Szokolay Sándor Két motetta című kórusműve 1962-ben keletkezett. Ez a komponista első jelentős szakrális alkotása.
Ajánlása a Békés-tarhosi Énekiskolát alapító Gulyás Györgynek – a szerző első zenetanárának – és a Debreceni Kodály Kórusnak szól. A latin nyelvű liturgikus szövegekre készült két részes kompozíció a lassú-gyors tételpár formai összekapcsolása.
Az első: Domine non secundum peccata nostra, a szerzői feljegyzés szerint alcímében, bűnbánati ima lehetne. A második: Cantate Domino canticum novum kezdetű zsoltárszöveg, melyhez trió szerű középrészként egy húsvéti szekvencia társul, az ujjongás alcímet viselhetné. A polifonikus kompozíció szerkesztése hatszólamú.
Szokolay szakrális műveire jellemző a bűnbánatot és az isteni kegyelem feletti örömöt társítani. Az alkotó személyiségéből adódóan mindig a pozitív dominál, a művek végső kicsengése a hálaadás.
A két motetta Szabó Soma vezényletével a Cantemus Vegyeskar előadásában szólal meg.
