Eddig nem volt bizalmam a különböző internetes csomagküldő szolgálatokhoz, de amikor Gyenge Anna életét próbáltam megírni, felbukkant egy cd – melyet mindössze 89 centért hirdettek. Vesztenivalója nincs az embernek, ha kétszáz forintért nem jön meg a lemez, se nagy baj. Igaz, hogy szállítással együtt hét dollár lett a végösszeg, de még ezt is ki lehet bírni valahogy. S láss csodát, az ígért határidő (a rendelés után egy hónappal) előtt két héttel már meg is érkezett Amerikából a lemez: ötvenpercnyi Gyenge Anna – az eddig ismert három ária helyett.
Nagyon régen volt már, hogy valódi izgalommal tettem be egy cd-t a lejátszóba. Amikor az ember egy művész életét kutatni kezdi, egyre jobban elmélyül a történetébe, és egyre többet szeretne megérteni az életrajz száraz adati mögött élt emberből. Ez pedig fokozottan igaz Gyenge Annára, aki elképező utat járt be hosszú élete során, mind képletesen nézve, mind kilométerben mérva. A The Record Collector című gramofonlemezekkel foglalkozó angol periodika 2002-ben igyekezett összegyűjteni a magyar szoprán összes felvételét – legalább elméletben. Ők harminckilenc lemezoldalról tudnak, de ezen felül Amerikában, az 1920-as évek legelején is rögzítettek vele operett részleteket magyarul. A Minerva cég 1998-ban kiadott cd-jén Anne Roselle 1926-ban és 1928-ban, Berlinben készült huszonhat felvétele közül adott közre tizennégyet. A Magyarországról Amerikába, majd Németországba költöző szoprán saját bevallása szerint öt nyelven beszélt folyékonyan. A felvételen az olasz mellett németül és franciául is énekel, mindenféle akcentus nélkül. Ez már önmagában is különlegessé teszi a felvételeket, ebből a korból alig lehet ilyet más művészről elmondani. A válogatás súlypontja a Puccini operákra esett. Emellett két ária csendül fel az Aidából, egy-egy az Otellóból, a Carmentől és a Faustból. Arról, hogy mi a különbség Micaela és Turandot között, bárki oldalakat tudna írni. Aligha lehet ellentétesebb színpadi és zenei világot találni, mint a spanyol parasztlány és a kínai jéghercegnő. Sokkal nehezebb lenne megfogalmazni azt, hogy mi a közös bennük. Egy biztos, Gyenge Anna azonos, vagy legalábbis egymást követő napokon énekelte lemezre a két szereplő áriáit. Mindkettőt a saját stílusában, a hang az egyikhez nem sok, a másikhoz nem kevés. S mindezt érezhetően nem mutatványként kezelte, egyszerűen természetes volt számára, hogy mindkét szerepet birtokolja. Az okosan szerkesztett cd-nek nem véletlenül került a végére a legnagyobb attrakció, Turandot áriái. Az a szerep hozta Gyenge Anna számára is a legtöbb meghívást, hiszen a drezdai németországi bemutató után Pesttől Veronáig, Londontól San Franciscóig számtalan helyen alakította. Hogy milyen is volt az egyik első Turandot? Egészen máshogy énekelte a legendásan nehéz szerepet, mint Gina Cigna, Birgit Nilsson vagy Marton Éva. Sokkal könnyedebben, lágyabban, kislányosabban. Semmiféle erőlködés nem hallatszik a felvételen. A Fritz Busch által vezényelt zenekar egészen különösen zárja le az áriákat – a mű rajongói számára igazi egyedi csemege. Vajon ki mászhatott bele Puccini partitúrájába?
Nem könnyű dolog Gyenge Anna művészetéről teljes képet kapni néhány áriafelvétel alapján. Az biztos, hogy nagyszerű technikával énekelt, a mai fülünk számára ugyan „kicsit babásan”, de ez volt akkoriban a korstílus. Roselle már nem a századforduló verista énekese, nem éli bele magát annyira a szerepekbe, semmiféle naturalista eszközt nem enged meg magának. Többször meghallgatva a cd-t sem sikerült közelebb kerülni Gyenge Annához, az emberhez. Az énekesről viszont kiderült, hogy miért foglalkoztatták két évtizeden keresztül szerte a világban: mert alázatosan és jól énekelt. Ez pedig úgy tűnik, már a nagy egyéniségek korában is megbecsülendő dolog volt.
