Tanulságos történet az Operaház életéből
Éppen a minap írtunk azokról a zavarokról, amelyek tétről-hétre, napról-napra bonyodalmakat okoznak az Operaházban. Sokszor valóságos hadjáratot kell indítani az igazgatóságnak addig, amíg biztosítja, hogy egy-egy előadás szereplői meg is jelenjenek a dalszínházban, és fel is lépjenek az előadáson. Hajszák, küldöncök szaladgálása jellemezi a helyzetet, de különösen jellemzi az az eset, ami éppen a napokban történt.
Úgy kezdődött a dolog, hogy az Operaház két tenoristája, akiket mellékesen szólva a legutóbbi szerződtetések alkalmával a Városi Színház kötelékébe utaltak át, megjelentek az ideiglenes igazgató, Székelyhidy Ferenc előtt. Somló József volt az egyik, és Ocskay Kornél a másik. Ocskay Kornél Székelyhidy elé állt és jóízű szögedi tájszólással a következőket mondta:
– Kedves igazgatójelölt úr. Megegyeztünk Miskolccal én is, Somló is, a héten vendégszerepelni fogunk ott. Engedjen el erre az időre – csukja be az Operaházat, mert majd nem lösz, aki énekel…
Székelyhidy nevetve adta beleegyezését, nevetett Ocskay ötletén is mert álmodni se mert róla, hogy a tréfának igaza lehet. És valóban. A két tenorista még el sem hagyta az Operaházat, máris komolyra fordult a tréfa. Jött a bejelentés Környei Bélától, hogy a Parasztbecsület jubiláns előadásán nem vehet részt, orvosi bizonyítványt küldött, mely szerint nyolc napig nem szabad énekelnie. Ki fog most énekelni a Parasztbecsületben? Csak Somló József jöhet számításba. Tehát gyorsan utána a lakására! Azonban Somló Józsefet már nem találták otthon. A pályaudvarra indult, hogy Miskolcra utazzék. Utána oda is. Már a vonaton ült a tenorista, amikor megérkezett az Operaház alkalmazottja_
– Tessék leszállni, mert a Parasztbecsületben énekelnie kell…
Mit tehetett Somló, fogta a csomagját és visszajött az Operába, próbálni. A vonaton Ocskay Kornél maradt, aki már egyedül indult el Miskolcra. Meg is érkezett és ott próbálni kezdett, nem tőrődve azzal, hogy mi történik ez alatt az idő alatt Budapesten.
Sok történt. Először is pénteken tudták meg, hogy a vasárnap estére kitűzött Farsangi lakodalom előadást nem tarthatják meg, mert Tihanyi Vilma a terézkörúti tűz izgalmait még mindig nem heverte ki! Egy másik darabot a Farsangi lakodalom helyett! Mi jöhet vasárnapra? A Bánk bán. Igen ám, de a Bánk bánt megint csak Környei Béla énekli. Talán egy másik operát. nem lehet. Csak a Bánk bán szerepelhet műsoron vasárnap este. De ki énekli a címszerepet? Ocskay Kornél! Gyorsan a lakására. De hiába, mert ezalatt Ocskay Kornél javában próbált Miskolcon. Mit volt mást tenni, egy távirat ment Miskolcra Ocskayhoz:
– Azonnal ülj vonatra, mert vasárnap este fel kell lépned a Bánk bánban…
Szegény Ocskay mit tehetett egyebet, azonnal vonatra ült és hazajött. Tegnap este azután minden baj nélkül tartották meg a Bánk bán előadását.
Operaházi körökön most nagyon sokat mulatnak az eseten. Most a két tenorista fogadkozik erősen, hogy ez sokáig így nem mehet. Vagy adjanak a daraboknak rendes szereposztást, vagy pedig csukják be az Operát. Igazuk van-e, nincs-e igazuk, arról lehet vitatkozni, kétségtelen azonban az, hogy az Operában hetek óta ilyenformán – vendégek szerepelnek…
Magyarország, 1935. március 17. kedd
dr. Székelyhidy Ferenc otthonában (1930-as évek)
Székelyhidy Ferenc (1885–1954) a két világháború közti időszak legnagyobb tekintélyű tenoristája, aki az 1925-ös válság alatt rövid ideig megbízott igazgatóként is működött az Operaházban. Kolozsvárott végzett jogi egyetemet, közben énektanulmányokat folytatott. Az Operaház 1909-ben szerződtette, a Hunyadi László címszerepében debütált, hatalmas sikerrel. 1945-ig volt a Ház magánénekese, számtalan szerepe mellett sokat foglalkoztatott oratóriumszólista is volt. Bartók és Kodály művészetének egyik első felismerője és tolmácsolója; a Psalmus hungaricus első Zsoltárénekese.
Ocskay Kornél (1885–1963): operaénekes (tenor). Jogi tanulmányai mellett tanult énekelni. Karrierjét Krecsányi Ignác buda-temesvári színtársulatánál kezdte, majd Szegeden és Debrecenben működött. A Városi Színház, majd 1921-től 1925-ig az Operaház tagja volt. Egy szerződési vita után otthagyta a színházat és Kispesten vendéglőt nyitott. Ennek sikertelensége után 1926-ban visszatért Szegedre énekelni. E színház dramaturg adminisztrátoraként ment nyugdíjba. Juhász Gyula verset írt hozzá, Bartók Béla nála ismerkedett meg Balázs Bélával. Elsősorban olasz és magyar operák tenorfőszerepeinek volt avatott tolmácsolója.
Somló József (1893–1954). Énektanulmányait Mannheit Jakab irányításával végezte. Előbb a kassai, majd a Városi Színház tagja. Az Operaházhoz 1923-ban szerződött, s egészen 1954-ig a tagja maradt, kivéve az 1940-es évek elejét. Pályája elején spinto szerepeket énekelt, majd a színház egyik legtöbbet foglalkoztatott karaktertenorja lett, leghíresebb szerepe a Siegfried Miméje volt.
