A Debreceni Ünnepi Játékok keretében augusztus 8-án látható a Kossuth téren, a Nagytemplom előtti színpadon a Mária evangéliuma. A rockopera rendezőjét, Juronics Tamást, és a nem mindennapi látvány megálmodóit, Benedek Mari jelmeztervezőt és Cziegler Balázs díszlettervezőt kérdeztük az előadásról.
Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi darabja a téma komolyságát illető operai kompozíciós igénnyel készült, ennek megfelelően a színpadi megvalósítását el lehet vinni a kortárs operák felé, magyarázza Juronics Tamás, a rockzene viszont beidézi az olyan elődöket, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, és megengedi, sőt kívánja a játékosságot. A mesélő, János apostol dalai narratívájukban egy koncerthez hasonlatosak, teszi hozzá.
Ebből a különleges kettősségből Cziegler Balázs egy kortalan világot teremtett. A díszlettervező számára az elsődleges inspirációt a közel-keleti ókori építészet jelentette, ám az archaikus formákat a hétköznapokból ismerős építkezési állványokkal ütköztette, ami szándékai szerint egyszerre emeli el a történetet és teszi a közönség számára átélhetővé. A nyerseségükben, takarás, festés nélkül használt alumíniumállványok nem csupán praktikusak, hiszen azokra lámpákat lehet szerelni, vagy el lehet rajtuk helyezni a szereplőket, avat be a nagyon is gyakorlati műhelytitkokba, de több síkot nyitnak meg a nézőknek. „Megidézik a rockkoncertek külsőségeit, ugyanakkor a szakralitásra is utalnak. Összességében egy kortalan világ létrehozására törekedtem, ahol egyensúlyban van múlt és jelen, amelyben autentikusan játszható el Mária és Jézus története, de a 21. századi embereknek is ismerős” – foglalja össze gondolatmenetét a tervező, akivel már többször dolgozott Juronics Tamás. Benedek Marival azonban ez volt az első közös munkája a rendező-koreográfusnak.
„Míg Balázst azért választottam, mert volt vele tapasztalatom, és a két korábbi produkcióból kiderült, tökéletesen értjük egymás gondolatait, Mari felé a kíváncsiság vitt. Ő tervezte 1991-ben a Mária evangéliuma ősbemutatójának a jelmezeit, és úgy éreztem, számára is érdekes kihívás, hogy harminc évvel később, ahhoz képest egy egészen másféle rendezői szándékhoz, és pályájának egy másik szakaszában fogalmazza meg, mit jelent neki ez a történet. Egy nagyon izgalmas alkotói folyamaton mentünk keresztül mindketten” – árulja el Juronics Tamás, aki a végeredményre a bátor jelzőt használja.
„A színház a jelen művészete, ennek megfelelően én is a jelenben, a történetet magamon keresztül átszűrve reagálok egy darabra. A Mária evangéliumánál is evidencia volt, hogy a vizualitást a mából, a 21. századból közelítem meg. Sokfélét terveztem, sokféle módon közelítettem egy-egy darabhoz, akkor is, ha nem először találkoztam vele” – magyarázza Benedek Mari, ám gyorsan hozzáteszi, hogy ilyenkor sosem az jutott eszébe, hogy szándékosan valami mást tervezzen. Akik látták a Madách színházi ősbemutatót, biztosan emlékeznek az archaizáló, barokk festményeket idéző jelmezekre. A szakralitás azonban, hangozzék bármilyen paradox módon, a LantArt Produkció előadásának hétköznapi, ha tetszik, profán ruháin is megjelenik. „Jól látod – erősít meg Benedek Mari –, hiszen a mindennapok közegének vizualitását ez jellemzi. A darab műfaja, a rockopera, ami szinte hívószó, szabad asszociációra inspirál. Harminc éve Michelangelo Pietàja, Leonardo Utolsó vacsorája, reneszánsz, barokk tablók hatottak rám ihletően, és freskószerűen láttam a történet vizualitását. Most, sok beszélgetés, elmélkedés és kreatív vita után, de Tamással egyetértésben, máshonnan közelítettem. A 21. századi evidenciák és az ember felől, ennek megfelelően az látható a színpadon, ami körülvesz bennünket, amihez közünk van.”
A produkció két szereposztásban, a műfajok és a darabbal kapcsolatos tapasztalat tekintetében is sokfelől érkező művészekkel készült el. Mivel a Mária evangéliumát eddig Győrben, Kaposváron és Budapesten láthatták a nézők, a rendező-koreográfuson kívül kevesen vannak, akik az összes lehetséges relációban látták a rockoperát. Vajon ő lát az alakításokban különbségeket? „Nagy vonalakban természetesen nem, mert a próbafolyamatot együtt csináltuk végig, nem próbáltunk külön. Közösen beszéltük meg a szerepíveket és jutottunk el kompozíciókig. Ebben a tekintetben egyetlen előadásról és egységes felfogásról beszélünk. Ugyanakkor nyilvánvalóan van személyes vonatkozása is az alakításoknak, hiszen az adott karaktereket a színészek a saját személyiségükön átszűrve teremtik meg, ennek megfelelően másféle árnyalatokkal gazdagítják a figurákat, esetlegesen más motívumokat erősítenek fel. Sanyi (György-Rózsa Sándor – a szerk.) nem csak ebben a darabban játszotta többször Jézust, ráadásul a külseje szinte predesztinálja erre a szerepre. Dénes (Kocsis Dénes – a szerk.) Jézusában a fiatalos hév és nyitottság jelenik meg, ráadásul nemrég töltötte be a harmincharmadik életévét, így a szerep pont jó időben találta meg őt. Niki és Barbi (Füredi Nikolett és Bordás Barbara, akik Máriát alakítják – a szerk.) gyermeket nevelő szülők, ezért az anyaságot és Mária belső útját is elég hasonlóan intenzitással képesek megélni.”
Akivel viszont még Juronics Tamás sem látta az előadást, az a produkcióban először a debreceni közönség előtt színpadra lépő Földes Tamás: „Johnny már játszotta korábban Jánost, maga a darab, a szerep tehát nem új a számára. Egy nagyon komoly, tapasztalt művészről beszélünk, aki már néhány próbával képes volt személyiséget tenni a karakter mögé. Az életkora miatt pedig egyfajta bölcsességgel gazdagítja János figuráját.” A szerep a rendező szerint egyáltalán nem könnyű. „Összetettségét az adja, hogy narrátorként nem csupán önkontrollal elmeséli a történetet, de időnként abba belép, és érzelmektől, indulatoktól vezéreltetve az események aktív részesévé válik. Johnny emberi mélysége különleges módon üt át ezeken a pillanatokon.”
Juronics Tamás a Mária evangéliuma színreviteléhez a zenei dramaturgián keresztül közelített, ám volt számára még valami, amit alapvetőnek tekintett. Az, hogy a szakrális témát, a hit igazságát a szereplők valóságosságával emelje ki: hogy az emberi érzelmeket mutassa meg, hiszen a mű „egy Mária” történetét, Istennel való viszonyát, a párkapcsolatát, az anyává válását, a gyermekének az elvesztését meséli el, amelyek a mi hétköznapjainkban is jelen lévő, ezáltal átélhető kérdések.
A Mária evangéliuma produkciót különleges, egyúttal szakrális helyszínen, a debreceni Nagytemplom előtt felállított szabadtéri színpadon egyetlen alkalommal láthatják legközelebb az érdeklődők, 2022. augusztus 8-án. Máriát Bordás Barbara, Jézust György-Rózsa Sándor alakítja, Heródes szerepében Novák Péter lép színre, Jánosként pedig Földes Tamás debütál az előadásban. Most is élő zenei kísérettel szólal meg a mű, közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara és énekkara Medveczky Szabolcs vezényletével, valamint a Szegedi Kortárs Balett.
