Eleonora Buratto, mantuai szoprán különösen boldog pillanatokat él át karrierjében: nemrég aratott sikert Antonia szerepében a milánói Scala Hoffman meséi előadásában, az elmúlt években pedig számos szerepben debütált. Bemutatkozott többek között Rossini Otellójában, Puccini Pillangókisasszonyában, emellett énekelt Verdit is. Ez utóbbi, úgy tűnik, az Ernani és a Don Carlos mellett jelenlegi és jövőbeli karrierjének is fontos elemévé vált. Nicola Cattò, az ICMA-zsűritag Musica munkatársa, egy nappal a Hoffmann meséi előadások befejezése után, és csupán egy nappal azelőtt beszélgetett Eleonora Burattóval, hogy az énekesnő New Yorkba utazott volna Mimi szerepét énekelni a Bohémélet előadássorozatában. Az interjú során az Antonio Pappano által vezényelt Messa di gloria című mű felvételéről is kérdezte a szopránt, amely 2023-ban kóruszene kategóriában ICMA-díjat nyert.
– Hogy sikerült a Messa di gloria felvétele?
– Nem volt számomra ismerős ez a zene, az ügynökségem küldte el a felkérést, úgyhogy alaposan átnéztem a partitúrát, valamint mivel az időpontok éppen a párizsi Verdi Requiem előtt lettek volna, egy darabig gondolkodtam, hogy egyáltalán elfogadjam-e. De olyan hízelgő ajánlat volt, Maestro Pappanóval pedig nagyon szerettem volna együtt dolgozni, hogy végül elfogadtam. Antonio Pappano a próbák alatt rengeteget segített nekem. Általa megértettem Rossini olyan aspektusait, amelyeket én egy későbbi nézőpontból közelítettem meg, és túlságosan nehézkes hanggal próbáltam énekelni. Ő arra kért, hogy könnyedebb hanggal és gondolkodásmóddal közelítsek a darabhoz. Segített megtalálni a kulcsot, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ezáltal képes voltam arra, hogy pianissimoban is mozgékonyan énekeljek, újra felfedeztem a technikám olyan aspektusait, amelyeket egy ideje nem használtam ki eléggé. Lett volna egy közös Puccini-projektünk Londonban, de azt elhalasztották, úgyhogy nem tudom mikor láthatom újra a Maestrot.
– Antonio Pappanóval dolgozni sok énekes számára különleges élmény: mit gondol, miért?
– Nem szeretném leszűkíteni ezt a kérdést csupán Pappanóra, nemrég csodálatos zenei élményem volt Daniele Gattival is. Az azonban biztos, hogy vannak olyan karmesterek, akik képesek átadni az elképzeléseiket anélkül, hogy erőltetnék azt: kísérnek, utat mutatnak számunkra. Nem hagynak minket magunkra, ami énekesként nagyszerű dolog.
– Ez a felvétel aközé a néhány közé tartozik, amelyeket stúdióban vett fel: mi változik ilyenkor akár lelki, akár technikai értelemben?
– Valójában sosem dolgoztam igazi hangstúdióban: ezt a felvételt Rómában és a Petit messe-t is Luxemburgban nagy koncerttermekben vettük fel, közönség nélkül. Mindkét esetben rögzítettük az együttes próbáit és az élő koncertet is, ezeket a felvételeket mind felhasználtuk ahhoz, hogy a lehető legjobb verzió készülhessen el. Pappano ezt illetően nagyon precíz, nagy gondot fordít a lemez végeredményére, olyannyira, hogy csupán az első koncert estéjén játszottuk végig először a teljes előadást. Szerencsére minden nagyon jól sikerült!
A teljes interjú itt olvasható angol nyelven.
