„Pillantásodban nem tükröződik saját boldogságom” – ez a mondat is felcsendül a 2022-es HERBSTGOLD Fesztivált indító, egy 12 éves szerző életkorát megcáfoló, szenvedélyektől perzselő vígoperájában szeptember 11-én. A „kedves papa”, Haydn operettnek, tehát nem operának titulálta „fia”, Wolfgang Amadeus Mozart Bastien és Bastienne című daljátékát.
Úgy tartják, hogy a darabot a titokzatos bécsi csodadoktor, Franz Anton Mesmer otthonában adták elő, és a francia filozófus Jean-Jacques Rousseau egyfelvonásos, Le devin du village – A falusi jövendőmondó című vígoperája alapján született.
Mozart német verziójában a varázsigéket halandzsázó Colasban Mesmer vonásait véljük felfedezni, a darab az idilli pásztoréletet éljenzi. Talán a legborzalmasabb, ami szerető embertársainkkal történhet, ha kihűl szerelmük. Bastien megcsalja Bastienne-t és a felszarvazott rettenetesen szenved. Colas varázsló azonban egy emberséges trükkel a fiatalok segítségére siet, és a szerelmesek minden féltékenységük ellenére újra egymásra találnak. Pontosan ilyen és ehhez hasonló témák bűvölték el mind az udvari, mind a polgári köröket, és valószínűleg így van ez ma is. Főleg, ha a fiatalos szenvedéllyel játszó társaság, a Barucco Ensemble, Angello Pollak, Amélie Hois és Artyom Wasnetsov adja elő a darabot, amelyet Heinz Ferlesch karmester és a Carolin Pienkos-Cornelius Obonya rendezőpáros irányítanak.
Ritkaságnak számítanak az opera bizonytalanságokkal teli világában, „de ha egyszer bekövetkeznek, annál erősebb a hatásuk: azokról a lenyűgöző pillanatokról van szó, amelyek beleégnek az agyba. Amikor Juan Diego Flórez Nemorino románcát énekli, ilyen pillanatokról beszélhetünk” – szólt a kritika a Bécsi Állami Operaházban színpadra vitt Donizetti-opera, a Szerelmi bájital előadásáról. Szeptember 16-án Juan Diego Flórez az Esterházy-kastélyban lép fel: énekesi szempontból szinte minden belefér a programba a Schubert-daloktól Jacques Offenbachig, Rossinitól Pucciniig és Massanet-ig, nem megfeledkezve a közkedvelt dél-amerikai slágerekről, amelyeket az operaénekes saját gitárkísérettel ad elő: a vokális zene ünnepének lehetünk tanúi.
A gitár áll a szeptember 17-i koncert központjában, mely egyben tisztelgés Django Reinhardt, a géniusz Selmer-gitárművész művészete előtt, aki saját fejlesztésű játéktechnikájával bebizonyította, hogyan lehet a manuális korlátokat magasfokú virtuozitássá és kifejezőkészséggé változtatni. A francia gitárművész, Biréli Lagrène, a Biréli Lagrène Quartet & Friends és a Janoska Ensemble közös játéka feledhetetlen estét ígér.
Szombaton, 18-án délelőtt a zongoráé és Schiff András zongoraművészé a főszerep, aki szólistaként és karmesterként is közreműködik a koncerten. Felcsendül Haydn D-dúr szimfóniája, melynek partitúrájára 1795-ben saját kezűleg írta rá a mester, hogy „a 12., amit Angliában komponáltam”. A valószínűleg otthon, az Esterházyaknál komponált, de csak Párizsban bemutatott 11. (D-dúr) zongoraverseny a híres Rondo all’Ungherese betéttel a mester kedvenc versenyművének számított. Ezt a darabot és Bartók a svájci nagyiparos, Paul Sacher megbízásából, 1939-ben Svájcban megszületett Divertimentóját a komponista legutolsó, Európában írt művét hallhatja a közönség. Este Várdai István csellóművész veszi át a stafétabotot, aki az ukrán származású karmester, Oksana Lynivvel és az általa alapított Ukrán Ifjúsági Szimfonikus Zenekarral érkezik. Csomagjukban Zoltan Almashi Sinfoniettája, amelyet Camille Saint-Saëns a-moll csellóversenye követ, végezetül pedig felcsendül Antonín Dvořák Újvilág szimfóniája.
