicsit olyan stílusban táncolnak, mint a mi együttesünk tehette a Párizs lángja vagy a Gajane idejében. A lépéseket már tudják, holnap fog egybe lemenni a balett, a jövő hét elején pedig már a színpadon folyik tovább a próba. Néhány napja megérkezett Tiranába Kollár Imre karmester is, aki Déri András helyett ugrott be. Neki sem lesz könnyű dolga, hiszen az albán zenekar még sosem találkozott Bartók zenéjével, s az énekkar sem énekelt még magyarul egyetlen hangot sem.
Hajnalban én is gépre szállok, hogy segítsem Dávid és Imre munkáját. Megpróbáljuk lehetőségeinkhez mérten a legjobbat kihozni a dologból. Tiranában bizonyára speciálisak a körülmények és a feltételek. A következő két hétben a Caruso blog olvasóit testközelből fogom beavatni, hogyan is készül egy különleges előadás Erkel és Bartók műveiből – Albániában.
