Különleges fricskával kezdte a 2014-es Richard Strauss emlékévet a Bayerische Theaterakademie, amikor opera mesterképzős vizsgaelőadásnak a Salomét választotta. Ugyanis nem a Münchenhez több szállal kötődő német muzsikus operáját mutatták be, hanem a francia Antoine Mariotte azonos szövegre készült művét. Kevés hányattatottabb sorsú komponistát és zenedrámát ismerünk. Hiába tanult zenét az ifjú Mariotte (1875 – 1944), apja halála után tengerésznek adták. Egy Távol-keleti útja alatt olvasta Oscar Wilde Saloméját, elhatározta, hogy operát ír belőle. Édesanyja betegsége miatt hazatért, majd a lyoni konzervatóriumban zongorát tanított, s közben nekilátott a Salomé komponálásának. 1905 végén jutott el hozzá a hír, hogy egy bizonyos Richard Strauss is megzenésítette a drámát. Mint ismeretes a drezdai ősbemutató világszenzáció volt. Mariotte megkereste Oscar Wilde örökösét, aki megvételre ajánlotta a jogok egy részét. Ehhez azonban a konzervatóriumi fizetése kevésnek bizonyult. Strauss és kiadója, Fürstner eközben kizárólagos jogot szereztek a szöveg megzenésítésére. Egyáltalán nem árt érdekükben, hogy bárki konkurálhasson azzal a zenedrámával, melyre a drezdai premier másnapján mindegy félszáz jelentette be igényét. Mariotte elkészült operáját 1908-ban elfogadta a lyoni színház. A francia szerző Berlinbe utazott, hogy tárgyaljon Fürsterékkel és Strauss-sal, akik végül engedékenynek mutatkoztak, engedélyezték a Salomé bemutatóját, de csak egyetlen szezonra, s szerzői jogok felét a kiadó és Strauss kapta. A teljes zenekari anyagot pedig a széria után át kellett adni a kiadónak, akinek jogában állt megsemmisíteni azt. Az 1908-as lyoni premier után Romain Rolland közvetítésével sikerült elérni, hogy Fürstner engedélyezze a francia Salomét. Nyilvánvalóan belátta, hogy nem fog útjában állni Strauss remekművének. 1910-ben néhány kisebb francia színházban (Nancy, Le Havre, Marseille) adták elő, aztán Genf, Prága és Párizsban a Theatre lyrique, 1919-ben pedig a párizsi Opera is előadta, de hamarosan eltűnt a repertoárból. Majdnem száz év szünet után 2004-ben Neustrelitzben (németül), 2005-ben Montpellier-ben félig szcenírozva került színre Mariotte operája. Az utóbbi előadásból cd is készült. Ősszel pedig az írországi, ritkaságokat játszó Wexfordi Fesztivál tűzi műsorára. Martotte sikeres, de boldogtalan emberként halt meg. Hiába vezette az orleans-i konzervatóriumot, sőt az Opéra Comique-ot is, művei még életében a feledés homályába merültek.
A Saloméval kapcsolatban az első kérdés az, hogy mennyiben különbözik Richard Strauss remekművétől. Ugyanaz a szöveg, noha a német és a francia nyelv különbsége meghatározza a zeneiséget is. Míg Strauss újító volt és zenedrámájából a zseni szelleme süt, ez Mariotte-ról nem mondható el. A francia operából, – melynek szövegváltozatát is a zeneszerző jegyzi – kimarad a politikai háttér, sem a zsidók, sem a nazarénusok nem bukkannak fel. Heródiás is sokkal kevésbé jelentős figura, a hangsúly a három főszereplőn, Salomén, Heródesen és Jochanaanon van. Nehéz lenne Marioette egyedi stílusáról beszélni. Zenéjén számtalan hatás érződik. Elsősorban Debussyt említik, de hát melyik francia komponistára nem hatott a Pelleas a bemutatóját követő évtizedekben? Felismerhető Mariotte egyik mestere, Vincent d’Indy hangja is. Különös, hogy az ő legfontosabb operájának, az Idegennek is központi motívuma a magány és a meg nem értettség, ami Salomét is körüllengi. Az énekbeszédet csak ritkán szakítják meg kisebb áriaszerű részek, s olykor előkerül a keleti kolorit is, melyben oly sok francia komponista (többek között Massenet, Delibes, Saint-Saëns) lelte örömét. A mű hangulatos nyitánnyal indul, de legizgalmasabb részei – ahogy Straussnál is – a Hétfátyoltánc, illetve a hangulatfestő kórussal kísért Zárójelenet. A francia operai hagyományoknak megfelelően Salomé a csábító mezzo (mint Delila vagy Massenet Heródiása), Heródes és Jochanaan pedig basszus illetve bariton.
A péntek esti telt ház a Prinzregententheater csak részben köszönhető annak, hogy müncheniek kíváncsiak Mariotte zenéjére. A Bayerische Theaterakademie vizsgaelőadásain hatalmas ígéreteket ritkán lehet felfedezni, (talán Valer Barna-Sabadus volt az egyetlen az elmúlt években, aki Hasse Didonéjában már megmutatta oroszlánkörmeit) de kiválóan képzett zenei-színházi magabiztossággal rendelkező jó énekesből annál többet lehet látni. Kovalik Balázs kettős minőségben – az opera mesteriskola vezetőjeként és rendezőként vett részt a produkcióban. Noha egy vizsgaelőadásról beszélünk, a színházi körülmények és a megvalósítás profizmusa egyenértékű volt egy rendes színházi bemutatóéval. Kovalik Salomé története ma játszódik, de Angelika Höckner egyes jelmezeivel visszautal a bibliai időkre. A címszereplő nem egy elkényeztetett júdeai hercegnő, hanem egy álmaiba menekülő, megrontott lelkű fiatal lány. A cselekmény dupla idősíkon játszódik, időnként feltűnik a gyermek Salomé, egy sikkes kis belerína, aki ki van szolgálva mostohaapja pedofil vágyainak. Valószínű már gyermekkorában megtört a lány élete, álmai nem teljesültek, nagydarab, előnytelen alakú nővé serdült Salomé, akinek Hétfátyoltánca már nem különleges egyszeri rítus, hanem mindennapos rutin. Tolószékes anyja tehetetlenül nézi a szeme láttára lejátszódó mindennapi erőszaktételt. Antal Csaba egész színpadot behálózó rafinált fém lépcsőrendszert tervezet, melyet megszakít egy bárpult, egy hálószoba, egy nappali és egy balett terem. Ebben az égben induló és a pokolban végződő labirintusban kergetőznek a szereplők. Salomé számára a próféta, a tiszta férfi szavai jelenthetik a megváltást, de miután már gyermekkorában szexuálisan zaklatták, számára nem létezik más kifejezésmód, mint az aktus. Naraboth is csak a lány testét akarja. Jól tudja ezt Salomé, és azért, hogy kettesben maradhasson Jochanaannal, egy szimulátor-programmal fizet az ifjú szíriainak. Miközben a hercegnő a prófétát csodálja, Naraboth magáévá teszi a videó játék Saloméját. Kovalik szokásához híven, napjaink problémáit feszegeti rendezésében, melyek elől el lehet szemérmesen fordulni, de attól még léteznek. Nemcsak az operáról van víziója, hanem minden egyes apró részletet kidolgoz. Rendezése kiáltvány egy el-embertelenedő, kommunikáció-képtelenné váló társadalomhoz.
Az előadás főszereplői kész énekes-színészek, ha nem is hang nagybirtokosok, de számukra megfelelő szerepkörben bármelyik német színházban megállják a helyüket. Az előadás motorja Anna Maria Thoma Saloméja. A fiatal mezzoszoprán győzi hanggal és lélekkel a hosszú szerepet (aki nem énekel kevesebbet, mint Strauss hősnője). Saloméja hatalmas belső energiával rendelkezik, egyszerre áldozat és hóhér, kiszolgáltatott lány és férfiak vágyain uralkodó nő. Heeyun Choi sokat fejlődött tavaly nyár óta. A koreai bariton meg tudja jeleníteni a próféta hitét, s amikor véres holttestként visszatér, egyetlen keserédes mosolyával a halál csábítását is érzékeltetni tudja. Eric Ander az előző vizsgán fantasztikusan nagyot alakított a Solaris című kortárs operában. Heródes szerepe közel sem kínál izgalmas feladatot. Ander hosszú vörös reverendájában Logeként cikázott a színpadon. Végül undorodva lőtte le Salomét, amikor rájött, hogy a próféta miatt örökre elveszítheti játékszerét. Az ifjú szíriait a szép tenorral rendelkező, de még útja elején járó Ingyu Hwang énekelte. Vele ellentétben a szinesbőrű Idunnu Münch Heródiásként a színpad tetején, tolószékbe kényszerítve is megmutatta, hogy nagy energiák laknak benne, melyeket remélhetőleg a jövőben nagyobb szerepben fog tudni megmutatni. Az Apród szintén pármondatos szerep. Nadja Steinhardt NDK-s titkárnőként egy monitoron keresztül nézi végig Naraboth szenvedését. Amikor a katona öngyilkos lesz, rezignált arccal ülve marad a kanapén. „Meghalt a barátom.” – mondja közönyösen, majd elnyomja a cigarettáját. Ebben a mondatban és a gesztusban a 21. század elejének teljes nyomora megtalálható.
A növendékeknek hatalmas szerencséjük, hogy Kovalik Balázs mellett Ulf Schirmer személyében olyan karmesterrel dolgozhatnak, akivel abszolút biztonságban közlekedhetnek Mariotte csöppet sem egyszerű zenéjében. A vizsgák állandó közreműködője a Bayerische Rundfunk. Ennek egyik előnye, hogy egy profi zenekarral dolgozhatnak a fiatal énekesek. Emellett a Theaterakademie előadása a bajor rádió teljes médiatámogatását is élvezi. Így a Salomé második előadása március 6-án fél 8-tól élőben megtekinthető a BR honlapján, majd fél éven keresztül visszanézhető az archívumból. Akit érdekel az operaritkaság, ne hagyja ki!
Fotó: T. A. Schaefer
