Juan Lucas, aki az ICMA egyik zsűritagja és a Scherzo című spanyol zenei lap főszerkesztője, írta a librettót Fabián Panisello Shimodai Judith című operájához, amelyben nyolc énekes, egy kamarakórus és egy zenekar szerepel majd, illetve elektronikus és multimédiás eszközöket is felhasznál a szerző. Az operát augusztus 17-én mutatják be a Bregenzi Fesztiválon, majd Bécsben és Madridban is színre viszik.
- hirdetés -
Juan Lucas Bertolt Brecht művéből adaptálta a szövegkönyvet. Brecht 1940 őszén, finnországi száműzetése alatt írta a Shimodai Judith című darabot vendéglátójával, a drámaíró Hella Wuolijokival együtt. Yamamoto Yuzo Egy nő szomorú története, Chink Okichi története című, 1929-ben írt színművét dolgozták fel közösen.
Yamamoto Yuzo Japán történelmének különböző korszakait írta le, Chink Okichi pedig a korai Tokugawa-korszak feudális rendszeréről adott képet.
Brecht Yuzo darabjából úgy készített adaptációt, hogy a jelenetek közé egy előjátékot, 10 intermezzót és egy epilógust iktatott be, amelyeket egy csoport képzett megfigyelőnek kell játszania. Ezzel a technikával Brecht az általa kidolgozott „távolságtartó hatást” adta hozzá a cselekményhez, amelyet a darab zenei és multimédiás feldolgozásában is át lesz ültetve.
Juan Lucas szinopszisa: Egy kastély Tokióban a 20. század elején. Egy angol orientalista, egy amerikai újságíró és egy japán költő Akimura politikus és sajtómágnás meghívására részt vesz a népszerű japán drámaíró, Yamamoto Yuzo Tojin Okichi (Az idegen Okichi) című darabjának magánelőadásán. A jelenetek között a vendégek Okichi szomorú történetének történelmi, társadalmi és etikai vonatkozásairól beszélgetnek.
1856-ban az Egyesült Államok kikényszeríti Japán kereskedelmi nyitását, és minden diplomáciai ügyességét beveti, hogy előnyös kereskedelmi megállapodásokat érjen el, beleértve a tengerparti városok bombázásával való fenyegetést is. A gésa Okichit a japán hatóságok arra kényszerítik, hogy az amerikai konzulhoz járjon, és akadályozza meg, hogy az amerikaiak lerombolják Shimoda kikötőjét. Ám miután a nő elérte célját, „árulása” miatt megtagadják, sőt elhagyják azok, akik rávették, hogy részt vegyen a cselszövésben. Megsértődve és megalázva Okichi követeli, hogy kapja meg azt az erkölcsi elismerést, amelyet megérdemel.
Okichi története az egyén méltóságának igazolásáról szól. A nőt lelkileg megsemmisíti egy olyan állam közönye, amely csak a saját pragmatikus érdekeit követi, és egy olyan társadalom, amelyből hiányzik a nők alapvető tisztelete.
