Az ICMA idei Felfedezés-díjának nyertese Leonhard Baumgartner 16 éves osztrák hegedűművész, a Liechtensteini Nemzetközi Zeneakadémia ösztöndíjasa. Korábban már elnyerte a Zhuhai Nemzetközi Mozart Verseny első díját, valamint a Stockholmi Nemzetközi Zenei Verseny első díját és nagydíját. Emellett volt Wiener Symphoniker Talent is, 2022-ben pedig szólistaként debütált a Bécsi Szimfonikusokkal a Wiener Konzerthausban. Tavaly október óta tanul Dora Schwarzbergnél és Ingolf Turbannél a Bécsi, valamint a Müncheni Zeneművészeti Egyetemen. Leonhard Baumgartner az ICMA zsűritagok kérdéseit válaszolta meg.
– Hogyan kezdtél el hegedülni?
– Kétéves koromban hallottam apukámat brácsán játszani. Többször is előfordult, hogy amikor letette a hangszert, megpróbáltam pizzicatózni – ezt ő annyira nem értékelte. Viszont amikor megkértem, hogy vegyünk nekem egy hegedűt, a harmadik születésnapomra meg is kaptam. Ezután kezdtem meg a hegedűóráimat egy, a kifejezetten óvodásoknál alkalmazott Szilvay-módszerrel dolgozó tanárral. Ekkor még csak szórakozás volt számomra a zene. Később viszont elkezdtem kórusban énekelni, és a zene iránti érdeklődésem folyamatosan egyre komolyabbá vált.
– Melyik akár mai vagy korábbi hegedűművészek inspirálnak?
– Számomra a zenész nemcsak valaki, aki zenét készít, hanem egy másik emberként tekintek rájuk. Nemcsak azt hallgatom meg, amit és ahogyan játszik, kíváncsi vagyok arra is, amit mondani akar. Most Ivry Gitlist mondanám, nem csupán amiatt, mert nagyszerű zenész, hanem főként azért, mert egy kedves ember volt, aki nagyon inspiráló dolgokat mondott. Hálás vagyok a vele készült interjúknak és róla szóló dokumentációknak, nagyon szeretem azokat a történeteket is, amelyeket Dora Schwarzberg mesél róla. Emellett minden tanárom és mentorom inspirál, feléjük ebben az interjúban is szeretném kifejezni a köszönetemet.
– Neked még a mindennapi életed része az iskola is. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a zenei tanulmányaiddal úgy, hogy még szabadidőd is maradjon?
– Próbálok evickélni, mint a hal, ami a csillagjegyem is. A viccet félretéve: vannak olyan iskolai tantárgyak, amelyek nagyon érdekelnek, különösen a természettudomány, a történelem és az irodalom. Tényleg nagyon szűkös az időm, úgyhogy nem is tudok sokat pihenni. Amikor az iskolában van valami kiemelkedően fontos, akkor néhány napig arra koncentrálok, és kevesebbet gyakorlok. Szerencsére a gimnáziumom igazgatónője nagyon kedves és megértő, megengedi, hogy kihagyjam az órákat, ha annak zenei szempontból komoly oka van, és segíti a diákokat eljutni az érettségiig, ami lehetőséget ad arra, hogy különböző irányokban tanulhassunk tovább.
– Fiatal vagy és profi zenész szeretnél lenni egy olyan zenei világban, ahol nagyon nagy a nyomás. Mit érzel ezzel kapcsolatban?
– Valóban érezhetjük a nyomást, de én úgy látom az engem körülvevő zenei világot, mint egy csodálatos baráti kört. Éppen most jöttem vissza egy intenzív hétről a Liechtensteini Zeneakadémiáról, ahol hatan vettünk részt a csodálatos Ingolf Turban mesterkurzusán. A közös óráinkon kívül sokat beszélgettünk, együtt főztünk, összességeben nagyon jól éreztük magunkat és rengeteget tanultunk egymástól. Én inkább erre koncentrálok és profitálok ebből, ahelyett, hogy a többiekre vetélytársként tekintenék. Különösen hálás vagyok Drazen Domjanicnek, a fiatal zenészek nagy támogatójának és a Liechtensteini Zeneakadémiának. Otthon érzem magam ott, és nagyon boldog vagyok. Úgy gondolom, ha ehhez az érzéshez ragaszkodom, és azt csinálom, amit szeretek, tehát zenélek, akkor jó úton járok.
– Mit jelent számodra, hogy fiatal zenészként elnyerted az ICMA Felfedezés-díját?
– Nagyon boldog és hálás vagyok. Izgalmas arra gondolni, hogy az ICMA-gálán zenélhetek majd, örülök, hogy megoszthatom a zenémet a wroclawi közönséggel és mindenkivel, aki a világ bármely pontjáról követi majd a koncertet. Emellett a díj természetesen egy új, komolyabb felelősséget is jelent számomra a zene és saját magam felé.
– A többi fiatal felé is érzel felelősséget, feladatodnak tartod, hogy jobban bevond őket a klasszikus zene világába?
– Nekünk, fiatal zenészeknek kell megmutatnunk a kortársainknak, hogy mit jelent és mit ad nekünk a zene, és hogy a sport és egyéb szórakozások mellett a zenélés is mennyire izgalmas. Egy átlagos középiskolába jártam, ahol nem volt középpontban a zene, de egyszer elővettem a hegedűmet és játszottam rajta. Az osztálytársaim nagyon érdeklődőek volt, úgy éreztem, hogy szeretnének többet hallani, később pedig sokat kérdezgettek ezzel kapcsolatban. Úgyhogy nem arról van szó, hogy nincs érdeklődés, hanem főként arról, hogy kevés az információ.
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható angol nyelven.
