„Talán nincs jó és rossz zene, csak olyan zene van, amelyik felkavarja az embert és olyan, amelyik hidegen hagyja” – Sosztakovics gondolata a 20. századi magyar zeneművek titkait boncolgató podcast-sorozatunk mottója is lehetne. Kovács Sándor zenetörténésszel beszélgetve arra igyekszünk választ találni, hogy mitől lesz egy zenemű felkavaró, hatásos, mitől lesz szép? Elsőként Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című híres darabja kerül szóba.
Sorozatunk 20. századi magyar zeneművekről, zenehallgatásról, élményekről szól kezdő zenehallgatóknak és mindenkinek, akit érdekel a komolyzene világa. Az első beszélgetés témája Bartók Zenéje, amit tételről tételre, az érdekességeket kiemelve, élményszerűen elemez Kovács Sándor zenetörténész, válaszolva a Zenei Gyűjtemény vezetőjének, Bándoli Katalinnak a kérdéseire.
A podcast felvezetésében szóba kerül, hogy egyáltalán miért hallgatunk komolyzenét (már aki), kell-e a zenét „érteni”, vagy elég, ha átadjuk magunkat a primer benyomásnak és hatásnak? Felvetődik a Bartókkal szembeni régi, és néha ma is előkerülő kifogás, mely szerint zenéje disszonáns, nehezen befogadható. Vajon tényleg nehéz darab-e ma például a Zene, ez a lassan százéves mű? A beszélgetésben szó esik a Zene keletkezésének körülményeiről, a bemutató sikeréről és az aranymetszésről is.
Tallián Tibor remek Bartók-monográfiájának következő mondatai is kedvet csinálhatnak a podcast meghallgatásához: „A bartóki hangzás nagy emlékműve a Zene, összegzi és átszellemíti az életmű korábbi típusait, és nyugodt fenséggel tárja fel az évtized eszmei-szellemi alapgondolatát. Olyan tökélyben lebeg, amilyet a legnagyobbak is csak ritkán érnek el; ezért nem lehet csodálni, hogy sokan már annak idején s azóta is misztikusan érezték benső rendjét.”
