A filmkritika egyik alapvetése, hogy mindent, amit a vásznon látunk szándékoltnak feltételezünk, vagyis nemcsak azt tekintjük az alkotók döntésének, hogy a színészek mit és hogyan mondanak vagy csinálnak, hanem például a háttérben látható, esetleg a szereplők keze ügyében hagyott dolgokat. A képzőművészeti filmes utalások pedig Disney-meséktől a krimikig számos műfajban megtalálhatóak. Mutatjuk!
Tőrbe ejtve: Az üveghagyma
A Netflix egyik legnézetebb filmje volt januárban a Daniel Craig főszereplésével készült Tőrbe ejtve: Az üveghagyma című krimi. Az Agatha Christie-féle történetmesélést felelevenítő filmben egy excentrikus milliárdos – Edward Norton – szigetére érkezik 12 ember, hogy részt vegyen egy nyomozós játékban. A fiktív rejtély azonban hamarosan valódi gyilkosságokat eredményez. Ebben a feszített és sztárokkal gazdagon megszórt közegben talán nehezebb volt felfigyelni a hanyagul elhelyezett műalkotásokra. Kivéve természetesen Leonardo Mona Lisáját, amire gondosan felhívták a figyelmünket, sőt, a történetben is fontos szerepet játszott.
Pedig maga a műgyűjtemény is megmutatta tulajdonosa valódi arcát. A hirtelen meggazdagodott, de a művészet területén teljesen fogalmatlan, viszont magabiztos tuskó, akit az alkotók hírneve érdekel, mert ez a saját státuszát erősíti. Elkápráztathatja vele a barátait. „A birtok, a ház és a műalkotások mind azt voltak hivatva jelezni, hogy „gazdag, önző seggfej” – nyilatkozta az Artnet News-nak a film látványtervezője, James Carson.
Amit talán a legtöbben kiszúrtak, az egy fordítva elhelyezett Rothko. Az 1961-ben készült 207-es számú festménynek ráadásul még az alcíme is elárulná a helyes irányt: Vörös sötét kéken, sötét szürke alapon. (Igaz, ez a malőr a profikkal is megesik.) Szintén szembetűnő helyre tették Matisse Ikarosz című festményét. A mániákus milliárdos fürdőszobájának falát díszíti, szemközt Degas Abszint (1875–76) című alkotásával.
A minden szinten túlzó kollekcióban felfedezhetjük Picasso Csendélet kővel (Still Life With Stone -1924), Klimt Aranyhalak (1902), Hockney Nichols Canyon (1980), Basquiat In This Case (1983) és Mondrian Composition No. II, pirossal és kékkel (1929) című képeit. Emellett számos olyan alkotás is helyet kapott a grandiózus gyűjteményben, amit a produkció dizájnerei hamisítottak valamelyik híres művész stílusában. Ezzel utalhattak arra, hogy maga a milliomos is csak egy csaló, egy zseni utánzata, vagy arra, hogy képtelen megkülönböztetni a valódi művészetet a hamisítványtól.
Ha eljön Joe Black
Szintén a főszereplő jellemének árnyalására használták a festményeket a Ha eljön Joe Black című filmben, ahogy arra a Gyere velem kiállításra! – oldal szerzője felhívta a figyelmet. Az 1998-ban bemutatott filmben Bill Parrish (Anthony Hopkins) szintén egy milliomos üzletembert alakít, esetében azonban épp ellenkezőleg működnek az alkotások, mint az előző példánkban.
A műveket arra használták „főképp, hogy jelezzék, milyen típusú ember a főszereplő – azaz Bill Parrish egy világlátott, előkelő ember volt, aki értékelte az élet finomabb dolgait, így a műalkotásokat is. Például amikor Bill az igazgatói tanácshoz szól, egy csodás élénk színű műalkotás van mögötte, míg a tanács tagjai mögött egy unalmas, fapadlós fal van. A művészeti háttérnek köszönhetően Bill egy dinamikus, haladó, előrelátó emberként jelenik meg, míg a tanács egy komor, „öltönyös bagázsnak” tűnik.” – írja az oldal szerzője.
Képtelen képrablás
A tavalyi év egyik szenzációja volt a Szépművészeti Múzeum Matisse-kiállítása. Az egyik itt bemutatott alkotás pedig Sandra Bullock egyik korai filmjének főszereplője volt. A Képtelen képrablásban egy kétbalkezes piti tolvaj (Denis Leary) azt hiszi, megcsinálta élete fogását, amikor elemel egy festményt egy titokzatos megbízó parancsára. A tervbe hiba csúszik, így ő és barátnője (Bullock) kénytelenek egy gazdag környéken meghúzni magukat pár napig, közben pedig összebarátkoznak a szomszéddal, akinek a hobbija a műgyűjtés…
A páros Henri Matisse Vörös nadrágos obaliszk című képével oldott kereket a sztori szerint. Arról pedig, hogy a kaland happy end lett a festmény számára is, bárki meggyőződhetett a Hősök terén, a mű ugyanis része volt a budapesti tárlatnak.
Stuart Little, kisegér
Némileg megkérdőjelezve a kezdőmondatunkat a leghíresebb filmes műalkotással kapcsolatos történet egy véletlen felfedezés, méghozzá egy magyar festményé. Berény Róbert régóta lappangó festményét karácsonyi filmnézés közben fedezte fel Barki Gergely művészettörténész.
Az Alvó nő fekete vázával című kép a Stuart Little, kisegér című film egyik jelenetének hátterében tűnt fel néhány pillanatra. A művészettörténész ezután a teljes stábot felkereste, hogy kiderítse, hol található a festmény, amiről a produkció dolgozói mind azt hitték, csupán másolat. Barki végül sikerrel járt és hazakerült a kép, amelyet a Virág Judit Galéria árverezett el akkor rekordnak számító 70 millió forintért.
A kis hableány
A meséknél maradva: tegye fel a kezét, aki emlékszik rá, hogy a kis hableány Vár rám a föld című dala közben látható egy festmény! És ki az, aki arra tippelt, hogy a Disney Stúdió perfekcionista rajzolói egy létező műalkotást komponáltak bele Ariel kincsei közé.
Büszkeség és balítélet
Nincs az az elegáns, történelmileg hű közeg, ahol egy ügyes rendező ne tudna elrejteni néhány ironikus utalást. Remek példa erre az 1995-ös Büszkeség és balítélet minisorozat, ahol az alkotók a háttéret a jellemzés eszközévé változtatták. A szereplők mögött festmények teszik idézőjelbe mondataikat, vagy adnak ironikus keretet a karaktereknek. A netherfieldi bálon Mr. Darcy egy hadvezért és lovát (hátulról) ábrázoló kép elől figyeli Elizát ugyanazzal a fennhéjazó tekintettel, mint a festmény alakja.
Mr. Collins lánykérésénél a tiszteletes feje fölött egy antik szerelmi idillt ábrázoló olcsó, színes festmény lóg, ami görbe tükröt tart az úriember amúgy is visszás szavai elé. A Bingley nővérek pedig egy-egy gyümölcskosárral a hátuk mögötti kandallópárkányon ecsetelik az első bál eseményeit, amiknek színei harmonizálnak a ruháikéval, így még jobban kiemelik azok színpompásságát, a többiekével szemben és kissé papagájszerűvé teszik őket.
