„A német romantikus opera nem tudott magyar földön gyökeret verni. Ezt tömören így illusztrálhatjuk: a Nemzeti Színház és az Operaház műsorán mindössze tíz romantikus szerzőnek tizennyolc dalműve szerepelt, száz év alatt összesen hatszáz és egynéhány előadással. Ebből ötszáznál is többet foglalt el a Bűvös vadász, a Márta, A windsori víg nők és a Zampa, tehát négy zeneszerzőnek négy műve, a többi csekélyszámú előadás megoszlik tizennégy dalmű között.” – állapította meg Sebestyén Ede 1937-ben a budapesti operajátszás történetéről írott munkájában. (A statisztikát tovább rontja az a tény, hogy Ferdinand Hérold, az egykor oly népszerű Zampa komponistája francia volt…) Ha ehhez hozzátesszük, hogy az 1937 óta eltelt csaknem nyolcvan évben néhány Bűvös vadász és Windsori víg nők előadáson kívül csak a Márta többszöri felújításai képviselték a német romantikus repertoárt, valóban egyet kell értenünk Sebestyénnel.
Pedig a Bűvös vadász magyarországi karrierje nem indult rosszul. Nem sokkal az 1820-as berlini ősbemutató után, 1825-ben színre került Kolozsvárott, Pályi Elek fordításában. A bűbájos vadász címmel Szeged, Szabadka, Pécs és Székesfehérvár után 1827-ben érkezett Pestre. A Nemzeti Színház már 1838-ban műsorára tűzte a „tüneményes nagy Dall-játékot” Felbér Máriával (Agatha), Éder Lujzával (Annuska), Erkel Józseffel, nemzeti zeneszerzőnk öccsével (Max) és Szerdahelyi Józseffel (Kaspar) a főszerepekben. Weber operáját többször felújították, s összesen 72 előadást ért meg 1884-ig.
A frissen megnyílt Operaház az első évadjában, 1885. január 22-én, Ormai Imre fordításában vitte színre A bűvös vadászt. Ekkor Ottokár: Láng Fülöp, Kuno: Szendrői Lajos, Agatha: Turolla Emma, Annuska: Komáromi Mariska, Kaspar: Ney Dávid, Max: Gassi Ferenc, a Remete: Tallián János, Kilián: Dalnoki Béni volt. Kisebb megszakításokkal, évi néhány előadás erejéig egészen 1909-ig játszották a darabot. Érdekesség, hogy a kiváló basszista, Ney Dávid 1905-ös haláláig váltótárs nélkül adta a sötét vadászt. A többi szerepben sokan bemutatkoztak huszonöt év 53 előadása alatt. Agathát énekelte Rotter Gizella, Seyler Leona, Schiff Etel, Kaczér Margit, Krammer Teréz, Ambrus Zoltánné, Annuskát Kordin Mariska, Gábos Nelly, Eibenschütz Johanna, Bárdossy Ilona (akinek ez volt az operaházi bemutatkozása), Payer Margit, Roemer Karola és Szoyer Ilonka, Kaspart 1905-től Szendrői Lajos, majd egyszer Erdős Richárd, Maxot Pauli Richárd, Stoll Károly, Szirovatka Balta Károly, Arányi Dezső, Kertész Ödön, Gábor József és Déri Jenő. Az előadásokat 1903-tól Benkő Henrik, 1909-ben Márkus Dezső vezényelték.
Az Operaház történetének egyik legviszontagságosabb periódusában, tízévnyi szünet után 1919. október 9. újították fel Weber operáját Ábrányi Emil és Ferenczi Frigyes fordításában, Dalnoky Viktor rendezésében, de még mindig a múlt századi díszletekben. Az előadást ifj. Ábrányi Emil vezényelte, aki ezzel a produkcióval kezdte meg igazgatói működését, Ottokárként Farkas Sándor, Kunóként Ney Bernát, majd Palló Imre, Agathaként Medek Anna és Palay Matild, Annuskaként Hajdú Ilona és Kruÿswÿk Annie, Kasparként Venczell Béla, Maxként Pilinszky Zsigmond, Remeteként Lakatos Sándor és Komáromy Pál, Kiliánként Toronyi Gyula lépett színpadra. A produkció három év alatt tizenkétszer ment, 1920-tól Anthes György rendezésében, Szikla Adolf vezényletével. 1922. december 7-én az Operaház által üzemeltetett Városi Színházba került át a produkció, itt tizennégyszer ment. Az egyik 1923-as előadáson lépet először operaszínpadra Székely Mihály a Remeteként.
Weber halálának centenáriumán, 1926. június 5-én Márkus László állította színpadra A bűvös vadászt „zseniális leleményességekkel tarkítva a Farkasverem jelenet ördöngös kísértetjárását”. A szereposztás nem sokat változott a korábbihoz képest. Pusztay Sándor (Kuno), Halász Gitta (Annuska), Kálmán Oszkár (Kaspar), Székelyhidy Ferenc (Max) voltak újak. Az előadások közül hármat Rékai Nándor vezényelt, egyet pedig Felix Weingartner.
A bűvös vadász utolsó operaházi felújítására 1936. november 29-én került sor, Weber születésének 150. évfordulója apropóján. Ekkor Lányi Viktor fordította újra a darabot, a díszleteket és a jelmezeket Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán tervezték, az előadást Nádasdy Kálmán rendezte és Ferencsik János (majd 1939 után Berg Ottó) vezényelte. A kritika lenyűgözve állt a biedermeier kort idéző színpadra állítás előtt, külön kiemelték a szellemes díszletet, melynek keretét „A német erdő” adta. Ottokárt Palló Imre, majd Hámory Imre, Kunót Lendvai Andor és Jámbor László, Agathát Báthy Anna, Rigó Magda, Dobay Lívia és vendég Maria Müller, Annuskát Réthy Eszter, Ladányi Ilonka és Gyurkovics Mária, Kaspart Kálmán Oszkár és Vitéz Tibor, Maxot Rösler Endre, Laurisin Lajos és néhányszor a világhírű Set Svanholm, a Remetét Székely Mihály és Koréh Endre, végül Kiliánt Hámory Imre énekelte. 1942-ben több új szereplő mutatkozott be a produkcióban: Csóka Béla (Ottokár), Komáromy Pál (Kilián), Warga Lívia (Agatha), Szabó Ilonka (Annuska), Fodor János (Kaspar) és Littasy György (Remete). Ez a Bűvös vadász széria 1944. március 3-ig, 26 előadást ért meg. Weber operája összesen 96 előadást ért meg az Operaházban. A világháború után csak egyszer láthatta a pesti közönség a művet, a drezdai Semberoper 1977-es vendégjátékán. Az előadást Erhard Fischer rendezte, Siegfried Kunz vezényelte, Maxot a jeles Wagner-tenor, Reiner Goldberg énekelte.
