Mit tud hozzáadni az önmenedzsment egy pályakezdő művész karrierjéhez? Milyen készségek elsajátítása elengedhetetlen? Mire használhatja egy előadóművész a közösségi médiát? Milyen speciális kihívásokkal kell szembenéznie a nőknek a zenei pályán? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Győri Noémi fuvolaművésszel, a FOCUS on You mentorprogram egyik mentorával.
– Ha csak az utóbbi éveket nézzük, rengeteget léptél fel szóló és kamarazenekari koncerteken, zenekarokkal, készítettél lemezt, tanítottál, és a doktori fokozatodat is megszerezted. Sok pályakezdő zenész álmodozik ilyen karrierről ilyen fiatalon. Hogyan látod, mennyire van szüksége egy komolyzenével foglalkozó előadóművésznek önmenedzsmentre, különösen, ha pályakezdő fiatalokról van szó? Elegendő a zenei felkészültség vagy más tudás is szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen például hangszeres művészként?
– Ma már semmilyen szakmában nem elegendő kizárólag a szűk szakmai tudás. Mindenféle plusz készséget kell elsajátítania mindenkinek, akik hosszú távon szeretnék megállni a helyüket egy-egy szakterületen, főleg ha figyelembe vesszük, milyen gyorsan változik a világ és a minket körülvevő kihívások.
Az önmenedzsment szótól mindig is nagyon ódzkodtam, talán azért is, mert az a benyomásom, hogy maga a kifejezés nem a tudást, hanem egy egyfajta erőltetett előretörekvést emel ki.
Inkább úgy látom, hogy egy motivált embernek minden lehetőséget meg kell ragadnia, nyitottan és proaktívan kell hozzáállnia minden szakmai feladathoz, és törekedni arra, hogy azokat a legmagasabb szinten végezze el. Ez a fajta munkamorál a tettre készséggel és kezdeményezőkészséggel párosítva nagy mértékben tudja befolyásolni és pozitívan formálni az ember szakmai fejlődését, előremenetelét.
– Nyilván az eredmények mögött rendkívül tudatos építkezés áll. Milyen tanácsot adnál a fiatalabb generáció tagjainak, milyen készségeket, képességeket sajátítsanak el elsőként, amikkel magabiztosan mozoghatnak a zenei üzleti életben?
– A jó kommunikációs készséget nagyon fontosnak tartom, mert ez az alapja a kollégákkal való pozitív kapcsolatnak és együttműködésnek, egyben alappillére a közönséggel való interakciónak is. Ehhez társul a nyelvtudás, ami ma már elengedhetetlen, csakúgy mint az írott anyagok profi minőségben való megfogalmazása és előkészítése. Ezek a készségek mind meghatározóak abban, hogy a lehető legtöbb szakmai lehetőség között válogathasson és mindezekben helyt állhasson egy művész.
– Régóta követem, ahogy a különböző közösségi média oldalakon nagyon aktívan kommunikálsz a közönséggel. Mennyire látod ezt hatékonynak, hogyan járul hozzá az előadóművészeti tevékenységed megismertetéséhez? Természetes közeged ez vagy inkább komfortzóna-átlépés?
– Ugyan mára már természetes része a mindennapjaimnak a social media oldalaim kezelése, eleinte abszolút komfortzóna-átlépés volt számomra. Ahogyan az is, hogy nemrég elhatároztam, valamennyit szeretnék a magánéletemről is megosztani, elsősorban arról, hogy hogyan élem meg az anyaság és a karrier összehangolását és az ebből eredő kihívásokat.
Úgy érzem, hogy ezeknek a platformoknak a legfőbb értéke a gyors híradás lehetősége, maga a jelenlét, és persze a felület szabadsága. Itt mindenki egyszerűen és napi szinten követheti egy-egy művész munkáját és közvetlenül is interakcióba léphet vele, a művész pedig szabadon írhat, flexibilisen posztolhat bármilyen tartalmat. Nekem személyesen ez talán arra ad leginkább lehetőséget, hogy a munkáim sokszínűségét és az életem komplexitását valamelyest megoszthassam a közönségemmel.
Azt nagyon nehéz megítélnem, hogy ezeknek a posztoknak mi a valódi és közvetlen „szakmai” értéke, hoznak-e például koncertfelkéréseket.
Amikor elkezdtem az oldalaimat vezetni, már rendszeresen koncerteztem nemzetközi szinten, így valójában erre a célra soha nem próbáltam használni a Facebookot vagy Instagramot. Ezek a felületek egyszerűen eszközök arra, hogy a munkáim és a személyiségem egy bizonyos oldalát bemutassam, amit egy koncertteremben vagy lemezfelvételen nem tudok átadni, de a lényeg számomra továbbra is a zenélésben és alkotásban rejlik és gyökerezik, ez ilyen szempontból csak körítés.
– A külső szemlélő számára egészen elképesztő módon a professzionális karriered mellett két kislány anyukájaként is helytállsz. Mennyire segítőkész ebben a szakma? Milyen jó vagy rossz példákat említenél? Milyen irányba kellene szerinted elmozdulnia a klasszikus zenei térnek?
– Ugyan a zeneoktatásban vagy a nagyzenekarokban a nemek aránya viszonylag kiegyenlített, a hangszeres szólisták között a mai napig többségben vannak a férfiak: felülreprezentáltak a legnagyobb fesztiválokon, a legjobb zenekarok vezető pozícióiban, illetve az ügynökségek listáin is. Azzal együtt, hogy
a nők lehetőségei rengeteget változtak az utóbbi évtizedekben, a gyermekvállalás például mindenképpen egy olyan kihívás, ami a nők életében (zenészként már csak a fizikális változások miatt is) a férfiakhoz képest egészen más konzekvenciákkal jár.
Éppen ezért sokszor tapasztalom, hogy míg a fiatal művészek között még arányaiban sok nő nyer teret, de hosszabb távon, főleg szólistaként, nagyon kevesen maradnak a színpadon.
Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy több olyan női hangszeres művésszel is körül vagyok véve, akik nem rettennek meg ezektől a kihívásoktól, és hatalmas energiákkal és elszántsággal vetik bele magukat mind szakmai, mind magánéletükbe, ezzel inspirálva engem és sok más művészt is. Kokas Katalin például, akivel legutóbbi Haydn és Mozart kvartettjeit bemutató lemezemen is közösen zenéltem, már négygyermekes édesanya, de az aktivitása és energiája töretlen.
Nagyon bízom benne, hogy ezek a kiváló női művészek képesek lesznek egy még nyitottabb és egyenlőbb platformmá formálni a klasszikus zenei szakmai közeget, megmutatva azt, hogy lehetséges örömtelien kiteljesedni női szólistaként, és amennyiben a művész emellett azt választja, hogy anyaként családot is alapítson, ne kelljen az egyik vagy a másik között választani, az egyik ne zárja ki a másikat. Úgy érzem, hogy jó példával szolgálhatnak erre az énekesek, akik között sokkal régebb óta létezik egy sikeres, időben is tekintélyes hosszúságú női pályamodell: számtalan világhírű, vezető énekesnőt tartunk számon, akik mindenképp pozitívan formálják a nők sokszínűségéről és teherbírásáról alkotott képünket.
– A komolyzenével foglalkozó fiatal előadóművészeknek és zeneszerzőknek szóló FOCUS on You programunk ebben a tanévben mentorprogrammal bővült, és az idei évfolyamban te is mentorként működsz közre, mentoráltad Börzsönyi Janka oboaművész. Mit találsz a legizgalmasabbnak ebben a feladatban? Milyen területekre koncentráltok leginkább?
– Ugyan már több, mint egy évtizede tanítok a Royal Northern College of Music tanáraként Manchesterben, emellett számos mesterkurzuson foglalkoztam fiatalabb művészekkel és segítettem őket a karrierjük építésében, kifejezetten mentorként még nem próbáltam ki magam. Nagy öröm számomra, hogy ez a program lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigi tapasztalataimat megoszthassam a fiatalabb generációkkal és motiválhassak, segíthessek egy másik művészt a saját kibontakozásában! Egyelőre a munkánk elején vagyunk, úgyhogy most alakulnak ki a főbb csapásvonalak, de már rengeteg izgalmas és fontos kérdést jártunk körbe szakmai célokkal, repertoárválasztással és az egyes művek programra tűzésével kapcsolatban. Örömmel és kíváncsian várom a munka további fázisait Jankával!
