Mocsári Károly zongoraművész annak idején számtalan nagyhírű versenyen végzett kimagasló helyen. A most első alkalommal megrendezésre került Cziffra György Zongoraversenyen a zsűritagok közt foglalt helyet. Tapasztalatairól, a zongoristák közt hódító trendekről, illetve a verseny nyújtotta lehetőségekről is beszélgettünk vele.
– Mint egykori Cziffra Ösztöndíjas, gondolom, megtiszteltetésként érte, hogy Ön is részt vehetett a Cziffra György Zongoraverseny zsűrijében. Hogyan tekint vissza a versenyre?
– Abból a szempontból mindenképp eltért a mostani verseny a többitől, hogy nem szabtunk különböző szabályokat, szigorú elvárásokat a versenyzők elé. Mindenki a saját belátása, józan ítélőképessége alapján dönthette el, hogy jelentkezik-e rá. Sem a diploma, sem valamilyen ajánló nem volt kitétel. Mindezek után nagy meglepetésként ért, hogy a jelentkezők kilencven százaléka megfelelt a verseny színvonalának, a szellemiségére nem hozott szégyent. Hiszem, hogy maga Cziffra György sem csóválná a fejét, teljes mértékben elégedettséggel töltené el őt a zsűri által meghozott eredmény.
– Fiatal zongoristaként Ön is számtalan zongoraversenyen indult, tehát nem idegen Öntől a versenyek hangulata. Hozhat komoly változást egy hasonló mértékű versenyen szerzett első, második, vagy harmadik hely a zongoristák életében?
Akár tetszik, akár nem, a versenyek ösztönző lényege a karrier beindítása. Egy-egy versenyre a közvélemény is jobban odafigyel, ez pedig nem elhanyagolható szempont egy pályakezdő zongoraművész pályakezdésekor.
– 1985-ben Ön a Cziffra Alapítvány versenyét nyerte meg. Az elmúlt évtizedek hoztak egyfajta változást a zenészek felkészülési módjában?
– Nem gondolom, hogy lenne komolyabb eltérés a mostani és a régebbi zongoristák készülése között. Inkább a külsőségekben figyelhető meg némi változás, például, hogy látszik egyes trendek, divatok térhódítása. Ezek is inkább a külsőségekben hagynak nyomot. Sok kínai zongorista utánozza mostanában Lang Langot, a mimikáját, gesztusait másolják. Ugyanakkor azt vallom, hogyha valakinek még nincs meg a saját stílusa, nyugodtan merjen utánozni, kezdetben az még nem olyan nagy probléma. Emlékszem, az én időmben mindenki Cziffrát, Horowitzot koppintotta.
– Hány éves korig érdemes versenyezni?
– Ha valaki 25-26 éves koráig nem indít be egy karriert, az idő előrehaladtával sokkal nehezebb dolga lesz. Megtörténhet, hogy a későbbiek sem hozzák meg számára a sikert. A komolyzenei világ meglehetősen kegyetlen, azt kell, hogy mondjam, minél fiatalabb valaki, annál jobban kihasználható.
– Mindig a legjobb marad?
– Nem feltétlenül. Bár a tapasztalatom azt sugallja, hogy a tehetséget akárhogy nem lehet elnyomni, és sokszor csak idő kérdése, mikor robban be valaki és kerül a figyelem középpontjába.
– A külföldi karriert elindíthatja egy itthon szerzett győzelem? Milyen súllyal bírnak a világ zenei életében a magyarországi versenyek?
– Sajnálatos módon az itthoni eredményeket külföldön nem nagyon jegyzik. Rangjánál fogva kivételt képez ez alól a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny, arra jóval több figyelem hárul. A Cziffra György Zongoraverseny ösztönzőleg hathat a díjazottakra, bátorságot, lendületet kaphatnak tőle, hogy nyugodtan elmerjenek nagyobb versenyeken is indulni. Különben a versenyt kiváló ötletnek tartom, nagy jövő jósolok neki.
