Humperdinck Engelbert „Királyfi és királyleány” című operájának ma esti második előadása döntötte el a újdonság további sorsát. A színházat alig félig megtöltő közönség szibériai hideggel fogadta a vérszegény zenei produktumot, mely ezek után bevonul az Operaház sok balsikert őrző partitúra-archívumába. A bukást javarészt a hihetetlenül primitív, ügyetlen kézzel összetákolt librettószörnynek tulajdonítható. A librettó gyengesége elterelte a figyelmet a jobb sorsra érdemes zenéről is. Legnagyobb hatása azoknak a zenei részleteknek volt, amelyekben Humperdinck saját erejére támaszkodva gondoskodott a zenekedvelő közönségről. Tetszést arattak a nagy technikai tudással megoldott zenekari aláfestések, az egyes alakokat jellemező vezérmotívumok és a hangulatfestő, sikeres zeneképek. Őszintén sajnáljuk azt a nagy és lelkes munkát, amellyel az újdonság főszereplői, Sándor Erzsi, Székelyhidy Ferenc és Szemere Árpád a siker érdekében harcba vitték és kár azért a csodás rendezői munkáért, amelyet Hevesi Sándor főrendező az érdemtelen műre pazarolt.
Világ, 1919. október 12.
Sándor Erzsi és Szemere Árpád Humperdinck: Királyfi és királylány című operájában (1912)
Fotó: Operaház, Archívum
