Néhány hete indította immáron harmadik komolyzenével foglalkozó könyvsorozatát a Kossuth Kiadó. Már a Világhíres zeneszerzőkkel is remekül lőtték be azt a piaci rést, melyet a számunkra sokkal érdekesebbnek tűnő Világhíres operákkal folytattak. Mindkét sorozatot külföldről vették át, magyarra fordíttatták és kiegészítették a hazai vonatkozású érdekességekkel. Idén egy lépéssel tovább mentek és a nagy sikerre való tekintettel önálló vállalkozásba kezdtek. A Híres operettek immáron saját kiadványként kerül a boltok polcaira. Azaz nem csak a boltokéra, hiszen a Kossuth Kiadó kéthetente megjelenő sorozatainak éppen ez a lényege, hogy nem kell őket a könyvesboltokban keresni, szembejönnek mindenfelé, az újságosoktól az élelmiszerboltokig. Nem csoda, hogy az eladási adatok többszörösei bármilyen komolyzenével foglalkozó kiadványokénak. Az 1700 forintos ár pont az, amit még egy kultúrára éhes család megengedhet magának, hogy háromnegyed év alatt egyforma könyvecskékkel teljen meg a könyvespolcuk!
Küllemre nem sok különbséget mutat az operett sorozat az előzőkhöz képest. Ugyanaz a formula, ugyanaz a szisztéma. Húsz kiválasztott operett fog megjelenni a húsz kötetben, mindegyik cd melléklettel. Újdonság, hogy nem kellett a fordítással bajlódni, hiszen a könyvecskék megírását ezúttal hazai szakemberekre bízták. A bekerülő műveket Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgatója válogatta. „Fontosnak tartom ezt a sorozatot, melybe úgy válogattuk a budapesti és bécsi operett halhatatlan, a műfaj diadalútját meghatározó darabjait, hogy a Magyarországon legnépszerűbb művek szerezzenek örömet Önöknek! … Az operett a zenés műfaj különleges csodája. Fülbemászó zenei nyelven mesél az őrült szerelemről és annak akadályairól. Álomvilágba ringat, ugyanakkor elgondolkodtat. Ezeknek a meséknek ugyanis erkölcseinkben és vágyainkban ősi gyökereik vannak. …a remekművek örökérvényűek, soha nem avulnak el, és ilyen az operett is. Megkerülhetetlen és elfelejthetetlen! Az persze természetes, hogy egyes előadások könnyen „megöregszenek”, de ez soha nem a konkrét művekre, főképpen pedig nem a műfajra vonatkozik.” – írja a sorozat bevezetőjében.
Ha létezik hungarikum, az operett műfaja az egyik ilyen nemzeti különlegesség, mellyel valóban otthagytuk névjegyünket a nagyvilágban. Lehár, Kálmán, vagy Ábrahám neve ma is ott díszeleg a világ szinte valamennyi városának színházműsorán. A közönség egy évszázaddal születésük után sem tud betelni az egyszerű, áradó, magyaros (olykor magyarosch) melódiákkal, a könnyed édes-bús mesékkel. A Híres operettek pont az a sorozat, mellyel méltóképpen tudhatja reprezentálni az operett műfaját. A jól megírt-megszerkesztett könyveket bátran le lehet fordítani, és kiadni külföldön is. A sorozat nagy előnye a korábbiakhoz képest, hogy kiváló szakemberek kapnak lehetőséget a megírásukra. Az első két kötetet Gajdó Tamás, a hazai operett-történet egyik legalaposabb ismerője jegyzi. A Csárdáskirálynő és a János vitéz – talán a két legfontosabb operettünk – nyitja a sorozatot. Az ötven oldalas kiadványból pont annyi információt tud meg az olvasó a szerzőről, a darabról, illetve a cd-n szereplő művészekről, amennyit érdemes megismernie. Szórakoztató, színes kiadványok, az embernek nincs más dolga, mint várni a következő kötetet, melyekben a legnagyobb hazai szerzők mellett Offenbach és Johann Strauss egy-egy remekművével ismerkedhet meg az olvasó. A sorozat két kirándulást is tesz: Szakcsi Lakatos Béla Szentivánéji álma, illetve Jávori Ferenc Menyasszonytánca az Operettszínház elmúlt éveinek nagy musical sikere volt. A színház törzsközönsége bizonyára rá fog harapni a csemegékre. A sorozat még két nagy erénnyel dicsekedhet. A gazdag képanyag ezúttal sokkal egységesebb és gondosabban válogatott, mint a korábbi sorozatoknál ezt megszoktuk. Talán a legnagyobb várakozás azt előzi meg, hogy milyen felvételt csatolnak az adott dalművekhez. A kétféle irány már az első két kötetnél megmutatkozik: a Csárdáskirálynő legismertebb melódiáit egy néhány éves operettszínházi előadáson rögzítették, a János vitéz ezzel szemben egy 1959-es eddig kiadatlan Rádiófelvétel. Ha semmi más értelme nem lenne az egész sorozatnak, csak annyi, hogy ezt a régi ritkaságot végre publikálták, már megérte a vállalkozás. Ha létezik még autentikus felvétel Kacsoh daljátékából, akkor a Polgár Tibor által vezényelt keresztmetszet mindenképpen az. A szereposztás élén Sárdy János, Házy Erzsébet, Palló Imre és Gyurkovics Mária neve áll, de olyan nyúlfarknyi szólamban is, mint a Mostoháé magát Gobbi Hildát hallhatjuk. Tanulságos, de nem mindig könnyű végighallgatni a bő egy órát. Szegény Sárdy, az ország Kukorica Jancsija, 52 évesen már csak árnyéka önmagának. Ez öreg, jellegzetesen tájszólásos bácsi énekel, tulajdonképpen alig élvezhetően. S mégis felsejlik a hang mögött a figura egykori hitele. Palló Imre – a harmincas évek János vitéze –68 évesen még mindig intakt hangon énekli bagó nótáit. Ha szerelmi versengésről már nem is lehet szó Iluska kezéért a két meglett férfi részéről, ízes nótázásról még annál inkább. Hölgyek mezőnyében erősebb a verseny. Házy Erzsébet a felvételen keresztül is illúziókeltő falusi lány, Lehóczky Éva pedig az 50-es évek rangos nemzetközi koloratúrszoprán mezőnyében is minimum dobogós lehetett volna. (S akkor még volt itthon egy Gyurkovics Máriánk, Páka Jolánunk, Gencsy Sárink is!)
Reméljük a hátralevő kötetek is hasonló felfedezésekkel szolgálnak az operett jelenlegi és esetleges leendő barátai számára. Érdemes elmerülni és megérteni az operett műfaját. Sok valós kincset rejt!