Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Falstaff az Operaházban

Falstaff az Operaházban

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az Otello 1887-es, tehát a milánói ősbemutató után mindössze tíz hónappal később színre került nagy sikerű bemutatója után nagy űr keletkezett a hazai Verdi játszásban. Az olasz komponista legnépszerűbb darabjai maradtak csak az Operaház játékrendjén. Hosszú pangás után az 1910-es évek közepén gróf Bánffy Miklós és Hevesi Sándor leheltek új életet az elaggott produkciókba. Ekkor újították fel a Rigolettót, A trubadúrt, a Traviatát, Az álarcosbált, az Aidát és az Otellót. A többi Verdi operát nem adták. Mint oly sok mindenben, a nagy olasz zeneszerző szélesebb hazai megismerésében is Radnai Miklós igazgató volt a fáklyavivő. Neki köszönhető, hogy tetemes – harmincnégy évnyi – késéssel, 1927. május 27-én végül Lányi Viktor műfordításában megszólalt a Falstaff. A magyarországi bemutatót Fleischer Antal vezénylete, az előadást Márkus László rendezte, s a díszleteket is ő tervezte. A címszerepben a kor legnagyobb baritonja, Palló Imre lépett fel, Fordot Farkas Sándor, Fentont Somló József, Alicét Halász Gitta, Annuskát Tóth Erzsi, Mrs. Quickly-t Bársony Dóra énekelte. Meglepően egységes és megdöbbentően unalmas végigolvasni a mindenkori Falstaff előadások kritikáit. Más darabokkal ellentétben itt a sajtó folyamatosan azonos véleményen van. Már a kezdeti időkben felismerik Verdi utolsó operájában a remekművet, és csak a legnagyobb tisztelet hangján írnak róla. Dicsérik az előadást, elsősorban Márkus „Shakespeare-i ihletésű rendezését”. Meglepő módon éppen Palló Imre az, akinek alakításával némi fenntartást fogalmaztak meg. A ránk maradt felvételei alapján valóban pont Falstaffként nehéz elképzelni őt. Ennek ellenére alakítása később beérett, s a szerepet egészen az 50-es évek végig (tehát több mint három évtizeden keresztül) megtartotta. A szakmával ellentétben a közönség nem lett egyből a darab elkötelezett híve. A május bemutató után még négyszer került színre az évadban, majd a következő években csak egy-két előadást tudtak tartani belőle, 1936-ig. Sergio Falioni 1928-ben vette át a darabot, hatását még az 50-es években is emlegetik. Két új Annuska mutatkozott be az évek során: Medák Sári, aki később Anja Silja menedzsere lett és a pályakezdő Orosz Júlia; Budánovits Mária Meg és Quickly szerepét is énekelte. Két világhírű bariton is vendégszerepelt a címszerepben: Giacomo Rimini és Mariano Stabile.

Három év szünet után 1939. március 14-én újította fel az operaház a Falstaffot. Az előadást természetesen Failoni vezényelte, az új díszleteket Oláh Gusztáv tervezte, az előadást Rékai András rendezte, akinek addigi legjobb munkájaként említik a kritikusok. A címszerepet még mindig Palló birtokolja, Ford Hámory Imre, Fenton Sárdy János, Alice Dobay Lívia, Annuska Tamás Ilonka, Quickly Gere Lola volt. Az előadásokat később Ferencsik János vette át, 1951-ben pedig Mario Rossi vezényelte háromszor, de Failoni egészen 1947-ig szívesen vezénylete Verdi remekét. A produkció pár év „háborús szünetet” kivéve egészen 1954-ig műsoron volt. 1947-ben fefrissítették a szereposztást, ekkor állt be Maleczky Oszkár (Ford), Fehér Pál majd Gera István (Fenton), Raskó Magda (Annuska) és Németh Anna (Quickly). Két vendég-együttes is járt az Operaházban, 1942-ben a firenzei Teatro Comunale társulata, – olyan sztárokkal, mint Mariano Stabile, Francesco Albanese és Fedora Barbieri – 1952-ben pedig a berlini Komische Oper hozta el három estére Walter Felstenstein rendezését.
Orosz Júlia, Raskó Magda, Sándor Judit és Tiszay Magda
1955. novemberében két szereposztásban újította fel a vígoperát az Operaház. Mikó András korai rendezése „megtartotta Rékai András tablóit, csak a magánjeleneteteket változtatta meg.” A díszleteket Fülöp Zoltán, a jelmezeteket Márk Tivadar, a táncokat Horváth Margit készítette. Mindkét szereposztást Kerekes János vezényelte. Palló Imre mellett egy fiatalember debütál a címszerepben, Palócz László. Fordot Maleczky Oszkár és Radnai György, Fentont Gera István és Remsey Győző, Alicét Orosz Júlia és Dobay Lívia, Annuskát Házy Erzsébet és Gáncs Edit, Quickly-t Németh Anna és Tiszay Magda énekelte. Két évvel később új főszereplők mutatkoztak be: Hámory Imre (ezúttal Falstaffként), Bartha Alfonz (Fenton), Balogh Éva m.v. (Alice) és Hankiss Ilona (Annuska). A produkció 1960-ig ment.
Mikó András második Falstaff rendezésének premierje 1966. február 13-án volt. Ez az az előadás, mely többször leporolva egészen a 90-es évikig látható volt. Díszleteit és jelmezeit Makai Péter tervezte, az előadásokat Ferencsik János és Oberfrank Géza, majd Kórodi András vezényelték. A szereposztás a világ bármely dalszínházában lefogadható lett volna. Falstaffként Melis György és Radnai György, Fordként Faragó András és Sebestyén Sándor, Fentotnént Bartha Alfonz és Mátray Ferenc, Aliceként Déry Gabreilla és Ágai Karola, Annuskaként Erdész Zsuzsa és Andor Éva, Quickly-ként Komlóssy Erzsébet és Szirmay Márta váltotta egymást. Tíz éven keresztül futott az előadás, úgyhogy mindössze kétszer lépett fel benne vendégművész: 1968-ban Tito Gobbi, 1974-ben pedig Berdál Valéria. A többi előadáson az kizárólag eredeti szereposztások művészei léptek fel. Ennél nagyobb dolog egy olyan együttes-operával, mint a Falstaff nem történhet. 1977-ben mutatkozott be egy teljesen új szereposztás, Lamberto Gardelli betanításában: Sólyom-Nagy Sándor, Patricio Mendez, Berkes János, Sudlik Mária, Pászthy Júlia és Jablonkay Éva. 1980-ig Giuseppe Patané és Medveczky Ádám is vezénylete a darabot. A 200. előadáson ünnepelte Melis György operaházi tagságának 30. évfordulóját. A színház centenáriumi újranyitását követően 1985 februárjától játszották újra a Falstaffot. Az előadásokat ekkor Erdélyi Miklós vezényelte. A címszerepet ismét Melis György és Sólyom-Nagy Sándor alakította, Ford Patricio Mendez és Kovács Pál, Fenton Berkes János és Bándi János, Alice Sudlik Mária majd Andor Éva, Annuska Pászthy Júlia és Farkes Katalin, Quickly Jablonkay Éva majd Komlóssy Erzsébet volt. 1988 júniusában újabb életet leheltek a produkcióba. A szereposztás élén változatlanul Melis György állt, Ötvös Csaba, Gurbán János és Póka Balázs énekelte Fordot, Gulyás Dénes és Laczó András Fentont, Kukely Júlia és Csavlek Etelka Alicét, Murár Györgyi és Pánti Anna Annuskát, Farkas Éva és Mészöly Katalin Quickly-t, az előadásokat Nagy Ferenc és Oberfrank Géza vezényelte.
A II. felovnás fináléja, 1985, fotó Mezey Béla
A Falstaff budapesti előadás-történetében új fejezetet nyitott a korán elhalt, Gonzálezné Horváth Veronika nevével fémjelzett Budapesti Nemzetközi Énekverseny, melyben a 90-es évek végén egy-egy opera főszerepeiben mérkőztek meg a fiatal művészek, hogy aztán a nyertesek egy új produkció kész előadásában is szerepelhessenek. 1997 januárjában a nem igazán látványos verseny-szerepeket tartalmazó Falstaff zsűrijének elnöke Fedora Barbieri volt. Ősszel az Operaházban „Gianfranco de Bosio Vámos László filmje és alapgondolata szerint vitte színre a darabot, tisztelegve a nagy magyar rendező emléke előtt.” A szép gondolat a gyakorlatban sajnos nem sokat jelentett, az előadást tulajdonképpen Fehér András rakta színpadra, a fent jelzett holt és félholt urak helyett. Előbb Veronában mutatták be a produkciót, aztán 1997 októberében a ráérő verseny győztesek Pesten is eljátszhatták szerepeiket Ötvös Csaba és Kálmándi Mihály mellett. A négy előadást Kocsár Balázs vezényelte, a díszleteket Csikós Attila, a jelmezeket Nica Magnini tervezte. Tanulságos megnézni tizenötév távlatából, hova jutottak a fiatal művészek. Uehara Masitoshi (Fenton), Cinzia Rizzone (Alice), Michaela Stanicu (Annuska), és Paola Rossi (Quickly) idén már sehol sem lép fel. Milena Josipovic (Meg) nagyobb olasz színházakban énekel kisebb szerepeket, Dan Paul Dumitriescu pedig a bécsi Staatsoper tagja. Október 11-én és 12-én két szereposztásba vette át az Operaház az olasz nyelvű  Falstaff produkciót, melyet Medveczky Ádám és Kocsár Balázs vezénylete. A címszerepben Sólyom-Nagy Sándor és Ötvös csaba, Fordként Kálmándi Mihály és Busa tamás, Fentonként Kovácsházi István és Mukk József, Aliceként Csavlek Etelka és Cinzia Rizzone, Annuskaként Kertesi Ingrid és Péter Anikó, Quicklyként Sánta Jolán és Wiedemann Bernadett mutatkozott be. Az együtteshez később csatlakozott Gregor József, Káldi Kiss András, Pelle Erzsébet és Kukely Júlia, Kovács Annamária és Sudlik Mária, valamint Kovács János karmester. A produkció csak két évet élt meg az Operhaázban, aztán 2002 januárjától az Erkel Színházban került színre, felfrissített szereposztással. Gregor József mellett új volt Kiss Péter (Fenton), Bazsinka Zsuzsanna és Rálik Szilvia (Alice), Péter Cecília, Herczenik Anna és Keszei Bori (Annuska) és Mészöly Katalin (Quickly). Végül 2004 tavaszán, négy előadás erejére ismét az Operaházban volt látható a Falstaff, az utolsó április 11-i előadás volt a 293-dik.
Nyolcvanöt év alatt kis megszakításokkal szint állandóan műsoron volt a Falstaff. Ehhez képest az alig háromszáz, nagyon alacsony előadásszám. Úgy tűnik, Verdi késői remeke, a mai napig nem lett itthon közönség-kedvenc. Minden bizonnyal elsősorban a hatalmas énekes-egyéniségek legendás alakításainak – generációk számára Melis Györgynek – köszönhető, hogy a mű Pesten életben tudott maradni.
 Fotók: Operaház Archívum

- hirdetés -
- hirdetés -

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X