A világzene egyik legkülönlegesebb és legsokoldalúbb együttese, a Söndörgő 2020-ban ünnepelte 25. születésnapját. A közel három évtized alatt a világ számos színpadán állt már a zenekar, amely nemcsak a tradicionális délszláv, valamint balkáni népzenék kimagasló előadójaként, de más zenei műfajokba elkalandozó, egyedi kollaborációiról is híressé vált. A Söndörgőt természetesen a Fesztivál Akadémia Budapest is fellépő művészei közé választotta. Az idei program kapcsán Eredics Áronnal, az együttes vezetőjével beszélgettünk – és nosztalgiáztunk.
– Milyen szálakon kötődsz Katihoz és Barnabáshoz?
– A Söndörgő felől indul ez a régi, baráti kapcsolat. Egészen pontosan Eredics Salamonnak, Sali öcsémnek köszönhetjük, hogy megismerkedtünk Katival és Barnabással. Akik követnek minket, tudhatják, hogy Sali mint furulyás barokk zenét is játszik, ezzel kezdte a zenei tanulmányait, illetve a pályáját. Talán 15 évvel ezelőtt volt először, hogy Sali együtt koncertezett Katiékkal, tulajdonképpen innen ered az ismeretség. Mivel Barnabásék tudták, hogy Sali népzenét is játszik – akkor már a Söndörgőben –, meghívták a zenekart is az akkori fesztiválra, ami hatalmas élmény volt nekünk. Igazán nagy muzsikusok között játszhattunk, akkor még élt Kocsis Zoltán is…Egyrészt mindig is nagy vágyunk volt, hogy ezeket az embereket testközelből is megismerjük, másrészt nem titkolt dolog a Söndörgő kapcsán, hogy a kezdetektől keressük a kapcsolatot a klasszikus zenével is, részben az első zenei tanulmányaink miatt. Máskülönben pedig használjuk is ezt a fajta zeneiséget. Úgy érezzük, hogy a mi zenénkben is benne van a klasszikus előadásmód, így mindig is szerettük volna ezt a kapcsolatot ténylegesen megteremteni.
– Mi az, ami nagyon megragad téged a Fesztivál Akadémia által megteremtett világban?
– Az egész Fesztivál Akadémia nagyon jó példája a nyitottságnak, amiről azt gondolom, hogy nem feltétlenül jut eszébe mindenkinek, amikor a műfajok közötti átjárásról van szó, ami, ahogy említettem, a Söndörgő esetében egy jellegzetesség. Csodálatos, amikor sokféle zenész és zenei stílus, illetve műfaj össze tud kapcsolódni! A külföldi útjainkon, amikor mindenfelé jártunk a világban, láttuk, hogy léteznek olyan fesztiválok, ahol a szervezők kinyitják a kapukat, és a közönségnek is megmutatják, hogy igenis vannak kapcsolódási pontok a különféle zenei műfajokban. Emiatt is tartom olyan nagy dolognak, amit Kati és Barnabás a Fesztivál Akadémiával elindított Magyarországon. Egyedülálló mindaz, amit ők képviselnek, ezt fellépő zenészként és a közönség soraiban ülve is megtapasztalhattam. Az ilyen fajta kamarazenei fesztiválok egyébként azért különösen érdekesek, mert azok a zenészek, akik részt vesznek a programban, többféle dologban is kipróbálhatják magukat, ezáltal nagyon egyedi produkciók születnek. A Söndörgővel egy ilyen kollaborációra készülünk az idei fesztiválra is.
– Milyen együttműködésről van szó pontosan?
– A zseniális norvég hegedűművésszel, Vilde Franggal és a Kelemen Kvartettel fogunk játszani a zárókoncerten. Nagyon izgatottan várjuk ezt az estét, hiszen a hamarosan megjelenő új lemezünkről fogunk bemutatni egy kifejezetten erre az alkalomra készült művet. Gyakorlatilag ez egy ősbemutató lesz.
– Ha jól értem, a Fesztivál Akadémia összességében egy teljesen egyedi kulturális jelenség Magyarországon.
– Azt hiszem, hogy ezt így nyugodtan ki lehet jelenteni. Jelenleg elég kevés példa van itthon ilyen zenei megmozdulásokra, de úgy látom, sokan gondoljuk követendőnek ezt az irányt, ami nagyon biztató. Kati és Barnabás kimagasló szaktekintéllyel rendelkezik, ezáltal lehetőségük van arra, hogy a legnevesebb művészeket hívják meg a Fesztivál Akadémiára, így olyan rangos eseményt tudnak létrehozni, ami nagy sikernek és népszerűségnek is örvend. Az ő nyitottságuk reményeim szerint egyre szélesebb körben elterjed majd, és idővel talán a Fesztivál Akadémia által képviselt értékek egyre erőteljesebben jelennek meg más kezdeményezésekben is. Mindenképp úgy gondolom, hogy ez a folyamat már elkezdödött, hiszen számos, hasonló jellegű felkérést kapunk a Söndörgővel az utóbbi időben.
– A különböző műfajok találkoztatásában mit tartasz alapvetően fontosnak?
– Maga a zene az elsődleges és természetesen a minőség. Ha ez stimmel, a műfaj másodlagossá válik egy együttműködésben.
– Fel tudnál idézni egy emlékezetes pillanatot a Söndörgő és a Fesztivál Akadémia közös múltjából?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert mindazt, amit a Fesztivál Akadémián évről évre átélünk, fontos emlékként raktározzuk magunkban, tehát nem könnyű kiválasztani egyetlen, különleges momentumot. Inkább azt emelném ki, hogy mennyire megdöbbentő mindig megtapasztalni a Katival és Barnabással való együttmuzsikálások során azt a fajta muzikalitást, amit mi is képviselünk. Olyan érzés ez, mintha mindig is együtt zenéltünk volna. A találkozásainkat – még ha nem is olyan sűrűek, mint szeretnénk – mindig onnan tudjuk folytatni, ahol előtte abbahagytuk. Van tehát egy közös szál, ami összeköt minket zeneileg.
Egyébként a fontos koncertpillanatok és a különleges koncerthelyszínek mellett a zárókoncertek utáni bulikra és örömzenélésekre is nagyon jó visszaemlékezni – mert hogy ezen a fesztiválon ilyen is van. Összességében elmondható, hogy a nézők előtt zajló programokra is jellemző egy laza közvetlenség, nemcsak az a fajta, kicsit távolságtartó hangulat, ami többnyire egy nagy koncerttermi előadás sajátja.
