Jane Austen mindössze hat könyvvel tartja magát a legolvasottabb és leglelkesebb rajongótáborral rendelkező szerzők között, ráadásul úgy, hogy ezek a kötetek 200 éve születtek. Az írónő sikere azonban nem a közoktatásnak, sokkal inkább a könyvekből készült adaptációknak köszönhető, amik elindították a romantikus-kosztümös filmek és sorozatok reneszánszát. Mutatunk néhány remek feldolgozást – köztük egészen különlegeseket is – és elárulunk néhány hozzájuk kapcsolódó kulisszatitkot is.
Büszekeség és balítélet
A lavinát nyilvánvalóan a legendás 1995-ös Büszkeség és balítélet indította. A hazai kulturális értékek közvetítése és az irodalmi nevelés mellett számos érv szólt amellett, hogy a filmesek Austen műveihez nyúljanak. Az 1817-ben elhunyt szerző nemcsak a produkció készítésébe nem szól már bele, de a jogdíjakért sem fog jelentkezni, így ez egy költséghatékony megoldás. Ahogyan az is, hogy a helyben lévő, tökéletesen berendezett kastélyokat, kúriákat is hadrendbe lehet állítani. Előbb az angol közönség tapadt a tévékhez, hogy az akkor még alig ismert színészekkel készült feldolgozást végigizgulja, majd az angol filmgyártás a 1990-es évek végére felfedezte, hogy a legkelendőbb exportcikkük a kultúra.
Ezzel pedig kilőtt a kosztümös filmek népszerűsége – párhuzamosan Colin Firthével.
Kezdjük akkor az említett 1995-ös Büszkeség és balítélettel, amitől a korabeli konzervatív kritikusok nem voltak teljesen elragadtatva. A forgatókönyvírók ugyanis beiktattak néhány olyan jelenetet, amik nem szerepeltek a könyvben – mint a híres vízbe ugrós rész -, illetve állítólag túlszexualizálták a műveket. Valóban nehéz elképzelni, hogy Austen beleírta volna a regénybe a neglizsében pihegő Lydia és Wickham kettősét, akiknél a beállítás nem hagy kétséget afelől, mivel ütötték el az időt, amíg bujkáltak. De ez azért messze van a Bridgerton bármelyik szabadon választott 10 percétől.
Ebből a feldolgozásból és az eredeti regényből nőtt ki Helen Fielding Bridget Jones naplója, amely tavaly ünnepelte megjelenésének 25. évfordulóját. A szerző nemcsak a férfi főhős nevét kölcsönözte kolleginájától, hanem bevallottan a regény szerkezetének számos elemét. Ahogy az Austen mű a saját korának lenyomata, Bridget hétköznapjai is bepillantást engednek az 1990-es évek mindennapjaiba. A filmadaptációba pedig már maga Colin Firth is beszivárgott. Ezzel a lépéssel ugyanakkor meghiúsult a regény második részének egy történetszála, amikor Bridget interjút készít Colin Firth-szel. A második kötet egyébként szintén egy Jane Austen-mű fordulatait és történetszálát használta alapul. Ekkor a Meggyőző érvek volt a kiindulási pont a szerzőnek.
A feldolgozások egyébként a férfi főhős mellett a forgatókönyvírókon is osztoznak: az 1995-ös Austen-adaptációt is jegyző Andrew Davis segített Helen Fielding regényeit filmre adaptálni.
A Büszkeség és balítéletnél maradva találjuk a bollywoodi verziót Mátkaság és legényélet (Bride (!) and Prejudice) címmel. Ennek szinkronos verziójára a magyar csatornákon is rábukkanhatunk. A történet meglepően jól működik a kétezres évek közepi indiai közegben, hiszen itt a társadalmi szabályok közelebb álltak a regényben ábrázoltakhoz.
Ez nem jelenti azt, hogy az itt Lalita néven futó Elizabeth karaktere akár egy csipetnyit is veszített volna intelligenciájából, csípős nyelvéből vagy kritikus szemléletéből. Aiswarya Rai alakításában megvan minden, ami miatt rajongunk Lizzy karakteréért. A színésznő komolyan vette a szerepet, nemcsak a könyve ásta bele magát, de felszedett tíz kilót, hogy a karakter valóságosabb legyen, ne modellnek, hanem hús-vér nőnek tűnjön.
Sajnos nem sikerült hasonlóan karizmatikus Mr. Darcy-t keríteni mellé, viszont itt jobban érzékeljük a férfi karakter kívülállóságát, viselkedését könnyebb gőg helyett zavarnak értelmezni. A történelmi közeg, kastélyok és kosztümök helyett pedig kénytelenek vagyunk a dalokkal vigasztalódni – hiszen bollywoodi filmről beszélünk!
Egészen sajátos formája egy mű átírásának, amikor valaki fogja az eredeti szöveget és abba told bele vagy változtat meg részeket. Ez történt ugyanis a Büszkeség és balítélet és a zombik esetében, ami Austen eredeti szövegét gyúrta át zombivadász horrorrá. A blöff olyan sikeres lett, hogy film is született a műből Lilly James Eliza Bennetként, Matt Smith Mr. Collinsként tűnik fel a vásznon.
Itt a lányoknak a férjkeresés mellett az élőhalottak seregével is meg kell küzdeniük. Ehhez természetesen kiképzett harcosok több fegyvernemben.
Értelem és érzelem
Jane Austen Értelem és érzelem című regényének ismerői őszinte tisztelettel adóznak Emma Thompson munkájának az említett művön. Thompson ugyanis nemcsak mint színész, hanem mint forgatókönyvíró is közreműködött a filmben. Ez a munka volt ugyanis, amin titokban már korábban is dolgozott, de a Kenneth Branagh-val való válás új lendületet adott a projektnek. A mostanában jórészt Poirot-feldolgozásai miatt felbukkanó Branagh és ő voltak ugyanis az angol mozi álompárja – amolyan Brad Pit-Jennifer Aniston stílusban – egészen addig, amíg a férfi – Brad Pit- Angelina Jolie stílusban – a Frankenstein forgatásán össze nem gabalyodott Helena Bonham Carterrel.
A válás padlóra küldte Thompsont és hogy elterelje a figyelmét, elkezdte megírni az Értelem és érzelem filmváltozatát. A munka nem volt kihívásoktól mentes, egy alkalommal például a számítógépén található teljes szöveg elszállt és csak Stephen Fry kitartó munkájának köszönhetően sikerült helyreállítani. Az ilyen extremitásoktól eltekintve is meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét a színésznő.
Az eredeti szöveg ugyanis főleg leírásokra támaszkodik, a párbeszédek és a dramatizálás tehát a forgatókönyvíróra maradt. Ebből az anyagból sikerült olyan humoros, pergő és szórakoztató filmet rittyentenie Thompsonnak, amelyért megérdemelten járt a forgatókönyvírói Oscar-díj és a Golden Globe is. (Aki nem így látja, olvassa el az eredeti regényt!) Nem véletlen, hogy a néhány évvel később megjelent minisorozat inkább Thompson művének bővített verziója, mint a könyv feldolgozása. (A sorozatban talán csak a Hugh Grantté formált Dan Stevens tekinthető izgalmasnak.) A Golden Globe beszéde egyébként különösen jól érzékelteti Thompson humorát: írt egy kis humoreszket arról, hogy érezné magát Jane Austen a díjátadón és mit gondolna róla.
Azzal a teljesítménnyel egyébként, hogy az 1992-es Szellem a házban című filmben nyújtott alakításáért kapott legjobb színésznőnek járó Oscart mellé behúzta a forgatókönyvírói szobrot is, egyedülálló a filmvilágban.
A film több tekintetben is megváltoztatta Emma Thompson életét. A díjak mellett egy új szerelmet is hozott. Az Austen rajongók döbbenetére az Elinort alakító színésznő a film gaz csábítójával, vagyis a Mr. John Willoughby-t alakító Greg Wise-zal jött össze és alkot egy pár azóta is. Egy lányuk született, Gaia.
Az Értelem és érzelem forgatásáról óEmma Thompson naplót is vezetett, ami csak Bridget Jones-éhoz mérhető. Ezt a film forgatókönyvével egy kötetben meg is jelentették.
Emma
Mit mondhatunk egy hősnőről, akiről a legenda szerint a saját írója is kijelentette, hogy kiállhatatlannak szánta? Sajnos a 2020-as Emma ezt tekintette instrukciónak. A feldolgozás Anya Taylor-Joy és Bill Nighy főszereplésével csodásan látványosra sikerült és olyan szépen megkomponáltra, mintha táncfilmet forgattak volna. A főbb pontokon azonban akadtak hiányosságok, amiket ráfoghatunk a rövidebb játékidőre, mindenesetre ahhoz, hogy igazságot szolgáltassunk ennek a műnek a 2009-es minisorozatot ajánlom.
A 2020-as filmben teljesen kihagyták az apakarakter hipochondriáját és gyámoltalanságát, azonban ez ad alkalmat, hogy Emma megmutassa a jó tulajdonságait, kedvességét, odaadását és türelmét. Ezek nélkül valóban csak egy önző és elkényeztetett leányzó marad, akinek nem igazán értjük miárt kéne drukkolnunk, bár a ruhái kétségtelenül szépek.
A 2009-es Emmában a (természetesen magyar felmenőkkel rendelkező) Romola Garai értelmezésében élettel telivé és szerethetővé vált a főhős mégpedig úgy, hogy a készítők hűek maradtak az eredeti alapanyaghoz. Mellé a minden angol filmben kötelezően feltűnő Michael Gambon érkezett az édesapja szerepére, Mr. Knightleyt John Lee Miller játssza szintén a szerep kedves oldalát kidomborítva. Külön figyelmet érdemel a feldolgozás zenéje és a táncok.
Meggyőző érvek
A Tartózkodó Érzelem / Meggyőző érvek legutóbbi feldolgozása 2022-ben debütált a Netflixen – a sztárparádé ellenére csúfosat bukva. Dakota Johnson és Henry Golding sem tudta menteni a leginkább egy Bridget Jones-paródiának értelmezhető filmet. Pedig az alapul szolgáló mű hősnője az egyik legösszeszedettebb, csendesebb és megfontoltabb alak az Austen-életműben. Így, ha mégis megpróbálkoznánk vele, inkább a 2007-es verziót nézzük meg.
Anne Elliot miután keservesen megbánta, hogy hagyta magát lebeszélni Mr. Wentworts házassági ajánlatáról 8 évvel korábban és azóta is ostorozta magát érte. Aztán a férfi ismét megjelenik a társaságban – nősülési szándékkal. A kettejük között vibráló finom feszültség valóban nehezen érzékeltethető a vásznon a regény lapjaihoz képest, a 2007-es verziónak azonban sikerült ez a bravúr. Rupert Perry-Jones remekül hozza a sértődött férfit, aki hiúsága és érzelmei között vívódik.
A mindig remek Sally Hawkins esetében egyetlen kritika csupán a készítők felé szólhat, akik azt, hogy a hősnő már nem a legvirulóbb szépség, mert a 20-as évei második felében jár, illetve, hogy nem olyan hiú, mint a családja többi tagja, úgy értelmezték, hogy csúnya. Ez a feldolgozás is a hősnő monológjain keresztül vezeti a nézőt, azonban a negyedik falat áttörő, direkt megoldás helyett a klasszikus narrációt alkalmazza.
És a többiek…
A klastrom titka paródiának készült, talán ezért is szorul háttérbe napjainkban, ugyanis a kifigurázott gótikus regények régóta nincsenek már divatban. 2007-ben ebből is készült egy feldolgozás. A naiv Catherine Morlandet, aki minden zárt ajtó és furcsa alakú bútor mögött sötét titkot sejt Felicity Jones játssza. A kegyeit a kérő vagyoni helyzete alapján osztogató Isabella Thorpe szerepébe pedig Carey Mulligan bújt. A forgatókönyvírói székben pedig a veterán Austen-adaptátor Andrew Davist találjuk.