A rutinos álláskeresők tudják, hogy egy interjúban mindenre igent kell mondani, bármilyen képességet várnak el az embertől. A színészek esetében a bakik lehetősége még nagyobb, a bukás látványosabb lehet. Egy jó szerep kedvéért az extrém testsúlyváltozás szinte mindennapos elvárás, ahogy a több hónapos edzés vagy a harcművészeti képzés is. Az azonban ritkább – ha nem is páratlan –, hogy a színésznek egy művészeti ágba kelljen beleásnia magát. A cikkünkben szereplő színészeknek hangszeren kellett megtanulniuk játszani. A legtöbbször profi zenészt alakító filmeseknek mindössze néhány hónap áll rendelkezésükre, hogy a többéves gyakorlással elérhető virtuozitást – vagy legalábbis annak látszatát – produkálják.
Christopher Walken – A búcsúkoncert (2012)
A filmben Christopher Walken egy Parkinson-kórral küzdő csellistát alakít, aki a betegsége miatt otthagyja a vonósnégyest, ahol játszott, és visszavonul. Az együttes második hegedűsét Philip Seymour Hoffman alakítja. A színészek az ujjtartást, a vonókezelést, valamint a muzsikusok mozdulatait és testbeszédét a Brentano String Quartet egy előadásából tanulták meg, amit a rendező, Zilberman öt kameraállásból felvetetett nekik. Emellett mindegyik színész két tanárt kapott, hogy bármikor rendelkezésükre álljanak, ha gyakorolni szeretnének a hangszerükön.
A film közege lehetőséget ad kisebb csalásokra is, mint a megfelelő helyen takaró kottatartók, a közelképek vagy a rövid vágások. Ez utóbbiak tették lehetővé, hogy a színészeknek ne kelljen megtanulni a teljes zeneművet, mindössze 2-3 perces részleteit. Ezeknek a könnyítéseknek ellenére többen kritizálták Walken csellójátékának hitelességét. Egyesek szerint a színész a lehető legkisebb erőfeszítést tette, hogy hitelesen alakítsa a zenészt. Ugyanakkor a történet szerint a karaktere Parkinson-kórral küzd, szóval akár ez a része is lehet a szerepnek.
Tom Cruise – Interjú a vámpírral (1994)
A kilencvenes években a vívódó, bús-romantikus Louis (Brad Pitt) és a kegyetlen Lestat (Tom Cruise) voltak a szexi vámpírok (ez a sztorit nem ismerőknek az alábbi klipből csak részben fog kiderülni). Cruise a film egy dramaturgiai csúcspontján csillogtatja meg zongoratudását, igaz a maszkmester munkája elvonja a figyelmet az eredményről.
A színész öt héten át tökéletesítette zongorajátékát az ismert zongoratanár, Margie Balter segítségével, hogy a megfelelő pillanatban egy vészjósló zongoraszonátával jelezze: Louis és Claudia (Kirsten Dunst) terve nem sikerült. Két társa megpróbálta megölni, és testét a mocsárba dobták, ő azonban visszatért – bár látványosan megviselte az eset, a zenei képességeit nem érintette a dolog.
Sean Penn – A világ második legjobb gitárosa (1999)
Sean Penn-nek Howard Alden jazzgitáros segített felkészülni a fiktív zenész, Emmet Ray szerepére Woody Allen A világ második legjobb gitárosa című filmjéhez. Annak ellenére, hogy kicsit túltolta az ujjmozgásokat, a Little White Lies szerzője szerint elég meggyőző a játéka. Véleményüket a szakma is oszthatta, hiszen Pennt 2000-ben a legjobb színésznek járó Oscarra jelölték ezért az alakításáért.
Ryan Gosling – Blue Valentine (2010), La La Land (2016)
Ryan Goslingról már korábban is tudtuk, hogy profin táncol, a Barbie film óta azt is, hogy énekelni is tud. 2010-ben pedig beukulelézte magát a kissé bizonytalan dalocskáját kísérve Michelle Williams és a női nézők szívébe. Az egyszerűségében romantikus jelenetben benne van az egész film esszenciája. Annak ellenére, hogy Goslingnak volt zenei előtörténete a Dead Man’s Bones nevű bandájával, nem hinnénk, hogy ott ukulelén játszott volna.
Mindezek után a Kalifoniai álomban emelte a tétet és négy hónapig gyakorolt a lelkes jazz-zongorista szerepére. A filmben kollégáját alakító John Legend később azt nyilatkozta, hogy Gosling játéka bosszantóan gyorsan fejlődött.
Nicholas Cage – Corelli kapitány mandolinja (2001)
Ki gondolta volna, hogy ebben a sajátos háborús filmben Nicolas Cage mandolinszólója lesz a leghitelesebb momentum. Ráadásul Cage ekkor még a sztársága csúcsán volt, a megkérdőjelezhető szerepválasztásai előtt, ez azonban a kevésbé sikerült filmjei közül való. Nem véletlen, hogy az imdb.com-on mindössze 5,9 csillagot kapott a 10-ből. A színész mandolinjátékára azonban nem lehet panasz. Cage minden előzetes hangszeres tudás nélkül vágott neki annak, hogy Paul Englishby felkészítse a szerepnek erre a részére. A hírek szerint nagyon gyorsan fejlődött a húrok pengetésében.
Keira Knightly és Mark Ruffalo – Szerelemre hangszerelve (2013)
A színésznő tehetsége és elhivatottsága igazán figyelemre méltó. 2002-ben a Csavard be, mint Beckham című filmje kedvéért focizni tanult meg. 2013-ban pedig ennek a sajátos hangulatú kis darabnak a főszerepéhez gitározni és énekelni. Knightly-nak semmilyen előzetes zenei képzése nem volt, azonban a film történetéhez jól illett a finom, de inkább természetes, mint tökéletesre csiszolt hang, amelyet Roger Love énektanár segített neki fejleszteni.
Emellett a színésznőnek gitározni is meg kellett tanulnia, amihez akár praktikus is lehetett volna, hogy a férje, James Righton zenész. Knightley beszámolója szerint azonban az, hogy a férje tanítja meg a hangszeren játszani, katasztrófába torkollt, és kis híján „válás és gyilkosság” lett a vége. Végül más tanárral sikerült elérnie az alább látható végeredményt. A színésznő teljesítménye – és bátorsága – annak fényében különösen elismerést érdemel, hogy a filmbeli partnerei szinte mind képzett zenészek: Adam Levine (neki küldte az alábbi dalt), James Corden, aki szintén számos hangszeren játszik a filmben is, és Mark Ruffalo, aki civilben is szívesen játszik basszusgitárján.
Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon – A nyughatatlan (2005)
Nem volt kérdés, hogy Jonny Cash és June Carter megformálása színészi és zenei, valamint énektudást is kíván a színészektől. Witherspoonnak Oscart is hozott az alakítás. Phoenixet és Witherspoont is az előbb már említett Roger Love készítette fel a szerepük zenei részére.
Az iparági pletykák szerint azonban a forgatás nem ment ilyen simán, és mindkét színész fejében megfordult, hogy otthagyja a projektet az énektanulással, gitározással és June esetében az autoharp kezelésével kapcsolatos nehézségeik miatt. Az életrajzi film sajátosságai miatt ugyanis nem volt elég pusztán énekelni megtanulni, úgy kellett, hogy úgy szóljon, mint Jonny Cash és June Carter. Végül az alábbi klip tanúsága szerint ez elég meggyőzőre sikerült, ahogy a színpadi jelenlétüket és a kettejük közti összhangot is jól hozta a páros.
Meryl Streep – A szív dallamai (1999), Dübörög a szív (2015)
A színésznőnek mindössze két hónapja volt, hogy a hegedűtudását hihetőre tornássza. A film rendezője, Wes Craven később azt nyilatkozta: „Ha csak az ő játékát felvevő mikrofont teszel rá, akkor nem hangozna olyan jól, viszont a mozgása és az ujjtechnikája tökéletes volt.” A Szív dallamainak főszerepére eredetileg Madonnát szánták, aki azonban végül „kreatív nézeteltérések” miatt távozott. Előtte azonban már hónapokig tanult hegedülni. Streep Bach d-moll hegedű-kettősversenyét tanulta meg a szerep kedvéért.
A színésznőnek valószínűleg nem fűződtek rossz élményei a hangszertanuláshoz, mert 2015-ben ismét elvállalt egy filmet, ahol erre volt szülség. A Dübörög a szív című filmben egy rockert alakít, aki megpróbál visszatalálni az immár felnőtt gyerekei életébe, miután évtizedekre elhagyta a családot a karrierje érdekében. Ehhez az alakításhoz a gitártudását kellett hihetőre csiszolni, ami olyan jól sikerült, hogy azóta is bemutatja néha akár élőben is.
Bill Murray – Idétlen időkig
Mivel Bill Murray nem tud kottát olvasni, így hallás után kellett megtanulnia Rachmaninov Rapszódia egy Paganini témára című művét. Ebben az esetben egy kis csalást is alkalmaztak a filmkészítők: Harold Ramis rendező a közeliknél nem Murray kezét mutatta, hanem egy profi ugrott be. A színésznek csak a távolabbi felvételeken kellett meggyőzően teljesítenie.
Matt Damon és Jude Law – A tehetséges Mr. Ripley (1999)
Ez a téma különösen aktuális a hamarosan megjelenő új sorozatformátumú feldolgozás fényében. Patricia Highsmith regényeinek feldolgozása kedvéért Matt Damon és Jude Law voltak kénytelenek zeneórákra járni. Law szaxofonórákat vett, Damon pedig zongorázni tanult, illetve énekelt. A filmben elhangzó My Funny Valentine című dalt a színész énekli. A zenével kapcsolatban itt is csaltak kicsit, Damonnak csak vizuálisan kellett meggyőzőnek lennie. A zongoraszó a Bach-darab esetében Sally Heath játéka, a Vivaldinál pedig Gabriel Yaredé.
Rachel Weisz –The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek (2008)
Ha figyelembe vesszük, hogy Rachel Weisz magyar felmenőkkel rendelkezik, szinte meg sem lepődünk, hogy a színésznő ennek a szerepnek a kedvéért megtanult zongorázni, hegedülni, tangóharmonikázni, bendzsózni – és hogy ne csak a zenei vonatkozásúakat említsük, pingpongozni, karatézni, egykerekűzni, gördeszkázni és zsonglőrködni.
A színésznő az alábbi jelenetben minden új készségét be is mutatja az Adrian Brody alakította szélhámosnak. Annak ellenéree, hogy mindössze ebben a vicces jelenetsorban veszi hasznát, a színésznő mind a négy hangszeren megtanult játszani, és a szabadidejében szorgalmasan gyakorolt.
Miles Teller – Whiplash (2014)
A színésznek Nate Lang tartott gyorstalpalót a szerephez. Bár nem volt teljesen újonc a dob tekintetében – 15 éves kora óta dobolt -, ez azonban kevés lett volna a főszereplő Andrew Leyman csodagyerek képességeinek eljátszásához. Más hangszerektől eltérően a dobolást nem lehet tettetni, így amit a vásznon látunk és hallunk, az Teller valódi játéka. A szerepre való felkészüléshez heti három napon napi 4 órát gyakorolt, amitől vízhólyagok lettek a kezein, és az ütőkön és a dobfelszerelésen látható vér is a színésztől származik. A próbafolyamatának egyik kulcsfontosságú része volt, hogy a színésznek a korábbi, rock and roll stílusú ütőtartáshoz és játékstílushoz képest át kellett szoknia a jazzdobolásra.
A könyörtelen tanárt alakító J. K. Simmonsnak is fel kellett elevenítenie zongoratudását a szerephez, így ő is újra órákat vett. Rajtuk kívül azonban mindenki, akit a vásznon látunk, valódi zenész, helyi muzsikusok vagy zenészhallgatók, akik soha nem szerepeltek még filmen. Ettől sikerült olyan hangulatot teremteni a forgatáson, mintha valóban egy zenekar próbatermében lennének.
(via Little White Lies, Buzzfeed)
