Szeptember 16-25. között másodjára rendezik meg hazánk egyetlen online színházi seregszemléjét, az eSzínház Fesztivált. Cikksorozatunkban bemutatkoznak az előadások, amelyeket 9 napon át egyedi jeggyel vagy bérlettel is megnézhetnek az érdeklődők.
- Mary és Max – a Bethlen Téri Színház, a Manna és a Tünet Együttes közös előadása az eSzínház Fesztivál keretében.
Mary egy ausztrál kislány, nyolcéves. Csúnyának hiszi magát, a társai csúfolják, az iszákos anyja azzal traktálja, hogy csupán baleset volt az, hogy megszületett. Mary azonban nyitott, figyelmes és nagyon szeretne végre valakit szeretni. A (nem létező) véletlen pedig úgy intézi, hogy éppen Max nevére mutat rá a New York-i telefonkönyvben, és ír neki egy levelet.
Max középkorú, és még Marynél is többet tud a magányról. Pánikrohamokkal és evési kényszerrel éli az életét (majd később Asperger-szindrómával diagnosztizálják). Kényszeresen szed szemetet az utcán, majd dobozolja be a lakásában. Válaszol Mary levelére, és ezzel mindkettejük életében megjelenik a remény, hogy megtalálták egymásban azt a barátot, akire vártak.
Részlet a színlapról:
„Kedves Néző!
Szeretnénk neked elmesélni egy elég szép történetet, ami kábé arról szól, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, milyen rondának vagy szerencsétlennek születtünk, hol élünk és mennyi pénzünk van, de mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megért minket és törődik velünk.
Addig is minden jót:
Grisnik Petra (Mary), Gőz István (Max), Zsigó Anna (dramaturg), Horányi Júlia (jelmez), Rubik Ernő Zoltán (hang), Valcz Gábor (díszlet), Huszár Sylvia (produkciós vezető), Láng Zsuzsa (asszisztens), Valcz Péter (rendező)”
- Feljegyzések az egérlyukból – Az Exit Generáció előadása az eSzínház Fesztivál programjában
Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című kisregényéből készített előadás a sértett lelki világát mutatja be aprólékos módon. Az előadással alkotók az kívánják bemutatni, hogy a sértettség hogy zárja az embert egyre szűkülő körökön keresztül teljes magányba. Hogyan veszíti el a realitással a kapcsolatot és hogyan lesz a sértettség megélésén keresztül önmaga boldogulásának akadálya.
Mindez szürreális abszurd humorba csomagolva jelenik meg a színpadon. Így saját hétköznapi tragédiáinkon, viszonyainkon, társadalmi és személyes kapcsolatainkon, csak nevetni tudunk, amíg bele nem gebedünk. Az előadás készítői abban bíznak, hogy ha ezen folyamatokat kendőzetlenül megmutatják, már közelebb kerülünk ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket, mert ha valaminek kimondjuk a nevét már a hatalma sem akkora felettünk.
Az előadás megálmodói így vallanak: „Az a tapasztalatunk, hogy rengeteg feszültség, félelem, harag, gyűlölet feszíti a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünket, társadalmunkat és a nagyvilágot. Meggyőződésünk, hogy ezen indulatok hátterében, olyan mesterségesen gerjesztett feszültségek állnak, melyek valós traumákra, sérelmekre épülnek. Azt gondoljuk, ma talán minden korábbinál fontosabb átgondolni helyzetünket és legalább kísérletet tenni arra, hogy átlássunk azon sérelmeinken, amelyeket generációról generációra adunk tovább.”
Dosztojevszkij művét Mikó Csaba dolgozta át, az előadást Farkas Ádám rendezte, a színpadon Porogi Ádám, Mikola Gergő, Lábodi Ádám, Dankó István és Nagy Katica látható.
