Nagyszabású koncerttel nyílt meg október 25-én este a Müpában a Haydneum Őszi Fesztiválja, melynek a címében „Haydn és London” szerepelt, az elhangzott két „londoni” szimfóniára utalva, melyeket egy-egy operanyitány előzött meg. Kiegyensúlyozott, szép műsor volt, a „bécsi klasszikusról” kialakított általános képhez illeszkedő.
Nem gyakran történik meg, hogy két zenekart – összesen hetven zenészt – egyszerre hallhatunk játszani. Az 1790-es években ilyen nagy apparátussal hangversenyeztek a szórakozásra vágyó londoniaknak. Az egyik zenekar a mi Orfeónk volt, Vashegyi György együttese, amely három évtizede minden megmozdulásával a régizenét népszerűsíti – 2021. júniusa óta a Haydneum rezidens zenekaraként, a másik pedig a 2015 óta működő „Le Concert de la Loge”.
A párizsi együttes alapítója Julien Chauvin hegedűművész, akinek láthatóan éppúgy szenvedélye a régizenei hagyományok ápolása, mint Vashegyi Györgynek, s aki a hangversenyt koncertmesterként irányította. Ahogy láthattuk, lehet egyszerre hegedülni és hetven embert irányítani, sőt még műsorvezetőként is szórakoztatni. Ugyan régizenei koncert volt, de várakozáson felül sokat nevettünk.
A koncert elején és végén a koncertmester nemcsak arról beszélt, hogy Haydnt mennyire megfogta a londoni zenei élet pezsgése, lenyűgözte a hatalmas együttesek látványa (Eszterháza udvari zenekara 18-20 tagból állt), de arról is, hogy neki magának mennyire jó élmény volt látni a két együttes gyors összehangolódását.
Említette, hogy Haydn korában a közönség „spontánabb” volt, jobban hajlott az azonnali véleménynyilvánításra, tapsoltak, megismételtettek akár csak egy-egy zenei motívumot is. Ugyanerre a spontaneitásra biztatott minket, amelynek lett is eredménye: a közönség feloldódott, többször is tapsolt a szimfóniák tételei között, sőt valaki a „Katona” szimfónia második tétele után fel is kiáltott. A koncert sikeréhez nemcsak az említett beszédek humora, de a két együttes sok év alatt felhalmozott tapasztalata is hozzájárult. Mindkét zenekar korábban is sokat játszott Haydnt, és erre a szilárd alapra könnyen lehetett építeni.
A tegnap este Magyarországon debütáló francia együttesre visszatérve: a széles, nem csak régizenei repertoárt játszó együttes nevében hordozza az 1783-ban Ogny grófja által alapított „Le Concert de la Loge Olympique” emlékét, amely részére a gróf először hat, majd a siker hatására még három szimfóniát rendelt Haydntól (ezeket nevezik azóta „párizsi” szimfóniáknak), aki a távollétben is eljátszott műveinek köszönhetően szinte egyszerre vált népszerűvé Londonban és Párizsban is. Míg Londonban kétszer is járt, Párizsba csak a művei jutottak el helyette, 1790 után ez a város kevésbé tűnt ideális célpontnak.
A londoni látogatások láthatóan inspirálták a szerzőt, elkezdett ő is nagy apparátusra tervezni, ahogy a két kiválasztott szimfónia hangszerelése is mutatja. Az először elhangzó, D-dúr „Az óra” No.101 talán az egyik legismertebb Haydn-mű, a második tételben tisztán kivehető humoros „tiktak” -motívum miatt is, amelyet most is megtapsolt a közönség. A G-dúr „Katona” No.100, szintén az 1793-94-es évad szerzeménye, ennek is a második tétele keltette a legnagyobb figyelmet.
A korábban csak az Esterházy herceg udvarában, leginkább szűk körnek játszó szerző megtapasztalhatta, hogy milyen a rajongó polgári közönség, a fennmaradt írások bizonysága szerint. A Müpa közönsége most hasonlóan lelkes fogadtatásban részesítette ezeket a műveket, így a koncert végén ráadást is kapott Gluck Orfeusz és Euridiké című operájából.
A szimfóniákat megelőző operanyitányok Párizshoz kötődtek, akárcsak az itt fellépő vendégzenekar. Szerzőik ismerték és kedvelték Haydnt, zenéjéből inspirálódtak. Mindketten rendkívül népszerűek voltak saját korukban, mára viszont műveik többsége feledésbe merült. Haydn hozzájuk képest jelentősen jobban járt, bár az ő életművében is vannak ritkán előadott remekművek. Salieri hiába volt ünnepelt udvari zeneszerző Bécsben és megírt közel negyven népszerű operát, manapság kizárólag Mozarthoz fűződő kapcsolata miatt említik. (Tudható, hogy játszott Bécsben A teremtés első előadásán.) A Les Horaces (1786) dinamikus nyitányának meghallgatása közben elgondolkodhatunk akár azon is, hogy ez, az akkor nagyon népszerű, Versailles-ban bemutatott opera mennyiben lehetett a forradalom előkészítője, ha a Figaro házasságát annak tartják. Luigi Cherubini, a Párizsban megtelepedett zeneszerző 1788-as Démophon c. operájának nyitánya a szünet után került sorra. Ennek szövegkönyve Pietro Metastasio műve nyomán keletkezett, akinek a neve az ötödik hangverseny kapcsán ismét fel fog bukkanni: ő írta „A lakatlan sziget” című Haydn-opera librettóját is, amelyet majd november 2-án hallhatunk a Zeneakadémián. De ennyire ne szaladjunk előre…
Az Orfeo és a Le Concert de la Loge közös hangversenye előzetes várakozásainkat beigazolta, valóban „olyat hallhattunk, amit nem nagyon az elmúlt pár száz évben,” és ez a jelenlévőknek (és a közvetítés hallgatóinak) nyilvánvalóan kedvet csinált a Fesztivál további négy eseményéhez, a zenekarok vezetőinek pedig az együttműködés folytatásához.
Amíg ezt a koncertet a nagyzenekari hangzás tette egyedülállóvá a programban, de énekesek nem léptek fel, október 28-án Joseph és Michael Haydn kórusműveket fogunk hallani continuo kísérettel. Az október 28-án estén elsősorban a Purcell Kórusra irányul majd a reflektorfény, amely a koncerten elhangzó Michael Haydn nagyböjti műsorát már két lemezen is megjelentette.
Aki a fiatalabb Haydn Requiemjét már hallotta (talán ez legismertebb műve, amelyből nagymértékben inspirálódott Mozart is saját halotti miséjének megírásakor), feltehetően nagy érdeklődéssel megy majd október 28-án este nyolcra az Egyetemi templomba.
Jegyvásárlásra ezen a linken van lehetőség.
