Május 18-án Mozart Requiemje mellett újkori világpremierek fültanúja lehet a Müpa kíváncsi közönsége. Arról, hogy Johann Georg Albrechtsberger miért több kortárs kismesternél, a komponista szakértő kutatójával, a Haydneum munkatársával, a Purcell Kórus tagjával, Pintér Ágnessel beszélgettünk.
– Kutatóként, énekesként sok éve az élete szerves része az Albrechtsbergerrel való foglalkozás. Milyen körülmények között találkozott vele?
– Vashegyi Györggyel beszélgettünk az Országos Széchényi Könyvtárban lévő Esterházy-gyűjtemény kapcsán. Azt tudtuk, hogy a gyűjtemény fontos zeneszerzői között ott van Joseph és Michael Haydn, illetve Gregor Joseph Werner, Albrechtsbergerről viszont kevés információnk volt. Elkezdett érdekelni a munkássága, a könyvtárban pedig azzal szembesültem, hogy hatalmas a tőle származó anyag. Személyes kötődésem is van: huszonnyolc éve vagyok a Purcell Kórus tagja, Albrechtsberger műveinek jelentős része pedig a vokális egyházi repertoárt gazdagítja. Átnéztem a korpuszt, néhány művet átírtam modern kottába, és kaptam a Magyar Művészeti Akadémiától egy hároméves kutatási ösztöndíjat, aminek köszönhetően mélyebben megismerhettem az életművet. A Haydneumban 2023 ősze óta dolgozom, első feladatom az Albrechtsberger-repertoár katalógusának elkészítése lett.
– Mitől volt különleges alak Albrechtsberger a saját korában?
– Johann Georg Albrechtsberger Joseph Haydnnál négy, Michael Haydnnál pedig csak egy évvel fiatalabb. Ez utóbbival együtt is tanultak Bécsben, II. József császár udvari orgonistájánál. Pályája elején Albrechtsberger a győri orsolyita templomban volt kórusvezető, aztán került Bécsbe, ahol udvari orgonista lett. Élete végén hasonló pozícióban dolgozott a Stephansdomban: itt a fiatalabb generáció számos fontos alakja, köztük Beethoven is a tanítványa volt. Sokan kismesterként tekintenek Albrechtsbergerre, de ezzel nem értek egyet: ha figyelmesek vagyunk, számos remekműre bukkanhatunk a munkái között. Ez bizonyos keretek között értendő, hiszen egyházi szolgálatban állt, így sok használati zenét írt. Azok között is vannak kiemelkedő darabok, de élete alkonyához közeledve vonós kamarazenéje vált igazán különlegessé: kontrapunktikus és harmóniavezetési tudása kiemeli a kortársai közül.
– Albrechtsberger kottái javarészt kéziratban maradtak az utókorra. Ha az ember Mozart és Haydn kortársa, akkor eleve kisebb figyelem hárul rá?
– Háromszázötven jelzetnyi mű maradt ránk tőle, ami ennél jóval több darabot jelent. Ezek legnagyobb része autográf, a szerző saját kezétől származó kézirat, ami azért szenzáció, mert azt jelenti, hogy nálunk, az OSZK Esterházy-gyűjteményében található az elsődleges forrás. Ezenkívül csak Bécsben és kisebb osztrák könyvtárakban vannak tőle autográfok. Mindebből az következik, hogy nekünk kifejezett feladatunk népszerűsíteni őt – az oktatásban, a kották digitalizálásával, modern kiadásával, illetve hangversenyek tető alá hozásával is. Az autográfok komplett partitúrák, vagyis nem csak egy-egy szólam maradt ránk: ha az ember ránéz, azonnal látja, ha remekműre bukkant.
– Honnan lehet ezt tudni?
– Korábban zeneelméletet tanítottam, ezért olyan szemmel igyekszem nézni a kottákat, hogy milyen harmóniai fordulatok találhatók bennük, mennyire érdekesek ma nekünk. Ha találok egy nagyon jó fúgát, az sokat elárul a szerzőről, de említhetném a mű szerkesztését is.
– A május 18-i koncerten Mozart előkelő társaságában szerepel Albrechtsberger. Miért éppen ezek a művek kísérik a jól ismert Requiemet?
– Vashegyi Györggyel egyeztetve igyekeztem műveket keresni a koncertre, és ő a végén több műsortervből választott. A szempontok között szerepelt a hangszerelés, az, hogy milyen hangnemben íródtak a művek, milyen fúvósokra van szükség, énekelnek-e szólisták, és így tovább. A Die Pilgrime auf Golgotha a Requiemhez hasonlóan d-mollban íródott, a nyitánya jól illik a koncert elejére. A Missa Dei Patris elegánsan folytatja a megkezdett sort. A Spiritus meus, amely egy motetta a halottakért, szép átvezetés lesz a Requiemhez. A misében el fog még hangozni két rövid mű, egy graduále és egy offertórium is.
– Egy interjúban Vashegyi György azt mondta, Albrechtsberger némelyik műve kulcs Mozart Requiemjéhez. Mely pontokon találkozik a két komponista?
– Alighanem a h-moll Misererére gondolt, amelyet nemrég be is mutattunk: Albrechtsberger a zsoltár szövegét zenésítette meg, kitűnő fúgákkal, izgalmas harmóniai fordulatokkal, de a mű nemcsak ebben, hanem hangvételében is hasonlít a Requiemre. Vagyis igen, egyértelműen van kapocs kettejük között.
– Elkészült a művek katalógusa. Azontúl, hogy ez komoly zenetudományi teljesítmény, milyen folytatása várható a munkának?
– A cél az, hogy a világ is rácsodálkozzon Albrechtsbergerre, és a művei mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. A Haydneum és az Országos Széchényi Könyvtár 2022 óta zajló, komoly eredményeket felmutató együttműködésének köszönhetően jól állunk a digitalizálással, ami egyenes út a modern kiadáshoz, az pedig a korszakról alkotott zenei tudásunkat fogja árnyalni. Ha ezek a zenék bekerülnek a köztudatba, többen megértik, milyen magas zenei minőségről van szó.
