Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Magyarok az Arénában

Magyarok az Arénában

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

 A neves olasz tenor Giovanni Zenatello érdeme, hogy Verdi szültésének centenáriumán egészen különleges helyszínen, a Verona főterén évszázadok óta kihasználatlanul álló 25 ezer férőhelyes Arénában először rendeztek operaelőadást. Természetesen – már akkor is – az Aida került színre. Ma, amikor a nyári fesztiválokra és a szabadtéri előadásokra az évadok természeteses meghosszabbításaként gondolunk, nehéz elképzelni, milyen szokatlan ötlet is volt ez akkoriban. Az 1913-as megnyitón és az első évad további hét előadásán maga Zenatello énekelte Radames szerepét. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, a követező évadban tíz estén a Carmen volt műsoron. Aztán jött a világháború és 1915 és 1918, valamint 1940 és 45 között hallgattak a múzsák az évezredes kőrengetegben. A lassan évszázados hagyomány ma is él, az idei fesztivál, ami néhány napja kezdődött, már a 89-dik.
Verona ugyan nem a magyar művészek jelentős állomása, de azért érdemes végignézni, kik léptek fel az elmúlt évtizedekben, az Arénában. A sort egy „tiszteletbeli magyar”, a Verona szülötte Sergio Failoni (1890 – 1948) nyitja. Failoni Milánóban debütált karmesterként 1921-ben, majd 1928 és 1948 között a budapesti Operaház meghatározó dirigense volt.  Az Arénában meglepő módon a Parsifallal (!) mutatkozott be 1924-ben, majd ugyanabban az évben vezényelte az Andrea Chénier-t is, 1925-ben Rossini Mózesét és a Giocondát, 1932-ben Az álarcosbált, 1933-ban a Lohengrint, 1938-ban a Tannhäsert. A II. világháború után visszatért, és 1946-ban négy Traviatát és hat Aidát vezényelt, ez volt Mario del Monaco bemutatkozása Radamesként. A következő évadban már nem lehetett jelen, amikor New York-i felfedezettje, Maria Callas berobban az olasz operaéletbe, Giocondaként. Az 1938-as Tannhäsert – bizonyára Failoni ajánlatára – Oláh Gusztáv rendezte, Vénuszt pedig Némethy Ella énekelte a három előadásban.

Majdnem két évtizedes szünet után bukkanunk a veronai krónikában magyar névre, 1957-ben Nádasdy Kálmán rendezte a Carment parádés szereposztásban, Fedora Barbieri, Franco Corelli, és Ettore Bastianini főszereplésével. Ezután a „disszidensek évtizedei” következtek, kizárólag hazánkat elhagyott énekművészek léptek fel Verona csillagos ege alatt. A nagyszerű tenor, Kónya Sándor 1963-ban négyszer énekelte legendás szerepét, a Lohengrint, az Olaszországban letelepedett Kozma Lajos 1970-ben Händel Messiásában éneket, majd 1976-ban Edgardót a Lammermoori Luciában, Peskó Zoltán 1982-ben hat Otellót vezényelt Vladimir Atlantov, Kiri te Kanawa és Piero Cappuccilli főszereplésével. Ez az előadás szerencsére már hozzáférhető dvd-n, ugyanúgy, ahogy Maron Éva 1984-es bemutatkozása a Tosca címszerepében. A művésznő később Turandotként tért vissza, 1988-ban és 1995-ben. Budai Lívia 1988-ban három Amnerist énekelt, Ács János pedig 1993-ban egy Traviata előadást vezényelt.

- hirdetés -

Az utóbbi években két mezzoszopránt látott vendégül Verona, Komlósi Ildikó 2006-ban a Gioconda Lauráját és a Parasztbecsület Santuzzáját énekelte, 2008-ban Carment, 2010-ben pedig Amnerist. Tavaly debütált Ulbrich Andrea Azucenaként, idén július 9-től hét előadásban a Nabucco Fenenájaként mutatkozik be.

Az Arénában az operák táncbetétei mellett időnként néhány balettet is bemutatnak. A Rómában élő jeles koreográfus, Milloss Aurél két művét is játszották, 1948-ban a Bolerót, 1954-ben egy balett-eseten szerepeltek koreográfiái. Susanna Egri, aki több mint 60 éve Torinóban él és alkot először 1969-ben táncosként debütált, majd pár év kihagyással, 1982-től a mai napig az ő koreográfiájában kerül színre az Aida balettbetétje. Szintén az Aidában, Ugo dell’Ara-változatában táncot 1969-ben együtt a magyar táncélet akkori két meghatározó férfitáncosa: Fülöp Viktor és Róna Viktor. Kovács Rozália a milánói Scala balerinája 1972-ben Cranko Rómeó és Júliájában a Három cigánylány egyikét, Judith Eger a Bejárt-együttes tagja, 1975-ben a IX szimfóniában lépett fel. Az Aidában sorra léptek fel magyar táncosnők: Pongor Ildikó 1982-ben, Szőnyi Nóra 1983-ban, Balogh Adrienne 1990-ben és Volf Katalin 1994-ben. Vámos György 1993-ban az Aréna hatalmas színpadára alkalmazta saját Spartacus koreográfiáját.
Meglepő módon egyetlen magyar vonatkozású zenekari estre is sor került, a Rádiózenekar Lehel György vezényletével 1970 nyarán koncertet adott Verona „téli színházában”, a Teatro Filarmonicoban.
Az Aréna honlapja megtekinthető itt.

Előző cikkOpera ABC – Faust
Következő cikkPetrovics tanár úr

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X