Astafiewa asszony pöre – Ma este szakértők előtt táncok
Astafiewa Szerafina a klasszikus idomokkal megáldott orosz táncosnő május tizenkilencedikén érkezett Budapestre s magával hozta a Bethuliai zsidót. Az Operaház közönségének mutatta be a szilaj és hevesvérű Juditot, abban a pozitúrában, ahogy Holofenest mámorba táncolja. A tánc keleti, izzó és vad, s az Operaházban eddig ötször nézte meg a publikum. A hatás különböző volt s a siker vagy sikertelenség egyik fő oka föltétlenül az lehetett, hogy Astafiewa asszony toilettje állítólag az orientális stílus kedvéért mindössze egy lenge övre és egy ékszerre szorítkozott. Egy kiváló és érdemes színházi kritikus, dr. Béldi Izor meg is támadta ezért a produkcióért s kissé erős szavakkal méltatta a keleti táncot. Azt írta, hogy szemérmetlen, fölháborító tánc, amely csak a férfiak fiziológiai érdeklődésére számít. Astafieva nagyon zokon vette a szigorú kritikát és most a magyar bíróság útján keres megoldást. Kicsit borsos összeget követel a sérelemért: százezer koronát. Keresetében, melyet dr. Landler Ernő budapesti ügyvéd útján nyújtott be a törvényszékhez, ezt mondja a megbántott táncosnő:
Tisztelettel alulírott férjem után grófné vagyok. A világhírű orosz császári balett-karnak voltam legutóbbi időkig prima-ballerínája és tizenkétezer rubel évi fizetésem volt. Jelenleg önállóan rendezek előadásokat az egész világon és az egész világsajtó osztatlan elismeréssel honorálta művészetemet. Mint művésznő és mint grófné a legelőkelőbb társadalmi körökkel vagyok érintkezésben. Bizonyítani tudom, hogy több millióra rúgó vagyonom van és nem kenyérkeresés, hanem egyedül és kizárólag a művészet iránti ellenállhatatlan rajongásom az, ami a színpadhoz köt. Mint művésznő tudom, hogy mi a kritika. Tisztelem és becsülöm a kritika szabadságát s akár ha a magam személyéről is van szó, annak akármilyen forrásából való kinövéseit meg tudom érteni. Ami azonban egyik magyar sajtóorgánum részéről budapesti vendégszereplésem alkalmából személyemmel kapcsolatban kritika jogcímen velem történt, az ellen már mint művésznő is, de meg oltalomra szoruló nő is és úgyis mint előkelő társadalmi állású grófné,kénytelen vagyok a bíróság oltalmát a törvény keretein belül igénybe venni. A Pesti Hírlap idecsatolt május 21-ikiszáma cikket közöl rólam, amely engem személyemben és művészetemben súlyosan becsmérel. A kritika szerint – és itt szó szerint idéz a kereset – meztelen orgia a produkcióm, amely nem művésze csak spekuláció a férfiközönség fiziológiai érdeklődésére s így feltétlenül rendőri beavatkozást kíván.
A művésznő fölemlíti, hogy a világ legnagyobb lapjai a Times-től a Figaró-ig a legnagyobb megértéssel, elismeréssel írtak róla. Ez azonban semmi, mert minden lap úgy vélekedhet a művészetéről, amilyen az egyéni gusztusa. De azt már nem hallgatja el sem mint világhírű táncművésznő, sem mint előkelő társadalmi állású grófné, hogy úgy állítsák őt a társadalom elé, mint akire a közerkölcsiség nevében fölhívandó a rendőrség figyelme.
Ismeri az új sajtótörvényt! Abban reménykedik hát, hogy a bíróság oltalmat fog nyújtani neki és elégtételt szerez neki, nemcsak a vagyoni, de az erkölcsi kárért is. (…) Az Operával az volt a megállapodása, hogy a szezon végégi minden este négyezer korona tiszteletdíjat kap a cikk folytán egyetlen hétre korlátoztatott a föllépés. Ezenkívül elesett egy amerikai turnéról, ami kétszázezer korona kár: ennyit kínált ugyanis egy newyorki impresszárió a kritika megjelenése előtt, de a megjelenés után elállott a szerződés perfektuálásától. Mindazonáltal csak százezer korona kárigény kíván érvényesíteni. (…)
A bíróság Astafiewa Serafina kérelmének helyt adott, tegnapra tűzött ki tárgyalást és Landler Ernő dr. előterjesztésére ma estére rendelte el a bírósági szemlét. Szakértők Molnár Viktor nyugalmazott államtitkár, Faludi Gábor, a Vígszínház igazgatója és Márkus László, a Magyar Színház főrendezője lesznek, akik ma délben tizenkét órakor már el is tették a szakértői esküt. A bíróság – dr. Liszay Árpád és a három szakértő – meg fogja nézni a ma esti előadást az Operában, hivatalos szóval, kiszállnak a szemle helyszínére.
Eddig ez az első eset nálunk, hogy a magyar bíróság fölveszi a színikritikusok pápaszemét. (…) A különös publikum, amely ma az Opera székeit el fogja foglalni, előre lámpalázat okoz a művésznőnek. Ma akarja ellejteni a legdrágább táncát. Százezer korona! Ennyi pénzt, ha jól emlékszünk, Salome sem követelt a meztelen keleti táncért. Pedig Heródes is tehetős férfi volt ám…
A Nap, 1914. június 4-i cikkét az eredeti helyesírással közöljük
