Nem tudom, ki hogy van vele, a magam részéről nem olvastam talán egyetlen krimit sem, mióta a tízes éveim végén, húszas éveim elején végigrágtam magam minden akkoriban hozzá férhető Agatha Christie-n. Nem mintha bármiféle ellenérzésem lenne a műfajjal kapcsolatban, egyszerűen nem jutott eszembe, hogy ezt is lehet olvasni vagy nem volt rá érkezésem. A minap mégis megakadt a szemem egy könyvcímen az egyik antikváriumban. „Gyilkosság a Metropolitan Operában.” Hát ez meg kinek juthatott eszébe? A kissé viseltek kiadványt az Európa Kiadó adta ki 1969-ben. Legalább szerzek magamnak két könnyű estét! – gondoltam. Már a téma is izgalmasnak ígérkezett, aztán megpillantottam az író nevét: Helen Traubel. Lehetséges volna, hogy a nagy Wagner énekesnő szabadidejében detektívtörténeteket gépelt? Bármennyire is hihetetlen, de így történt.
A Magyarországon szinte teljesen ismeretlen Helen Traubel az egyik legkülönösebb énekesnő, akivel találkoztam. Ugyanis az életrajzát olvasgatva úgy tűnik, mintha egy tökéletesen normális, földhözragadt, minden faxnitól menetes egyszerű amerikai nő lett volna. A Missouri állambeli St. Louisban született, 1899-ben. Először évekig koncerténekesnőként tevékenykedett, majd 1937-ben felvették a MET-be. Egyből főszerepben debütált, Walter Damrosch: The man without a country (A hazátlan férfi) című operájában Mary Rutledge-ot énekelte. Majd 1939 és 1953 között négy Rózsalovag előadást kivéve kizárólag Wagner hősnőket alakított. Sieglinde, Erzsébet, mindhárom Brünnhilde, Izolda, Elza, Kundry, mindössze tíz szerep sorakozott repertoárján, melyeket összesen százhetvenhat este énekelt New Yorkban. Helen Traubel, – miután Kisten Flagstad háborús okokból nem hagyhatta el Norvégiát, Marjorie Lawrence pedig gyermekbénulást kapott – egyeduralkodó lett szerepkörében. De úgy tűnik, ez számára nem volt elég. Eközben folyamatosan fellépett éjszakai bárokban és tv show-kban. A legendás igazgató, Rudolf Bing megelégelvén ezt, választás elé állította szopránját. Traubel válasza egyértelmű volt, s örökre elhagyta a MET-et. Döntését érezhetően egy percig sem bánta. Amerika nagy operaházai után a New York-i Copacabana Club, a Chez Paree Chicagóban, a Sahara Hotel Las Vegasban és a Clover Club Miamiban hirdette fellépéseit egészen a hatvanas évek közepéig. Továbbra is népszerű közreműködője maradt a televíziós műsoroknak és musical filmekben is vállalt szerepeket, melyek közül a leghíresebb talán A mikádó volt, ahol Groucho Marx oldalán komédiázhatott. Utolsó éveit Santa Monicán töltötte, ott is hunyt el, 1972-ben. Számunkra meglepő hobbijai közül kiemelkedik a baseball. Szülővárosa csapatának egy ideig résztulajdonosa is volt, aztán rájött, hogy nem a legjobb befektetés…
Helen Traubel és Groucho Marx A mikádó forgatásának szünetében
Rejtély miért jutott eszébe mindezek mellett a detektívregény írás. Első műve, The ptomaine canary címmel még folytatásokban jelent meg egy újságban, de a második a, Gyilkosság a Metropolitan Operában már valódi könyvsiker lett. Jogosan. Traubel érezhetően nagy élvezettel és Wagner énekesnői vehemenciával veti bele magát az írásba. Szinte látja az ember a nagy New York-i lakást, ahol fel s alá sétálva diktálja a fejezeteket. Hatalmas beleélő-képességgel mesél a régi Metropolitan világáról, keveri a valós szereplőket és a fiktív nevek mögé bújtatott szeretett vagy lenézett kollégákat. Igazi szórakoztató krimit kanyarít, melyben az egyik főszereplő, Elsa Vaughn alakjában nem lehet nem felismerni az írónőt. S ha azt hinnénk, hogy kíméletes vagy elnéző lenne tükörképével, tévedünk. Éppoly reálisan és fanyar humorral szemléli emberi botlásait, mint szemlélhette az egész életét. Ettől lehetett Helen Traubel valóban különleges asszony. Aki teheti, szerezze meg a Gyilkosság a Metropolitan Operában című régi könyvet. Nemcsak izgalmas krimi, hanem egyben páratlan lenyomata is a régi MET letűnt világának.
