Torre del Lago éppen olyan ismeretlen apró olasz fürdőváros lenne a Ligur-tenger partján, mint Montignoso vagy Tellaro, ha a világhír felé induló Giacomo Puccini nem szeretett volna bele 1891 nyarán. A zeneszerzőnek annyira megtetszett azonban a hely, melyet nem csak a tenger, hanem a Massaciuccoli tó is határol, hogy végül 1899-ben megvásárolta és átalakíttatta azt a házat, mely napjainkban Villa Puccini néven emlékmúzeum.
Ha Luccában, a komponista szülőházában a látogatót nem tölti el szent borzongással a hely szelleme, ez Torre del Lagoban már közel sincs így. A villa és a kert ma is a család, illetve az általuk üzemeltett alapítvány kezében van, s a napjainkban látogatható földszint nem sok változáson esett át Puccini 1924-es halála óta. A múzeumot még a komponista egyetlen fia, Antonio alakította ki, jelenleg pedig Simonetta Puccini, a zeneszerző unokája gyámkodik felette. Ötnyelvű audioguide segítségével barangolhatjuk be a szobákat a téliesített verandától a shopként funkcionáló garázsig – ahol az eredeti fapolcokon még ott sorakoznak a maestro kedvelt autóinak gumiabroncsai. A szobák – szerencsére – nincsenek teljesen felújítva, a málló, megfakult tapéták híven őrzik a korabeli hangulatot. A falakon a Puccini fotók, festmények mellett számtalan a komponistának dedikált kép sorakozik eredeti keretben, festői rendetlenségben. A vitrinekben pedig különféle emléktárgyak sorakoznak, melyeket a zeneszerző kapott neves személyektől. Néhány fontos levél mellett itt olvashatjuk azokat a cédulákat is, melyeken a beszédképességétől megfosztott nagybeteg komponista utoljára érintkezett a külvilággal. Ha magyar vonatkozású emlékek után kutatunk, sikerrel járhatunk. Puccini zongoráján valóban ott áll a nagyra becsült pályatárs, Lehár Ferenc dedikált fotója. A világhírű szoprán, Maria Jeritza szintén több fényképen látható. Puccini először 1894-ben, a Manon Lescaut pesti bemutatóján járt Budapesten. Ekkor dedikálta fotóját Arthur Nikisch-nek, az előadás karmesterének. A magyar relikviák sorát egy ezüst babérkoszorú zárja, melyet az olasz szerző Hűvös Iván (a képcédulán tévesen Iven de Huvos) nevű magyar kollégájától kapott.
A ház legmeghatóbb szobája az a társalgó, ahol ma is áll az a rozzant pianínó, melyen a legszebb Puccini melódiák születtek. S a kis szoba másik felében ott a híres kártyaasztal, ahol a barátok játszottak, így biztosítva a zeneszerzőnek a munkájához szükséges alapzajt. A nagyon is hangos és életteli kártyacsaták biztosították számára az életszagú ellenpontot, miközben Mimi és Cso-cso-szán halálát öntötte zenébe. Egyszerre bizarr és megható az a fiúi gondolat is, hogy Puccinit a házban helyezték végső nyugalomra. Így a szecessziós kis kápolnává alakított szoba falának másik oldalán áll az örökre elnémult zongora.
Párszáz lépésre a villától, a tó partján található az a szabadtéri színpad, ahol a Torre del lagói Puccini Fesztivál előadásait tartják. Először 1930-ban rendeztek itt operaelőadást, Giovacchino Forzano librettista és Pietro Mascagni kezdeményezésére. Többszöri megszakítás után, 1990-re készült el a ma is működő 3200 férőhelyes szabadtéri színpad, a Teatro al Aperto. Az idei – hatvanadik – fesztiválon a Pillangókisasszony, a Bohémélet, a Turandot és a Triptichon látható július 25 és augusztus 30 között. Világsztárok ritkán látogatják a rendezvényt, helyettük az olasz énekesek élmezőnyével lehet itt találkozni. Aki a közelben jár, és autentikus Puccini élménnyel szeretne gazdagodni, ne hagyja ki Torre del Lagót!
