Miközben a komolyzenei világ Verdi és Wagner bicentenáriumával van elfoglalva, Olaszországban egy másik jelentős évfordulót is ünnepelnek. Augusztus 10-én lesz száz éve, hogy maestro Tullio Serafin intésére az ókori veronai amfiteátrumban felcsendültek az Aida dallamai. Noha a legenda szerint már az 1850-es években is tartottak egy-egy operaelőadást, az igazi show, minden szabadtéri operafesztivál ősapja idén jubilál. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, milyen hatalmas vállakozás lehetett 1913-ban elmozdítani az évszázadok alatt életveszélyessé vált köveket, színpadot ácsolni, világítást, öltözőket, ülőhelyeket varázsolni a majd kétezer éves amfiteátrumba. A megnyitó előadáson a kor két zeneszerző óriása, Puccini és Mascagni is részt vettek, sőt Mascagni volt az első élő komponista, akinek műve, A kis Marat az Aréna műsorára került. Rajta kívül azóta csak Saint-Saëns, Giordano és Zandonai részesült ebben a kiváltságban. Puccini művei közül a Turandotot mutatták be elsőnek 1928-ban, Gyenge Annával a címszerepben. A fesztivál csak a két világháború alatt szünetelt, igazi virágkora az 1940-es évek végétől a 70-es évekig tehető. Ekkoriban minden nyár valódi sztárparádéval kápráztatta el a Veronába látogatókat. Több évnyi útkeresés után mostanában ismét markáns arcot kapott a fesztivál. Jelszava a „minden eszközzel teltház” lett. Még ha nem is túl szimpatikus ez, be kell látnunk, hogy egy ekkora vállalkozás csak így lehet valamennyire rentábilis, hiszen esténként tizenöt ezer, azaz a három hónapos nyári szezon alatt mintegy félmillió jegyet kell értékesíteni. Az ember nehezen ért egyet azzal, hogy egy operaelőadás ne legyen sokkal több, mint turista attrakció, de be kell hogy lássuk, még most is igazi olasz produkciót kapnak a látogatók, annak minden előnyével és hátrányával. A közönség már nem biztos, hogy megérti A trubadúr cselekményét, de tetszeni fog neki a cigányok kalapácsolása és az apácák mécses-erdeje. S talán pár héttel később a tv-ben futó pizza reklám alatt futó strettát is felismerik…
Aida, 2013 – La Fura dels Baus
A veronai marketing minden fronton támad. Az Aréna facebook oldalának kétszázezer (!) rajongója van, s ebből tizenháromezer aktív felhasználó. Már egy éve szinte napi rendszerességgel posztolnak híreket a készülő, jubileumi szezonról, azt éreztetve, hogy a fesztivál közügy és örömünnep. Jubileumi évről lévén szó, idén majdnem kizárólag Verdi művei szerepelnek a repertoáron. A június elsejei nyitókoncerten három tenor (…), Andrea Bocelli, Josè Carreras és Plácido Domingo énekeltek. Ezután került sor az elmaradhatatlan Aida nagyszabású bemutatójára, ezúttal az elsősorban látványos színpadi megoldásairól híres La Fura dels Baus rendezésében. A főszerepekben Giovanna Casolla / Daniela Barcellona, Hui He / Daniela Dessì, Fabio Sartori / Carlo Ventre lépnek színpadra. A nyár másik felében a fesztivál történetében először egy másik Aida produkció is látható lesz. Ezt az 1913-as előadás inspirálta, rendezője az elkoptathatatlan veronai születésű Gianfranco de Bosio. A főszerepeket Violeta Urmana, Fiorenza Cedolins / Amarilli Nizza / Lucrezia Garcia, Marco Berti / Stuart Neill éneklik, az előadásokat Daniel Oren és Plácido Domingo vezénylik. A Nabucco produkció szintén de Bosio műve, a tizenhárom előadásban olyan sztárok lépnek fel, mint Ambrogio Maestri / Plácido Domingo (!), Stefano Secco, Carlo Colombara, Lucrezia Garcia és Amarilli Nizza. A Traviata szereposztás is számos nagyszerű énekest tartogat: Elena Mosuc John Osborn / Francesco Meli / Matthew Polenzani, Roberto Frontali / Artur Rucinski és Leo Nucci lépnek fel ebben a Verdi opusban. A trubadúr szintén nem hiányozhat a műsorról. Zeffirelli mester néhány éves előadásában Carlo Ventre / Stuart Neill, Hui He, Artur Rucinski / Dalibor Jenis / Dmitri Hvorostovsky, mellett Ulbrich Andrea ismét Azucenát énekel. Verdi „mesterhármasából” a Rigoletto hat előadása lesz látható. Leo Nucci, Aleksandra Kurzak / Olga Peretyatko és Saimir Pirgu neve áll a szereposztás élén. Verdi emléke előtt több koncerttel és egy Requiem előadással is tisztelegnek a nyáron. Rómeó és Júlia városában immáron harmadik éve a fesztivált Gounod operájával zárják. Hogy szeptember elején megtelik-e a hatalmas nézőtér a hosszú francia műre, kérdéses.
Joseph Carpari az Arénában
Verona nincs elérhetetlen messzeségben, jegyet még előadás előtt is lehet kapni a legfelsőbb régiókba, ahol még az igazi olasz közönséggel találkozhatunk. Gazdag program, nagyszerű énekesekkel. S ha az előadások nem is tökéletesek, a hangulat ma is éppolyan utánozhatatlan, mint lehetett száz évvel ezelőtt. S ha valami tényleg megható és korokon átívelő történetet akarunk, az Aréna marketing-kommunikációja azzal is szolgál: idén minden 1913-ban született operabarátot meghívnak Veronában. A június 23-i Aidának egy különleges vendége volt Joseph Caprari Nizzából. Carpari úr márciusban ünnepelte századik születésnapját, és meglepetésére nem csak először látogathatott el az Arénába, hanem előadás végén a színpadra is felvitték, ahol világsztárok társaságában, tizenötezer néző előtt állhatott a színpadon. Tehát ha valakinek van száz éves ismerőse, most érdemes Veronába utazni vele!
