Karol Mossakowski, aki tavaly február óta a párizsi Saint-Sulpice-ban található Cavaillé-Coll orgona címzetes orgonistája, az egyik legígéretesebb feltörekvő művésze a fiatal orogonaiskolának. Ebben az évben ICMA-díjat nyert, ennek kapcsán az ICMA-zsűritag ResMusica készített vele interjút.
– Komoly nemzetközi karriert futottál be Európa-szerte, főként Franciaországban, ahol élsz. Honnan ered ez a szoros kapcsolat az országgal?
– Mindig lenyűgözött az orgona és az orgonisták hagyománya Franciaországban. 2011-ben érkeztem Párizsba, hogy megkezdjem tanulmányaimat a Konzervatóriumban, majd a Radio France-nél dolgoztam, valamint a Lille-i katedrálisban. Jelenleg a párizsi Saint-Sulpice templom Cavaillé-Coll orgonájának vagyok címzetes orgonistája. Teljesen magától értetődő volt számomra, hogy Franciaországot választottam.
– Hazádban, Lengyelországban és Franciaországban is tanultál zenét. Hogyan érzékelted zenészként a két ország eltérő megközelítéseit?
– Szerencsés vagyok, hogy ez a kettős út építhette a zenei személyiségemet. Lengyelországban az orgonák és a tanítás is a német hagyományhoz áll közelebb, ehhez képest a francia megközelítés nagyon más. Egy orgonista számára pedig rendkívül hasznos, ha mindkét világot ismeri.
– Az elmúlt néhány évben nagyjából tíz nemzetközi orgonaversenyt nyertél meg, úgy tűnik, hogy egy igazán szenvedélyes versenyző vagy. A versenyeket a pályád építésének elengedhetetlen elemeinek vagy inkább az orgonarepertoár még aprólékosabb kidolgozására motiváló kihívásoknak tekinted?
– Mindkettő! Néhány verseny, például a Grand Prix de Chartes (2016) nyilvánvalóan lehetővé teszik a nemzetközi karrier építését. Úgy gondolom, a versenyek esetében minden azon múlik, hogy állunk hozzá. Nem kell sportként tekinteni rá.
A versenyek egész egyszerűen csak motiválhatnak, hogy dolgozzunk, felülmúljuk önmagunkat, felfedezzünk egy új repertoárt és mindenekelőtt megteremtik a lehetőséget arra, hogy más orgonistákkal találkozzunk.
– Csodálatos hangszereken, koncerttermekben játszottál már, gyakran rangos zenekarok kíséretében. Ezekben a döntésekben a személyes törekvéseid vezettek, szívesen játszol különböző típusú minőségi hangszereken?
– Az a célom, hogy megmutassam, az orgona is éppen olyan hangszer, mint bármelyik másik, és tökéletesen alkalmas arra, hogy más zenészekkel együttműködjön. A szakmánk gazdagságát éppen ez a sokszínűség adja. Ez részben magukból a hangszerekből ered, amelyek nagyon eltérőek lehetnek, attól függően, hogy hol találhatóak.
– Idén elnyerted az ICMA Zenekar díját (a wrocławi Nemzeti Zenei Fórummal együtt) az előadásodért és improvizációdért. Mit jelent számodra ez a díj?
– Jó belegondolni abba, hogy egy orgonista nyerte el ezt a díjat. Ez azt jelenti, hogy más zenészek is elismerik, és együtt akarnak működni az orgona világával, amely egyszerre olyan távolinak és közelinek is tűnik.
