Az amerikai operaéletről nem sok fogalmunk van. Annyit tudunk, hogy van New Yorkban a Metropolitan (a New York City Opera 2013-ban csődbe ment), ezen kívül néhány nagyvárosban (Chicago, Houston, Los Angeles, San Francisco, Seattle, Washington) tartanak rendszeres évadot. Ezen kívül jó pár sok milliós városban tartanak egy-két produkciót évadonként. Ennyire van igény. Hiába nézünk fensőbbségesen, az opera európai műfaj, az öreg kontinensen se vert gyökeret például a baseball. Ennek ellenére, igenis van amerikai opera-hagyomány, a Metropolitan nem hiába utazta be évtizedeken keresztül legkiválóbb produkcióival a nagyvárosokat. Saját komponistáik és műveik is akadnak szép számmal, melyek nem mindig jutottak el hozzánk.
Gian Carlo Menotti ugyan Észak-Olaszországban született és hosszú élete végig olasz állampolgár is maradt, tizenhét éves korától az USA-ban élt, pályája itt bontakozott ki. Igazi operai polihisztor volt, egyszerre zeneszerző és szövegíró, rendező és fesztiválalapító. Bármihez is nyúlt, gondosan ügyelt rá, hogy mindig a közönség nyelvén szóljon. Kompozíció befogadhatók, librettói (legjelentősebb talán élettársa, Samuel Barber Vanessája) izgalmasak. Első operáját, Amelia bálba megy címmel Reiner Frigyes mutatta be 1937-ben Philadelphiában, de egy évvel később már a MET is műsorára tűzi. A sikeren felbuzdulva a színház művet rendel az ifjú szerzőtől, A sziget istene azonban 1942-ben csak négy előadást ér meg. Menotti – Toscanini pártfogoltja – közben az NBC, a nagy olasz karmester zenekara számára rádióoperát komponál. A vénkisasszony és a tolvaj 1939-ben szólal meg először. A zeneszerző korán felismerte kora technikai vívmányát, és annak jelentőségét, hogy így mekkora közönséghez tud szólni. Menotti ugyancsak az NBC-től kapott megbízást az első televíziós opera elkészítésére. A komponistának állítólag nem sok minden jutott eszébe, de amikor egy esős novemberi napon a Metropolitan Múzeumban sétált, sokáig időzött Hieronymus Bosch egyik remekműve, A napkeleti bölcsek imádása előtt. A kép eszébe juttatta a saját gyerekkorát, amikor öccsével a Mikulás nélküli olasz kisvárosban éjjel a három királyokat várták. A gyermekek fantáziája életet lehelt a történetbe: Gian Carlo kedvence a fehér szakállú agg Menyhért volt, testvére Gáspárt szerette a legjobban, aki szerinte süket volt és egy kicsit hülye. A zeneszerző, aki mindig maga írta operái szövegkönyvét is, lázasan munkához látott, hiszen a december 24-i bemutató egyre közeledett. Az énekesek alig néhány nappal az adás előtt kapták meg a kottát, a hangszerelésbe Samuel Barber is besegített végül.
Az alig háromnegyed órás gyerekopera története igen egyszerű. Betlehem környékén szegényes kunyhójában él édesanyjával Amahl, egy béna lábú pászorfiúcska. Miután a gyermek olyakor füllent, a mamája nem hiszi el, hogy egy hatalmas fényes csillagot látott. Lefekvés után kopogás veri fel a családot. Az anya nem hisz Amahlnak, amikor az három kincsekkel megrakott királyt lát az ajtóban. Pedig a fiú igazat mondott, a három fáradt napkeleti bölcs éppen náluk kíván megszállni. Elmesélik útjuk célját és megmutatják a kincseket, amit a kisdednek szánnak. Amahl megosztja a királyokkal életének tragédiáját, annyira szegények, hogy még a bárányaikat is eladták, most koldulni készülnek. Éjjel az anya végső kétségbeesésében megpróbál lopni a kincsekből, de rajtakapják. Amikor Menyhért megérti, hogy a bűnt csak gyermekéért követte el, nekiadja az aranyat, az anya nem fogadja el, sőt ő is küldeni akar valamit a kis Jézusnak. Miután semmijük sincs, Amahl a mankóját ajánlja fel. Csoda történik, a fiú járni kezd. Most már maga kísérheti el a királyokat Betlehembe és személyesen adhatja át szerény ajándékát.
A megható, egyszerű nyelvezeten és zenével megírt történet 1951 szentestéjén azonnal utat talált az emberek szívéhez. A televízióadást 35 csatorna sugározta USA-szerte, becslések szerint több mint 5 millióan látták. Elképesztő szám! Nemzeti operánkat, a Bánk bánt valószínűleg még nem látták élőben ennyien az 1861-es ősbemutatója óta. Az adást, mely ma is megtekinthető, sokszor ismételték a tv-ben, s újabb felvételek is készületek belőle. Ahogy Németországban minden decemberben előkerül a Jancsi és Juliska, úgy szedik elő Amerika-szerte az Amahlt. Nem feltétlenül a nagy színházak, kis zenekarral, vagy akár egy zongorával számtalan helyen, olykor iskolai tornatermekben is előadják fél-amatőr szereplőkkel ezt a karácsonyi operát.
