Fischer Gábort, a TV2 Csoport programigazgatóját látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis műsorának karácsony előtti különkiadásában, ahol ezúttal a televíziózás, napjaink és a jövő tartalomfogyasztása volt a központi téma.
Van-e különbség Magyarország és Nyugat-Európa között ízlésben? Miért jó, ha verseny van a vezető kereskedelmi csatornák között? Tényleg minden olyanra igény van, amit a képernyőkön látunk? Többek között ezek a témák szóba kerültek a beszélgetésben, amelyben a műsorvezetőhöz ezúttal Lengyel András médiaszakember is csatlakozott.
„Magyarország alapvetően nem egy táncos kultúra, ezért is volt külön öröm számomra a Dancing with the Stars sikere” – mondja a beszélgetés egy pontján Fischer Gábor, aki szerint a magyarok egy olyanfajta fogyasztói kultúrát képviselnek, amelyben a sokszínűség a jellemző. „Egyébként, ha tudnák az emberek, hogy néha milyen durva, elképesztő ötleteket és tartalmakat látunk a különböző nemzetközi televíziós találkozókon, és miktől mentjük meg a magyar közönséget, akkor hálásak lehetnének nekünk, és nem szidnák annyit a kereskedelmi tévéket. Szoktam mondani, hogy tévét egyébként nem magunknak csinálunk, voltak már ugyan ilyenre is példák, de ezek csak ideig-óráig voltak életképesek. Megnyugtathatok mindenkit, csak olyan tartalom megy a kereskedelmi tévékben, amiket szeretnek az emberek, amikre igény van”- teszi hozzá Fischer.
A műsorvezetők kérdezik arról a folyamatról is, amelynek végeredményeképpen a TV2 átvette a vezetést az RTL-től nézettségben. Fischer szerint rengeteg munkát fektettek ebbe, és egy hosszú stratégia következménye lett az, hogy ma már a TV2 a legnépszerűbb televízió Magyarországon. „Az RTL volt sokáig az első, és nagyon erősek voltak főműsoridőben, nekünk tehát új dolgot kellett csinálnunk. Ha másolsz, mindig a másolat utóérzete lesz a nézőben. Nekünk a tömegeket kellett megnyernünk, és olyan időpontokban sugároztunk izgalmas tartalmakat, amikor a konkurensünk nem tette. A kábelcsatornák esetében is építkezés történt, és valóban azt vettük észre, hogy megjelentek nálunk a tömegek. Ha van egy üres színházad, ahova nem téved be senki, akkor nincs különbség jó és rossz előadás között, de ha a színházadba már járnak az emberek, akkor tudsz önmegvalósítani, akkor tudsz diverzifikálni. Én ebben hiszek. Aki le tudja győzni az RTL-t, azt gondolom, hogy csak jó lehet, viszont ezzel együtt nem nyugodhatunk meg, hiszen az ellenfeleink nem feladós típusok.”
Kolosi Péterrel a médiás és televíziós rendezvényeken találkoznak csak, az RTL programigazgatóját egyébként jó és felkészült versenytársnak tartja. Fischer a beszélgetésben több helyen is hangsúlyozta, hogy Magyarországon kifejezetten felkészült szakmai stáb működik mindkét nagy televízióban, és ez a megállapítás nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A programigazgató hangoztatta, hogy kifejezetten eredményes folyamatnak gondolja azt, hogy nálunk konstans verseny zajlik a két médium között, ez jobb tartalmakat és magasabb színvonalat eredményez.
Arra a kérdésre, hogy van-e különbség a két televízió között jellegükben, Fischer így válaszol. „Azt érzem, hogy mi a TV2-nél inkább olyan zenét adunk, amelyekről tudjuk, hogy szereti a közönség, az RTL pedig néha új darabokat próbál írni.”
A beszélgetésben szó esik még arról, hogy mennyire befolyásolják a közízlést a kereskedelmi tévék, arról, milyen pontos adatok állnak rendelkezésre, arról, hogy a közönség milyen tartalmakat preferál, és arról is, milyen esélyei vannak a streamingnek, illetve hogyan fogyasztunk tartalmakat a jövőben.
