Nemrég, amikor Angerer Margitról írtam, azt hittem, hogy az ő ifjúságánál bonyolultabb történetbe nem fogok egyhamar belefutni. De – ahogyan ez lenni szokott – már a következő „elfeledett énekes” élete is hatalmas csavarokat és fehér foltokat tartogatott. Gyenge Anna Kézdivásárhelyen született, a lexikonok szerint 1890. április 19-én, vagy 1894. március 20-án (Néhol az 1884-es, – egyébként irreális – dátum szerepel.). Mindez kissé különös annak tükrében, hogy a Csík megyei polgári leányiskola (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) IV. osztályának előmeneteli és mulasztási naplójában, az 1907/08-as tanévben születésnapjaként 1893. április 20. van feltüntetve. Anna édesapja, (miklósvári) Gyenge János igen hamar meghalt, anyja második férjével, Vitos Károly hadnaggyal talán súrlódásai lehettek a leánynak, mindenesetre gyorsan Kolozsvárra küldik tanulni (Valószínűleg Csíkszeredára is járt, s egy másik verzió szerint pedig a székelyudvarhelyi a Tanítóképzőben is megfordult.). Minden bizonnyal itt láthatott életében először színházat, mely iránt életre-szóló szerelemre lobbant. Akkoriban szokás volt, hogy a csinos, ám vagyontalan lányok színésznőnek álltak, hogy ott feltűnve, minél előbb jó partit tudjanak maguknak csinálni. Anna igen fiatalon, tizennégy évesen Pestre került, Rákosi Szidi legendás színiiskolájába. A növendéket úgy Szidi mama, mint fia, Beöthy László, – a Király és a Magyar Színház akkori igazgatója – igen tehetségesnek találta. Hamar felléptették az évtized operett-sikerében, a János vitézben, ahol Medgyaszay Vilmától vette át Iluska szerepét. Ezután 1911-ben Krecsányi Ignác szerződtette két évre temesvári társulatába, mely nyaranta Budán is tartott előadásokat. Gyenge ekkor ismerkedett meg Rosner Dezső bankárral, akivel 1912-ben házasságra lépett, s egy zord februári estén Krecsányi hiába várta színházban a lányt, szálláshelyéről hozták a hírt, hogy Amerikába szökött. Az előadás elmaradt.
Amerika ezekben az években számtalan nemzet fiainak, köztük honfitársainknak is, volt a célállomása, az „ígéret földje”, ahol megpróbáltak új életet kezdeni. Csak 1905 és 1907 között több mint félmillió magyar állampolgár hagyta el hazáját egy szebb jövő reményében. A letelepedettek fokozatosan alakították ki saját kis társadalmukat az új hazában. Gyakran maradtak egymás közelében a nációk, így lett az amerikai nagyvárosoknak zsidó, kínai, olasz vagy éppen magyar negyede. Nagyon sokan az angol nyelvvel alig, vagy csak fokozatosan barátkoztak meg, maguk között pedig általában az anyanyelvükön beszéltek. Ahogyan idővel vágyakozni kezdtek a hazai ízek után, ugyanúgy vágyakoztak a hazai kultúra után is. Erre érzett rá Heltai Árpád színész, aki egykor szintén Krecsányi tanítvány volt, s alapította meg az Állandó Magyar Színházat, melynek igazgatója, rendezője, díszlettervezője volt egy-személyben. Hogy a Rosner házaspárt mi motiválta a kivándorlásra, sosem fogjuk megtudni. Annából nem lett az a típusú színésznő, aki a jó parti megszerzése után azonnal hátat fordít a deszkáknak. Miközben csatlakozott az Állandó Magyar Színházhoz, ahol – miután komolyabb énektanulmányokba is kezdett Serly Lajosnál – operettek főszerepeit alakította Amerika-szerte. A társulat egyik karmestere Rappe (Fedák) Ernő volt. Valószínűleg neki köszönheti Gyenge Anna – aki ekkoriban cserélhette nevét Anne Roselle-re – hogy állandó fellépője lehetett a Radio City Music Hallnak. Nem tisztázott, hol ismerték meg egymást Antonio Scottival, a nagyhírű baritonnal. Egyes vélemények szerint ő intézte el a meghallgatást, melynek eredményeként 1920. november 1-től Gyenge Annát leszerződtette a Metropolitan Opera. Ígéretes pályakezdés! Nem sokkal később, december 4-én már színpadra is engedték az új szopránt. A Bohémélet Musettájaként debütált – alig három héttel Caruso utolsó előadása előtt -, olyan világsztár partnerekkel, mint Frances Alda, Beniamino Gigli (ez volt a sztártenor harmadik előadása a MET-ben), Scotti és Adamo Didur. A New York-i színháznak két évadon keresztül maradhatott tagja. Musettán kívül apróbb szerepeket kapott: az egyik varrólányt a Louise (Charpentier) MET premierjében, Tebaldót a Don Carlosban, az egyik Viráglányt a Parsifalban és a Fiatal lányt A három király szerelmében (Montemezzi), valamint énekelt egy-egy áriát néhány koncerten. Összesen harmincöt alkalommal állt a legendás színpadon, utoljára 1922. április 23-án. Hogy miért nem hosszabbították meg a szerződését, nem tudni. Mindenesetre ez a két évad elég volt ahhoz, hogy utána hosszú évekig a Metropolitan szopránjaként hirdesse magát. Ezekben az években születik egyetlen fia is. Amerika legnagyobb operaháza után Anne Roselle a kisebbekben próbált szerencsét, drámaibb fachra váltott és csatlakozott Antonio Scotti vándortársulatához, majd Philadelphiában lépett fel a Faustban és az Aidában. „Végre egy amerikai lány, aki felülmúlja az összes európai művészt, akit valaha láttam” – írta egy chicagói kritikus egy 1925-ös Aida előadása után. Másnap kiderült, hogy az amerikai lány történetesen magyar.
Az Ígéret földjén mégsem olyan egyszerű dolog állandó szerződés nélküli operaénekesnek lenni, ezért Gyenge Európában próbál szerencsét. Drezdába szerződik 1925-ben, s a színház tagja marad 1930-ig. Ezekből az évekből egyetlen ottani szerepét ismerjük: ő énekelte Turandotot, 1926. július 4-én, a poszthumusz Puccini mű német premierjén, Fritz Busch vezényletével, Richard Tauber partnereként. Szerencsére erről az alakításáról maradt fenn hangfelvétel is. Lassan birtokba veszi Európa nevesebb operaszínpadait: Berlin, Párizs, Varsó és Milánó közönsége ünnepelte, de fellépett Belgiumban, Kairóban és Alexandriában is. A Veronai Aréna első Turandot előadásán 1928-ban George Thill partnereként énekelte a címszerepet. Bécsben is a Puccini-szerepben debütált, majd Donna Annát, Aidát, Elzát és Toscát alakította, 1935-ig. A Covent Gardenben két szerepet énekelt, Donna Annát 1929-ben Elisabeth Schumann, Mariano Stabile és Heddle Nash partnereként, valamint Turandotot 1934 nyarán, Eide Norena, Armand Tokatyan és Ezio Pinza oldalán.
Amerikában 1927 szeptemberében bukkan fel ismét, ezúttal San Franciscóban énekli az első MET-en kívüli Turandot a kontinensen, valamint Aidát, Toscát és Neddát. A követető dátum ami ismert, 1929, ekkortól egészen 1934-ig rendszeresen fellép Philadelphiában. Főszerepei – a Faust Margitja, Aida, a Tannhäuser Erzsébetje, a Lohengrin Elzája, Violetta Valery, Tosca, s végül a Luxemburg grófja Angélája – mellett két igen jelentős zenei eseményen is közreműködött. 1931. március 19-én Marie-t énekelte Berg Wozzeckjének amerikai bemutatóján, Leopold Stokowski vezényletével. Az opera annyira érdekesnek ígérkezett, hogy ősszel New Yorkba is elvitték, így Gyenge Anna még egyszer meghajolhatott a legendás gyémántpatkó közönségének. Hogy milyen volt a korban legmodernebbnek mű fogadtatása, a hírhedten konzervatív operabarátok körében, azt el tudjuk képzelni. Ugyancsak 1931-ben mutatták be Philadelphiában először németül a kontinensen Richard Strauss Elektráját. Az előadást Reiner Frigyes vezényelte, Roselle partnerei a szintén magyar származású Margarete Matzenauer (Klytaemnestra), valamint Charlotte Boerner (Chrysothemis) és Nelson Eddy (Orestes) voltak.
Miközben két kontinens között ingázott, a legszélsőségesebb repertoárt énekelte Mozarttól az operetten és Verdin át Alban Bergig, anélkül, hogy hangján a kopás bármi jele érződne. Arra is szakított időt, hogy 1926-tól, – vándorszínészből világjáró énekessé avanzsálva – szülőhazájában is fellépjen. A Magyar Királyi Operaházban 1926. február 24-én mutatkozott be Aidaként. Az elkövetkező tizenkét évben viszonylag sűrűn felbukkant Pesten, sőt, az 1936/37-es évadban állandó vendég titulussal működött. Itthon is igen változatos repertoárt mutatott be, harmincegy operaházi estje alatt alakította Aidát, Cso-cso-szánt, Toscát, Margitot (Faust), Leonórát (A trubadúr), Szaffit (A cigánybáró), Santuzzát és Neddát (egy estén!), Turandotot, Erzsébetet (Tannhäuser), Konstanzát (Szöktetés a szerájból), Szilágyi Erzsébetet (Direkt erre az elkalomra tanulta meg!), Mimit, Desdemonát és Donna Annát. A felsorolt szerepek napjainkban három énekesnő repertoárját teszik ki. Szinte hihetetlen, hogyan fért meg Konstanza és Turandot egyetlen torokban, ráadásul úgy, hogy olykor csak néhány nap különbséggel voltak a fellépései. A harmincas években Gyenge Anna végigjárja a vidéki városokat is, Szeged, Miskolc, Debrecen, Nagykanizsa az ismert állomásai. Hol teljes szerepben lépett fel, hol áriaestet adott, de 1936-ban Erdélybe is elment, ahol Kodály dalokat énekelt (Ne feledjük, Kodály művészete ebben az időben még korántse vívta ki magának azt a helyet, ahová a háború után emeltetett.). A magyar világsztár rendszeresen énekelt a Rádióban is, s egy filmfelvételéről is tudunk. „A Magyar Rádió 10 éves jubileuma alkalmából a magyar filmgyártás is méltó módon kivette részét. A Halló, Budapest című film forgatókönyvét K. Halász Gyula és Kristóf Károly meséjéből Békeffi László írta. A film vígjátéki történet keretében bemutatja a Magyar Rádió életét. A főszerepeket Bársony Rózsi és Kabos Gyula alakítják. A film úgynevezett rádió-műsor részében szerepel a Budapesti Filharmonikus Társaság zenekara Dohnányi Ernő vezényletével, Hubay Jenő hegedül, Németh Mária egy népszerű dalt, Svéd Sándor operaáriát énekel, Gyenge Anna 200 cigány kísérete mellett nótázik. Bársony Rózsi szólószámát is 100 tagú jazz zenekar kíséri. (…) A Halló, Budapest tulajdonképpen egy gazdag kiállítású amerikai filmrevühöz hasonlít.” Sajnos az 1935-ös mozi elveszett, vagy lappang valamerre, napjainkban csak néhány részlete ismert. Így egyelőre nem tudhatjuk, hogyan mulatott Gyenge Anna.
Pesten – és valószínűleg Európában – utoljára 1938-ban lépett fel, ekkor hagyta el véglegesen az öreg kontinenst. Az okok valószínűleg Rosner bankár származása körül keresendők. Amerikai karrierje azonban töretlen: 1934-ben, San Franciscóban Aidát énekel, majd Clevelandben Toscát és Sieglindét. Ha azt hinnénk, hogy Turandot és Elektra után nincs tovább, tévedünk. Ránk maradt harmincöt percnyi felvétel egy Don Giovanni előadásból, mely a St. Louis Operában volt 1941-ben. A két világsztár – Ezio Pinza és Tito Schipa – mellett szinte csak magyar közreműködője volt az előadásnak: Gyenge Donna Anna, Bokor Margit Zerlina és Alváry Lőrinc Leporello, az előadást Halász László vezényelte. Ez az utolsó teljes operaelőadása, amiről tudunk, de áriákkal 1946-ig biztosan fellépett Amerika-szerte, és a rádiókban is megfordult olykor. Jelenlegi ismereteink szerint összesen huszonegy lemez készült vele 1926 és 1949 között. Az elsőt még Drezdában készítette a Turandot két áriájából, németül. Áriafelvételei lp-n, majd két cd-n is megjelentek az elmúlt években, de ezen kívül rögzített Schubert dalokat, és magyar (vagy magyaros) részleteket a Cigányszeremből, A cigánybáróból, a János vitézből (Alex Shandor és cigányzenekara közreműködésével), és a Csárdáskirálynőből, ahol partnere Jan Peerce volt.
Amikor visszavonult a színpadról, sokakhoz hasonlóan tanítani kezdett. Életrajzai nagy részében szerepel, hogy Philadelphiában halt meg, 1955. március 21-én. (A magyar wikipédia ezt kiegészíti azzal, hogy 1974-ben – azaz halála után tizenkilenc évvel – adott magáról utoljára életjelet, ami azért nem rossz teljesítmény.) Ezzel szemben a Lakeland Ledger című floridai lap 1978 őszén közölt egy riportot az idős művésznővel, melyben elmeséli, hogy mintegy huszonöt évvel korábban New Yorkban tanított, onnan csábították át férje halála (1956) után a napfényes államba. Megtetszett neki az újonnan épülő város, még a helyi színházban is fellépett néhány kisebb szerepben. Egyetlen fia 1975-ben meghalt, három unokája távol élt tőle. Anne Roselle ezután még egyetlen újságírót fogadott, azzal a megkötéssel, hogy csak halála után jelenhet meg a cikk. Hogy erre mi oka volt, kideríthetetlen. Miklósvári Gyenge Anna egy idősek otthonában halt meg, 1989. július 31-én, kilencvenhat éves korában.
