Szokolay Sándor Ady Endre Karácsony című versére komponált kórusműve 1981-ben keletkezett, minden bizonnyal szoros összefüggésben a Magyar Karácsony című nagysikerű szerzői lemezzel, amely szintén a 80-as évek elején jelent meg a Hungaroton gondozásában.
A Csendes Hóesést pár évvel később 1984-ben komponálta a zeneszerző saját szövegére. A két kórusművet Szabó Dénes karnagy állította párba.
A Cantemus Gyermekkar előadásában, Szabó Dénes vezényletével elhangzó Csendes hóesés először dúdolva, majd a Karácsony után szövegesen ismét elhangzik. A Szokolay életmű visszatérő témája a karácsony, az alkotó feljegyzéseiből és nyilatkozataiból megismerhetjük szoros kötődésének okát és gyökereit.
„Karácsony időszaka szülőfalumban – Kunágotán – hitem élményszerű kiindulópontja lett. A Betlehemesek házról házra járó, népszokásra építő jelenítő játéka lelkem színpadán a dramatizálás meghatározó élményévé magasztosult. A színpadi érzék gyökere sejthető életem sejlő időszakában a bibliai képeskönyvszerű, maskarás előadásokban. Sosem felejtem el, amikor jöttek a betlehemesek, anyámat már jó előre arra kértem, hogy gyűjtsön aprópénzt és legyen kalács. Életem első vallási és színházi élménye volt ez. Megbabonázva hallgattam az előadásukat, amikor szállást kerestek a kis Jézusnak legszívesebben odamentem volna betakarni, hogy meg ne fázzon.
Így jutottam el a betlehemi falucska életre szóló üzenetéhez! Igaz, ehhez elsősorban édesanyám vallásos érzülete segített hozzá. Nem mindegy, hogy szemünket mire irányítja rá a család, az iskola és az egyház! Az sem mindegy, hogy múló életünk kérdéseivel mikor találkozunk először. Az emberek beszűkülő szemléletének kitágítására időben lenne szükség, hogy teljes választékban láthassa a mi dolgunk a világon kérdéseit. Én jól jártam ifjúságom meghatározó élményeivel! Az a meseszínpad, amely a gyerekkorom színtere volt, vitt az opera és a művészetek felé. A szakrális művek írását nem zeneszerzői penzumomnak tekintettem, hanem egy igeolvasási meditáció, alkotó módszerévé vált az idők folyamán.”
